Meghal az Alitalia, éljen az Alitalia?

Szabad a vásár, megszerzi-e az eddigi társaság arculatát az utód? Amelynek nevét még az olaszok többsége sem ismeri, pedig október közepén indulnának a járatai.

Beindult a tender: 290 millió euróért eladó az Alitalia-brand. Amit ki vagy mi más vásárolna meg, mint az olasz állami légitársaság utódja. Mint erről többször beszámoltunk, október 14-én repülnek utoljára Alitalia-számmal járatok, október 15-étől pedig, a tervek szerint, az ITA veszi át a becsődölt társaság szerepét. De a történet most válik igazán bonyolulttá.

Az uniós versenyszabályok és Brüsszel szabályoknak megfelelő döntése értelmében az átmenet lényege, hogy ne legyen egyszerű átmenet, az új cég ne legyen azonos a régivel. A diszkontinuitás a feltétele annak, hogy az Unió eltekintsen azoknak az irdatlan összegeknek a visszaszolgáltatásától, amelyeket az Alitalia bukdácsolása utolsó éveiben az európai előírások ellenére kapott a római kormánytól. A diszkontinuitás pedig sok minden más mellett azt jelenti, hogy az Alitalia brand – valamint az Alitalia több leányvállalatának tulajdonjoga is – szabaddá válik és bárki, tehát az ITA számára is megszerezhető, ha az illető cég leteszi azt a bizonyos összeget, a legnagyobbat, ami a kéthetes licit során ajánlatként befut.

Node nyilván az első és legfontosabb jelentkező az az ITA lesz, amely az Alitalia 52 gépével és a mostani 11 ezerből alkalmazottai egyötödével indulna neki az olasz nemzeti légiközlekedés megújulásának, bár jövőre már a létszám megnő, és már 5750 személyesre duzzadhat az állomány. Amint arra elemzők figyelmeztetnek, az ITA indulása sokkal, de sokkal nehezebb lenne, ha nem sikerülne megvásárolnia és ezzel életben tartania a brandet, és nem is lenne valószínű az október közepére tervezett indulás.

Nemcsak arról van szó, hogy az átvett gépparkot nem lehetne olyan gyorsan újrafesteni, és a teljes arculatot a pultoktól a jegyeken át az összes reklámanyagig átalakítani, mint ahogy eddig semmi jelét nem lehetett látni annak, hogy az ITA más megjelenéssel próbálkozna, mint az eddigi. Az ITA mint név, arculat, egyszerűen nem igazán ivódott be a köztudatba. Az október 15. utáni időszakra amúgy is elég nehéz jegyet eladni, de ha az Alitalia-arculat teljesen eltűnne, lehet, hogy be sem lehetne indulni, annyira kevés lenne a jelentkező az ITA-járatokra.

Az utódszervezet tehát szemlátomást azzal számol, hogy simán hozzájut az Alitalia-megjelenéshez, mert nem lesz ennek akadálya. A tenderen való jelentkezésnek a feltételei elég világosan behatároltak, csakis olyan cég szállhat versenybe, amelynek van AOC-je, vagyis légiüzemeltetési engedélye, magyarán csakis légitársaság vetélkedhet a brandért, még csak arról sem lehet szó, hogy egy merész start-up próbálna lecsapni rá, sőt, a kikötések között szerepel, hogy olyan (konkurens) cég sem pályázhat, amelynek piaci értéke kevesebb, mint 200 millió euró. Egyszer ugyan szóba került, hogy a Ryanair ráindulna az Alitalia brandre, de ezt általában O’Leary szokásos humoros figyelemfelkeltéseként értékelték, bár állítólag római kormánykörökben azért él az aggodalom, hogy valakik csak azért pályáznának, hogy az ITA számára felverjék az árat.

A Politico által megkérdezett szakértő szerint az arculatnál sokkal izgalmasabb és bizonytalanabb kérdés az uniós szabályok szellemében a repülési jogok átvétele. Az ITA a tervek szerint a milánói Linate Alitalia-birtokolta slotjainak 85, a római Fiumicinón 43 százalékát venné át. Ezügyben állítólag még mindig zajlanak a színfalak mögötti tárgyalások. De a legnagyobb kérdőjel továbbra is az, milyen akadályokat gördítenek az átmenet elé az olasz érdekvédelmi szervezetek, amelyek továbbra is elégedetlenek mind az induló létszámmal, mind az új, hatékonyabb és gazdaságosabb működtetést ígérő cégnél várható bérezéssel, juttatásokkal.