Megsimogatták

A szegedi Vasúttörténeti Alapítványnak az elmúlt években a 2009 óta tartó üzemszünet dacára is sikerült a Bugaci Kispöfögő és a Kecskeméti Kisvasút emlékét ébren tartani. Korábban, negyed évszázadon keresztül minden év augusztus második hétvégéjén került sor a Kecskeméti Kisvasút Napjára, ahol a Bugaci Kispöfögő rendre remekül helytállt. Az Alapítvány azóta is rendszeresen rendez emlékkiállításokat és előadásokat a térségben.

Legutóbb augusztus 12-én nyitotta meg a kecskeméti Halasi úti járműtelep a kapuit a nagyközönség előtt – a „mozdonysimogató” főszereplője az évek óta a fűtőház mélyén álló, letétes, a MÁVAG 1942-ben gyártott 490,053 pályaszámú gőzmozdonya volt. Ezúttal – a 75. születésnapi piknikjén – körülbelül kétszázan köszöntötték fel. Nem akármilyen előzmények után: az Alapítvány munkatársai, önkéntesei, nyugdíjas kecskeméti vasutasok és a MÁV érintett szakszolgálatainak dolgozói az állomás és fűtőház területét, a felvételi épület utasfogadó részeit, valamint a Bugaci Kispöfögőt és két személykocsit nem csekély erőfeszítések árán tették fogadóképessé (az évek óta egy helyben álló, beállt kerekű járművek megmozdítása és helyükre taszigálása egy teljes napba telt...). A váróteremben vasúttörténeti kiállítás nyílt, a posta kitelepült dolgozói vasútfilatéliai érdekességekkel, elsőnapi pecsételéssel fogadták a látogatókat. A gőzmozdony előtt többen tartottak kiselőadást, majd ünnepi tortával és pezsgővel köszöntötték az ünnepeltet. A nap további része baráti beszélgetésekkel, anekdotázásokkal, a kisvasút hőskorára való megemlékezéssel telt.

A MÁV Gépgyár legsikerültebb keskenynyomközű, 70 típusú gőzmozdony sorozatát 1905-től gyártották. Az 1942-ben gyártott tizennyolc 70¹⁵ típusú gőzmozdonyból a mai Magyarországon négy lokomotív maradt meg. Az Imre névre keresztelt az 5276/1942 gyári számon épült, és az Alumínium és Ércbánya Ipari Rt. gánti bányájában állt szolgálatba 1942. március 6-án. Napjainkban is itt látható a Központi Bányászati Múzeum gánti, bauxitbányászati kiállításán.

Szám szerint a következő mozdony a MÁV 490,039-es: ez 5760/1942 számon épült, és Marosvásárhelyen kezdte vontatási pályafutását 1942. április 17-én. A történelem viharai a testvéreihez hasonlóan sokfelé sodorták, amíg végül is a mai helyére került: a 039-est a budapesti Úttörővasút Hűvösvölgy állomásán 1973-ban állították ki, majd az itt töltött több mint harmincévnyi állás után felújították, és azóta a MÁV Széchenyi-hegyi Gyermekvasúton dolgozik, ha épp nem beteg.

A MÁV 490,041 pályaszámú kismozdony az 5262/1942 számon épült, és 1942. április 24-én, ugyancsak Marosvásárhelyen kezdett dolgozni. Az 1950-es évektől a tapolca-diszeli kőbányában szolgált, majd az 1970-es években, felújítva állították ki a MÁV Szombathelyi Igazgatóság udvarán. Itt található napjainkban is.

A leghíresebb az 5274/1942 gyári számon épült 490,053-as. Ő is Marosvásárhelyen, kezdte meg működését (1942. október 24.) Több gazdasági és bányavasúton is szolgált, majd 1983. június 1-jén érkezett végleges szolgálati helyére, Kecskemétre, ahol a vasútvonal forgalmának 2009. decemberi felfüggesztéséig szolgált.

A Kecskeméti Gazdasági Vasutat (KGV) Kecskemét város Erdőhivatala hozta létre Bakkay József tanácsnok, erdőmester tervezése és építtetője által, aki felismerte az Alföld fásításának fontosságát. A vasút első vonala Bugac felső állomás közeléből kiindulva épült meg 1917-ben, 15 kilométer hosszban Kecskemétig. A vasútvonalat később meghosszabbították Kiskunmajsáig. Az így létrejött 760 mm-es nyomtávolságú, 53 kilométer hosszú törzsvonalat Kecskemét Rávágytér és Kiskunmajsa G. V. állomások között 1928. szeptember 17-én adták át.

Jelentős forgalma volt, sorra érkeztek Kecskemét-Átrakó állomásra a fával, téglával, gyümölccsel és más terménnyel megrakott vonatok. Számottevő volt a személyforgalom is. A bugaci erdőkben fakitermelést végző munkások és a téglaégetőben dolgozókon kívül sokan használták a környékbeli tanyán elők is, hiszen vasúttal könnyebben jutottak be a városba mint korábban szekéren. Ugyancsak komoly szerepet játszott a kisvasút a Bugacra irányuló idegenforgalomban.

A walesi herceg bugaci látogatásának története is a kisvasúttal kezdődik. Itthon pedig Móricz Zsigmond népszerűsítette a bugacpusztai programokat. Az ő egyik riportjában bukkan fel először a Bugaci Kispöfögő elnevezés.

A II. világháború éveiben vetődött föl a vasút újabb vonalának megépítése. Erre 1948-ban került sor, Törökfái állomásból kiágazóan 45,8 kilométer hosszban Kiskőrös állomásig. A KGV 1949. január 1-jétől vétetett állami tulajdonba. Az 1960-as évek második felének közlekedési koncepciójának intézkedései nyomán sok magyarországi keskenynyomközű vasútból a nyíregyházi mellett a kecskeméti maradt a MÁV tulajdonában.

A Kecskeméti kisvasút vonala 1961-ben rövidült meg. Területrendezés miatt a Rávágytértől az Átrakóig 0,8 kilométernyi szakasza szűnt meg. Az új végállomás Kecskemét Alsó pályaudvar közelébe került. Így működött a kisvasút a MÁV 148 és 149 számú vonalaként egészen a 2009. december 11–12-i bezárásig.

A kisvasúton a nosztalgia forgalom gondolata az 1980-as években vetődött föl. Ekkor került Kecskemétre a MÁV 490,053 pályaszámú gőzmozdonya. Gondosan ápolva és használva 1984-től szállította a vasútbarátokat és kirándulókat a bugaci pusztába. Ezerkilencszáznyolcvannégytől kezdődően minden év augusztus második hétvégéje lett a hagyományos nosztalgiavonatozás időpontja, az esemény 1994-től csatlakozott a Magyar Közlekedési Közművelődési Alapítvány által életre hívott „Mentsük meg a Kárpát-medencei kisvasutakat” nevű – máig élő – programhoz.

Napjainkban a szegedi Vasúttörténeti Alapítvány gondozza a kisvasútnak az emlékét.

(Összeállította: Almási Zoltán)

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!