Minden centi számít

Vörös Attila   ·   2012.04.12. 14:30
300

Van az úgy, hogy egy fotóhelyen többféle látószöggel is lehet értékelhető képet készíteni, azonban ha a vonat nem elég lassan jön, akkor nincs idő az objektív esetleges cseréjére. Tovább nehezíti a helyzetet, ha az egyik kép elkészítéséhez mondjuk tíz méterrel arrébb kell állni. Ilyenkor nemcsak vissza kell érni a másik pozícióhoz, hanem gyorsan is kell jól komponálni. Sokszor komoly versenyfutásra van szükség mindkét kép sikeréhez.

Nagy segítség, ha két fényképező is az ember rendelkezésére áll. Az egyiket, célszerűen a későbbi fotót lövőt érdemes állványon előre beállítani, hogy már csak a gombot kelljen nyomni az első gép fotója után.

Csatatér a mecsekjánosi dombon. Állványon a második beállítás felszerelése, az élesség, az expozíció már beállítva, csak a gombot kell nyomni

A minapi komlói fotózásomnál tudtam, hova megyek, és hogy ott kipróbálnék egy új kompozíciót is. De az alapkép is a kedvencem a vonalon, és ha már kifejezetten értelmes (tíz kocsi már szép hosszú arrafelé) tehervonat jött, mindkét fotót meg akartam csinálni. Így otthonról a régi fényképezőt is a poggyászba raktam, majd egy dombóvári csövezés után hajnalban a mecsekjánosi dombon a fotóscucc összerakásakor ért a napkelte. Némi aggodalommal töltött el, hogy a két kép készítési helye között a közepesen nehéz terepen futva is több másodperces távolság van, és a mozdony két képen levő helyzete közt sincs sokkal több.

A régebbi fényképezőm jelenleg (valószínűleg örökre így marad, nem költök az exponálógomb paneljének húszezres javítására) csak távkioldóval süthető el. A siker érdekében két fadarabbal az alábbi képen látható konstrukcióban hosszabbítottam meg a gombot az első kép felőli érkezési irányomba.

Van eredeti megoldás 5-ször ennyiért, van infrás, rádiós, mindenféle, akár egészen furcsa távkioldó. Nekem az utángyártott, drótos megoldás a tuti, és az olcsó, bár egy jól megbízható rádiós kioldó a futástól is megkímélt volna. De valahogy nem szeretem, ha nem hallom, hogy elkészült a kép, inkább futok egy kicsit

Persze lehet azt mondani, hogy fölösleges, meg minek erről cikket írni valami érdekesebb téma helyett. Azonban ennek a furmánynak most tényleg volt értelme, az első kép után rohanva hátra sem néztem (a Szergejt lehetett hallani, hogy nagyon közel van), csak ráraboltam a távkioldóra. Az elkészült 6 képből négyen még rajta van a mozdony is, a sorozat korábbi tagjain ráadásul az eltervezett pozícióban. Lehet, hogy ha még egy métert kellett volna mennem, már nem sikerült volna a második kép...

Az egyik képhez 80-90 mm-es gyújtótávolságra, a másikhoz 28 mm-re volt szükség, így két objektívvel, két vázzal dolgoztam. Gyorsabb és hatékonyabb így, csupán a régebbi váz kisebb felbontása a (nem túl súlyos) veszteség

Kapcsolódó hírek