Milliomos Lakota: egy sikeres konstrukció, a mi H145-öseink rokona

Elképesztően sok szerepkörben repül, ritka nagy számban, új változata még inkább hasonlít a nálunk használt helikopterekre, de nincsenek saját fegyverei.

Egymillió repült óra: igen komoly teljesítmény egy helikopter-típustól, még akkor is, ha igen sok gép teljesítette. Az Airbus közleménye szerint az amerikai fegyveres erők 15 év alatt 463 példányt állítottak szolgálatba a forgószárnyasból, amely az igen kemény amerikai katonai piacon a legsikeresebb európai konstrukciót képviseli, és amit egyébként ebben a verzióban, és a hagyományos indián névvel, a Mississippi állambeli Columbusban gyártják.

Ez a könnyű helikopter komoly példányszámban szerepel mind a szárazföldi erők, mind a haditengerészet, és a Nemzeti Gárda állományában is. 2006-ban az első változat, az UH-72A kiképzőgépként érkezett a hadsereghez, de idén ehhez már hozzá adódnak az első B-variánsok is, új Fenestron farokrotorral, erősebb hajtóművekkel, javított vezérléssel, az Airbus Helionix avionikai rendszerrel, ebből a típusból tavaly rendeltek az amerikaiak tizennyolc példányt.

A szerkesztőségünkhöz eljuttatott közlemény hangsúlyozza, hogy október végére az Egyesült Államok negyvenöt államában repülnek Lakoták, olyan jeles alakulatok kötelékében is, mint a haditengerészet berepülő iskolája (Navy Test Pilot School), de megtalálható a típus Csendes-óceáni zónától németországi bázisokig szinte mindenütt, ahol az amerikai katonák repülnek.

A szerepköröket, amelyekben dolgozik, még felsorolni is nehéz: a szokásos szállítási feladatok mellett kiképzés, kutatás-mentés, sebesültszállítás, belbiztonsági feladatok és kábítószer-csempészek utáni kutatás, további feladata lehet a VIP-szállítás, sőt, működhet parancsnoki központként is. Ott van a típus erdőtüzek oltásakor, áradások és földrengések áldozatainak mentésekor, legutóbb Haiti szigetén. A meglepően rugalmas felhasználást a gép egyéb jótulajdonságai mellett a tíz különböző konfiguráció biztosítja.

Amikor a B-változat néhány jellegzetességét említettük: Helionix  avionika, Fenestron-rendszerű, zárt farokrotor, nyilván sokaknak jutott eszébe a Magyar Honvédség legújabb forgószárnyasa, amelyből immár húsz példány állomásozik a szolnoki bázison. A Lakota, ugyanúgy, mind a nálunk repülő H-145M, az egykori Eurocopter helikopter, a polgári célokra tervezett EC145 leszármazottja. Bár erre ritkán történt hivatkozás, a hazai döntésben szerepet játszhatott a konstrukció rendkívül sikeres volta az Egyesült Államok hadseregénél.

Katonai szakíró kollégánk, Kelecsényi István röviden összefoglalta, mi a különbség az amerikai Lakota és a nálunk hadrendbe állított gépek között: a legfontosabb, hogy az UH-72 nem szolgál fegyveresen, míg a mi gépeink egy része kifejezetten olyan változatban készült, amelynek feladata a fegyveres beavatkozás.

A Lakota és a H145M közötti egyik legnagyobb és jól látható különbség a Fenestron rotor, mert az eredti Lakota hagyományos hátsó rotorral készül, az újabbak kapnak Fenestront. Tegyük hozzá, ezeknek a farokrotoroknak a hasznáról megoszlanak a vélemények, a burkolt halkabb és a földön biztonságosabb, a burkolatlan hagyományos verziónak nagyobb a nyomatéka.

A másik nagy eltérés tehát a nyílt architektúrájú HForce rendszer, amelyhez sok fegyvert lehet integrálni a H145M esetében. A Lakota beszerzésekor viszont a kiírás során nem feltételezte az amerikai haderő, hogy olyan térségben repül, amely során fenyegetettsége lenne, ezért sem ellentevékenység rendszerrel, sem fegyverzettel nem látták el a gépet. Persze szállíthat katonákat, akik egyéni tűzfegyvereikkel lőnek belőle, sőt hordozhat mesterlövészt is, de eredeti funkciója élőerő és teherszállítás, futártevékenység volt. Eltérések vannak műszerezettségben a HForce-n kívül is.

Az Airbus közleményében említett fejlesztések egyébként arra utalnak, hogy az amerikai Lakota B-változat képességeinek javítása a H145M már kipróbált konfigurációján alapul.