Légitankolás pilóta nélkül
Teljesen autonóm, tehát nem távirányítással történő légi tankolást hajtott végre egy X-47B UCAS (Unmanned Combat Air System), amely két évvel korábban, 2013-ban már történelmet írt azzal, hogy végrehajtotta az első pilóta nélküli géppel történt le- és felszállást egy repülőgéphordozó fedélzetén, azóta pedig lepróbálták a mindennapi üzemeltetést is, vagyis a pilóta nélküli konstrukció indítása vagy leszállása másfél perces intervallummal illeszthető be a „szokásos” gépek forgalmába.
A repülés közben történő üzemanyagfelvétel lehetősége nyilván erősen megnövelheti a futurisztikus külsejű csupaszárny, alacsony észlelhetőségű gép harci értékét. Az önálló feladat-végrehajtás fontos mozzanata ugyanis a légitankolás, a pilótával repülő gépek standard eljárása annak érdekében, hogy a feladathoz képest legyen elég üzemanyaga is a gépnek, de most először sikerült ez pilóta nélküli konstrukciónak is. Ami egyébként az együttműködés szempontjából is jelentős, hiszen a jövő légi hadviselésének egyik lehetséges módja a vegyes kötelékek alkalmazása lesz, amelyben a kevés számú, pilótával repülő gépek és a jóval nagyobb számban bevetett UCAS-ok együtt hajtják végre a feladatot.
A tankolást, mivel hordozóra tervezett UCAS-ról van szó, természetesen az amerikai haditengerészetnél alkalmazott hajlékony tömlős-kosaras rendszerrel végezték. Először a tesztgép, az X-47B egy hordozóról történt felszállás után felzárkózott a 707-es mögé (amely a légi üzemanyagtöltésre szakosodott magáncég, az Omega gépe volt), majd a tanker személyzete megadta az engedélyt, ezután a pilóta nélküli gép a saját szenzorai és vezérlése révén végrehajtotta az összekapcsolódást. A próba érdekessége, hogy nem „száraz” volt, vagyis valóban történt kerozin átszivattyúzása a tankerből a fogadó gépbe. Ezután az UCAS-demonstrátor megintcsak autonóm üzemmódban levált a töltőről és rendben leszállt a hodozóra.
A vezérlés, mit azt a kísérleti repülés után elmondták, egy olyan rendszerrel történik, amely részben GPS-jelekkel, részben infravörös érzékelők segítségével tartja a gépet a legpontosabb pályán a randevúhoz. Ennek a rendszernek a tesztelését korábban egy Learjettel végezték, amelynek fedélzetén természetesen pilóták dolgoztak, de ők az autonóm megközelítési rendszer működésébe, a tanker megközelítésébe lehetőség szerint nem nyúltak bele.
A világsajtó és persze a projekt fővállalkozója, a Northrop Grumman – jogosan – úgy tálalja a mostani kísérletet, mint az első pilótanélküli légitankolást. Valójában azonban a kísérlet nem előzmények nélküli. Sőt, amint erről az iho/repülés is írt, hogy még izgalmasabb legyen a dolog, 2012-ben az amerikai védelmi erők kutatóintézete, a DARPA két átalakított nagyhatótávolságú ember nélküli felderítő között valósított meg légitankolásra alkalmas kapcsolatot, vagyis a „tanker” is pilóta nélküli volt.
A két RQ-4 Global Hawk olyan pozícióban repült, ahogy ezt üzemanyagfelvételkor kell két gépnek végrehajtania. Az egyik gépet felszerelték kosaras tankolóval, és miközben az UAV-ok egymástól mindössze harminc méteres vagy még kisebb távolságban repültek, az elülső gép kieresztette tömlőjét. Kétségtelen, hogy kapcsolódás nem történt, viszont a kapcsolódási pozícióban a gépek két és fél órán át tartották a köteléket, csaknem negyvenötezer láb magasan, és a kísérletet kimondottan arra szánták, hogy ezzel a következő generációs pilóta nélküli gépek légitankolását készítsék elő.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
Utazzon velünk!
Az első világháborús olasz front déli szakaszát felkereső Isonzó Expressz emlékvonatra jelentkezzen a MÁV Nosztalgia Kft.-nél!
