Különvonat dupla Nohabbal

Ami a Székely Gyorsnál és a Kárpátalja Expressznél csak terv és remény maradt, az most valóra vált: dupla nohabos vontatással ment külföldre magyar különvonat úgy, hogy a teljes távon (beleértve az osztrák szakaszt is) idegen előfogat nélkül közlekedhetett. A szerelvény élén a csillagos egyes, mögötte a magyar címeres 17-es dohogott. A MÁV Nosztalgia Kft. által szervezett út végcélja Spitz an der Donau nevű település volt, ahol az utasok az év legrövidebb éjszakáját, Szent Iván éjjelét tölthették.

Az utasoknak többször is lehetőségük adódott a különleges szerelvényről állomási fotókat készíteni (többek között Magyarországon: Kelenföld, Győr, sógoréknál: Bécs, Krems an der Donau, Stein Mautern, Dürnstein). Ezen az úton mutatkozott be a nagyközönség előtt először a Nosztalgia két új szolgáltatása: a Pullman Club és a Retro Bisztró, de az átfényezett Orfeum-kocsinak is ez volt az első nagyobb kirándulása.

Dürnsteinben a két órányi tartózkodás alatt a válllalkozó szelleműek felmászhattak a várba is, ahonnan csodálatos panoráma nyílik az osztrák Dunakanyarra, amelyben a Dunán úszó kirándulóhajók mellett a dupla nohabos különvonatunk plusz színfoltot jelentett. Ezen a drót nélküli vonalon napi szinten már nincs vasúti személyszállítás, csak hétvégénként jár a kirándulóvonat, ami most is többször átrobogott gyárilag graffitizett Schlieren kocsijaival. A Duna mentén haladva, az ablakon kitekintve gyakran déja vu érzés kerítette hatalmába az embert, balra a víz közelsége, jobbra a hegyeken végig szőlőültevények, az ívekben a vonat elején brummogó Nohab látványa a balatoni emlékeket hozta fel. Késő délutánra, amikor az árnyak már hosszúra nyúltak, érkezett meg a vonat Spitz an der Donauba, ahol két osztrák gőzvontatású különvonattal randevúzhatott.

A magyar vasútbarátok számára egyik gőzös sem lehetett ismeretlen, hisz mindkettő járt már a Vasúttörténeti Parkban. A 109,13 az egykori Déli Vasút gyorsvonati gőzmozdonya, a mi 109,109-es Zöldikénk testvére, Schlieren kocsikból álló szerelvényét hozta, a 33,132-es pedig a már szintén jópárszor nálunk járt legendás Majestic Imperator szerelvényével emelte az est fényét. Látványos mozdony- és vonatmozgatás után szürkületre mindhárom szerelvény másik végére kerültek a gépek, persze a kétnohabos szerelvénynél kicsit bonyolultabban, mert újra a 001-est kellett az elejére tenni.

A sötétedés közeledtével elkezdődött a nyár beköszöntésének megünneplése. Először csak tüzek gyúltak a hegyoldalakon, kósza rakétákat próbálgattak, de a teljes sötétség beállásakor elszabadult a pokol. Mindenfelől tűzijáték, görögtűz, a hegyoldalakon ezernyi láng gyúlt. Visszaúton még sokáig a hegyoldalakon lobogó lángok világították meg a duplanohabos különvonat útját. Hajnalban, napkelte előtt egy fotómegállás erejéig megszakította útját a szerelvény Szárligeten, ahol a fanatikusabb fotósok fogvacogtatva megörökíthették a ritka eseményt. A különleges szerelvény reggel negyed hatra érkezett vissza a Nyugatiba.

Természetesen az érdekes menetet sok vasútbarát követte végig, mind a vonaton, mind a pálya mentén. A magyar rajongókon kívül számos külföldi, köztük sokan a Csatorna túloldaláról érkeztek külön erre az alkalomra. Néhányan ugyan fanyalogva kérdezik: mit esznek ennyien ezeken az ócska, „korszerütlen, kohóba való vasakon”, nekik válaszolva: ezek a közel ötvenéves „ócskavasak” ma is képesek derekasan helytállni. Ezek az gépek a hatvanas, hetvenes éveiket taposó vasútbarátok számára a korszerű, nagyteljesítményű dízelgépek megtestesítői voltak, a következő generációnak pedig ifjúságuk balatoni vonatainak emblematikus mozdonya.

Örvendetes tapasztalni viszont, hogy egyre többen vannak a rajongótáborban a szebbik nem képviselői, akik meglepő szakértelemmel fordulnak ezen, remélhetőleg még sokáig működő masinák felé.

Egyetlen szomorúságra adott okott az esemény: innentől kezdve idén már csak rövidülnek a nappalok.