Laptoptilalom: veszélyek kabinban és poggyásztérben

„I might”, válaszolta egy újságíró kérdésére az amerikai belbiztonsági miniszter, „én megtenném”; és ezzel a hónapok óta tartó kütyüháború újabb fejezete látszik szakadékként megnyílni a légitársaságok többsége előtt. „I might”, mondta John Kelly, ami azt jelenti, valóban létezik a szándék a washingtoni adminisztráció felől, hogy a jelenleg érvényes úgynevezett laptop tilalmat kiterjesztené valamennyi, az Egyesült Államokba külföldről érkező járatra.

Jelenleg ez a tilalom tíz muzulmán többségű államra érvényes, ami napi ötven járatot jelent. Ha a radikális kiterjesztés megtörténik, ráadásul állítólag nemcsak az érkező, hanem az Egyesült ÁLlamok területéről induló járatokra is, akkor ez – elképesztő adatok – napi 4300 járatot érintene, éves szinten 200 millió utast.

Kelly szerint az iszlám terroristák főképp amerikai légitársaságok gépeit akarják felrobbantani, főleg amerikai utasokkal. Ennek egyébként a most érvényes korlátozás annyiban mindenkép ellentmond, hogy az érintett országokból a járatokat túlnyomó részt nem amerikai, hanem közel-keleti társaságok repülik. Másrészt az európai merényletek egyik fontos tanulsága, hogy az elkövetők túlnyomó részt az illető országban nevelkedett emberek, már rég letelepült családok tagjai, ilyen alapon és e logika szerint az amerikai belföldi légiközlekedés épp annyira veszélyeztetett, mint mindjuk az észak-atlanti.

A tervezett intézkedés egyik legtekintélyesebb bírálója a Föld légitársaságainak nagy részét tömörítő légiközlekedési szervezet, az IATA vezérigazgatója, Alexandre de Juniac. A szaksajtóban és a hírcsatornák hozzászólói közt többféle rétege érzékelhető a kétségeknek a történet kapcsán. Az egyik az, hogy a legtöbben eddig úgy tudták: a jelenlegi módszerek már alkalmasak arra, hogy kiszűrjék a biztonsági ellenőrzés során azt a laptopot, okostelefont vagy tabletet, amely robbanóanyagot tartalmaz. A Bloomberg közlése ennek annyiban mond ellent, hogy állítólag már öt nagy, erre specializálódott cég dolgozik a jelenleg használatosnál még fejlettebb átvilágító és érzékelő berendezéseken.

A másik típusú kétség felidézéséhez tisztázni kell, ami a magyar közlésekben olykor nem világos: mit jelent az, hogy az utas nem vihet okostelefonnál nagyobb elektronikus eszközt a gép fedélzetére? Nos, a fedélzet valójában ebben az esetben csakis a kabint jelenti, vagyis a kézipoggyászként felvitt kütyük esnek tilalom alá. Ez nagyon sokakat mélyen elgondolkodtat. Vagyis a kabinba nem vihetem a laptomom, de betehetem a poggyászomba, a  feladott bőröndömbe. Node innentől kezdve feltehető az izgalmas kérdés: ha egy elektronikus akármi lángra kap vagy felrobban, ez hol veszélyezteti inkább a repülőgépet, az utastérben, vagy a padló alatti poggyásztérben?

Elég sokan válaszolnak a világhálón erre elég határozottan úgy, hogy ha a poggyásztérben történik robbanás vagy/és tűz, az sokkal nagyobb kockázatot jelent, mert ugyan ott is van tűzjelző, füstjelző, tűzoltó automata, de a kabinban viszont ott vannak az emberek. Aki látják, hol keletkezik tűz, tehát már amikor füstöl valami, reagálhatnak az utastársak is, reagálhat a kiképzett kabinszemélyzet is, az oda telepített kézi tűzoltó készülékekkel. Nem beszélve azokról a marsallokról, akik csakis azért vannak az utasok között, hogy akár az efféle veszélyekre is reagáljanak. Van, aki a Lockerbie-katasztrófára emlékeztet: a Pan Am 747-esét is egy a poggyásztérben detonált pokolgép vitte pusztulásba.

A szakma más 747-esek lezuhanására is emlékezik: a UPS és az Asiana teherszállítóira, amelyek cargoterében minden valószínűség szerint lítium-ionos akkurakomány öngyulladása okozott katasztrófát. És innentől kezdve hangzanak fel azok a kérdések, amelyek szerint nem eléggé világos, mitől fél valójában az amerikai biztonsági szervezet: az alattomos terroristáktól, vagy az alattomos, fékezhetetlenül égni képes akkumulátoroktól? Kétségtelen, más egy-egy laptop akkujának esetleges hőelfutása, mint akár kétszáz kilónyi, összepakolt akkumulátoré, de az biztos, hogy a nem poggyásztérben lévő laptopok az elmúlt hónapokban három alkalommal is füstöltek vagy már égtek is fent a kabinban amerikai járatokon, de mindhárom esetben sikerült megfékezni a tüzet. Mi történt volna, ha mondjuk egy rosszul lekapcsolt kütyü egy bőröndben kezd égni padlószint alatt?

Igaz, fölötte is hatalmas lehet a baj, ha mégsem sikerül lokalizálni a tüzet. Mint néhány napja írtuk, a francia szakértők a tavalyi Egypt Air balesetet azzal magyarázzák, hogy a másodpilótának a műszerfal tetején hagyott telefonja és tabletje kezdett égni a pilótafülke ablakai mögött. De ha így történtek a dolgok, az is alátámasztja, hogy a kütyük nem elsősorban bombákként, hanem „a maguk jogán”, a saját akkumulátoruk hevülése miatt képesek akár végzetes veszélyhelyzetet okozni.

Az elmúlt években összesen három esetben gyanakodtak egy-egy baleset illetve katasztrófa kapcsán szándékosságra: a Sinai-félszigetről felszállt utasszállító lezuhanásáról még ugyanúgy nincs biztos, repülésbiztonsági vizsgálat által bizonyított adat a pokolgépes támadás dolgában, mint a Földközi-tengerbe esett Egypt Air esetében. A harmadik történet, a Daallo Airlines Mogadishuból indult utasszállítóján történt robbanás már sokkal egyértelműbben utal pokolgépes merényletre, bár ebben az esetben is van más feltételezés, az oxigénrendszer hibája. Mindenesetre, ha valaki robbantott a gépen, az minden bizonnyal nem volt más, mint az az illető, aki a robbanás által kiszakított törzsrészen át kiesett a gépből, vagyis a feltételezett merénylő lett a feltételezett merénylet egyetlen áldozata: a gép nem tört el, a többi utas is megúszta a robbanást majd a vészsüllyedést, végül a visszaszállást Mogadishu repterére.

Mi következik mindebből? Valóságos terrorveszély és az akkumulátorok repülésbiztonsági kockázata talán akkor csökkenthető minimálisra, ha a kütyüket és laptopokat, amit az utasok nem vihetnek a kabinba, a poggyásztérben egy olyan bomba- és tűzbiztos fém/kevlár ládába zárják, mint aminek a használatát a légitársaságok már az első tilalom bevezetésekor javasolták. Kicsit hasonlít a dolog arra a megoldásra, amit az FAA és az európai hatóság is elfogadott, amikor a korai 787-esek elfüstölésre hajlamos akkumulátorait dugták bele a védelmet jelentő rekeszekbe. De ilyesmiről mostanság a laptoptilalmat elrendelni készülő kormányzati oldal felől nem hallani.

Igazán epés megfogalmazások szerint ugyanakkor az egész történet arról szól, hogy a Trump-adminisztráció kissé fura módon, de így (is) próbálja érvényesíteni a maga protekcionista politikáját: ha azt nem is vállalja fel, hogy az Öböl-mentiek konkurenciáját kitiltsa vagy korlátozza, ahogy azt a nagy amerikai társaságok követelik, legalább megnehezíti az életüket és a berepülésüket. Ennek a teóriának azonban épp a tilalom kiterjesztése mondana ellen, hiszen abban az esetben az összes konkurens légitársaság ugyanolyan korlátozások elé kell, hogy nézzen.

Más vélemények szerint nincs másról szó, mint egy befelé forduló vezetés lépéséről: érdekes, hogy az amerikaiak példáját a teljes laptoptilalom ügyében egyetlen ország kormányzata tervezi követni, ez pedig a túlságosan nyitott politikával ugyancsak nem vádolható, a Brexitet eltökélten végrehajtani óhajtó londoni vezetés.

A történetben a legfurább és talán legrokonszenvesebb is talán egyes kisebb amerikai cégek életrevaló reagálása, amelyek, ha már így alakultak a dolgok, praktikus megoldásokat kínálnak arra, hogy a megengedett okostelefont laptop funkcióban használhassák a hosszú utakon, például a telefonra kapcsolható összehajtogatható klaviatúrával, drótnélküli fülhallgatókkal és egy egyszerű szerkezettel, amellyel a telefon felakasztható az előttünk lévő ülés hátára, a lehajtható asztalkára. Igaz, ezzel együtt nagy piaca lesz a telefonok speciális, külső akkumulátorokkal működő töltőinek, hogy a jószág kitartson szuflával leszállásig. Csakhogy ezzel persze megint csak növeljük a kabinban lévő éghető lítium-ionos áramforrások számát...

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!