Nád és mocsár

Zöldi Péter   ·   2017.09.18. 08:45
utonvonaton_kislid

Nem, most kivételesen nem arról van szó, hogy milyen a mellékhelyiség állapota, vagy a menetidő hogyan alakul. Felkészül arra, hogy nem a külcsín, az arc felől, hanem a gyomor és a belek felől fogja megközelíteni az ország testét. És hogy miért lényeges a hosszabb út: a napi ingázás jórészt csukott szemmel telik, esetleg laptopba, vagy sajtótermékbe temetkezve, rutinosan, ez nem igazán utazás. A napi rutinból kieső, egyedi utakon viszont figyel az utas, issza az új élményeket, bármi is az, és bármilyen csatornán is érik el azok a tudatát.

És az élmények jönnek, sorban. Guruló dobozunk ablaka egy másik világ színpadává válik, ahol hiperrealista rendező naturális elemekben bővelkedő előadását játsszák. Míg az országban közlekedők nagyobb többségének története másféle, ha foltozottan is, de a normalitás érzetét közvetíteni hivatott díszletek között zajlik, a vasút már eleve lemond erről. Innen, a vonatról pontosan azt látjuk, hogy mi az az üres, hevenyészetten összerótt állványrendszer, ami ezeket a díszleteket tartja. Mindennek a fonákját, mindennek a hamisságát, a hiányát, ócskaságát.

A vasút történetének százhetven éve alatt gondosan ügyelt rá, hogy a való élet színtereivel ne olvadjon össze, ne keveredjen, ne vegye át a máshol érvényes játékszabályokat. A vasútvonalak az ország testében széles folyosókat vájtak, ahol minden máshogyan van, ahonnan a közösség működését szabályozó alapvetések ki vannak tiltva, helyettük hatósági viselkedéssel összefonódó öntörvényűség uralkodik.

A stratégiai fontosságú sínpárokat jól kitalált, többszintes és többrétegű álcarendszer takarja el a külvilág felől. Az úgynevezett kultúrtáj már ott elkezdi feladni létezését, ahol sejdíthető, hogy a tájat valahol vasútvonal szeli át. A kukoricatábla ritkásabb és alacsonyabb lesz, az erdőben az évszázados tölgyek akácfákká és gyomnövényekké silányulnak. Majd földút következik, két oldalán rozsdáslavór- és kibelezettfridzsider-láncolattal, amely a pályatest megközelítésének nehezítését szolgálja. Itt már biztosak lehetünk benne, a közelben kapacitív, kötöttpályás közlekedési folyosó rejtőzik. E sejtés bizonyossággá akkor válik, amikor a bozót áthatolhatatlan lesz, hiszen a pályatest közvetlen környezetében a növényállomány alakulását befolyásolni eretnek, alapvető környezet- és nemzetvédelmi elvekkel ellenkező gondolat. E törekvést kiteljesítendő, a vasút minden létező hatósági eszközt megragad, hogy e biotópoknak otthont adó területsávokat szélesítse, és lehetőleg a települések belterületén is – nagyon helyes módon – fenntartsa, illetve kialakítását kezdeményezze. Ez általában kerítésekkel történik, amelyeken kívül utcák, fasorok, járdák, épületek helyezkednek el, azokon belül gaz, rozsdás sínszálak, hajléktalanok sátrai, illegális szemétlerakók – tehát sok minden abból, amitől a vonaton történő utazás más itt, mint mondjuk Ausztriában.

Ott, ahol biológiai módszerekkel valami miatt nem lehetséges a környezet visszahódítása a kultúrtájasodástól, a vasút megfelelően agresszív eszközöket is bevethet a siker érdekében. Ennek megszokott eszközei a vágányfelújításból visszamaradt, használt, szennyezett zúzottkőágyazati anyag depóniáinak felhalmozása és ottfelejtése települések belterületi átkelési szakaszain, esetleg kisebb ligeterdők növényállományának bontott vasbetonszerkezetekkel történő tagolása, amelynél a fő elv, hogy a korábban egységes foltként létező természeti terület szigetszerűen széttagolódjék.

Szintén a környezetbe történő minél szervesebb beolvadást szolgálja a külvilág hatásaira megfelelően reagáló anyagok használata. Rozsdamentes anyagok, vagy rozsdagátló bevonatok használata tilos, a legújabb beruházásoknak is alapvető felületi bevonata a mázolás, ügyelve arra, hogy rajtuk a munka közben ejtett sérülések később a korrózió kiteljesedéséhez minél hatékonyabban hozzájárulhassanak. Utólagos festés, bevonat javítása nem ajánlott, az idő vasfoga által elropogtatott acélalkatrészek cseréjének időpontja a legközelebbi uniós támogatási ciklus. Hozzá kell tenni, hogy ez a negyven-ötvenévenként időszerű csere a pályát álcázó növényállományban ugyan mély sebeket ejt, azonban a ciklus hossza elegendő időt biztosít a megfelelő invazív növényfajok önrehabilitációjának.

Az ember által okozott entrópia kiteljesedésének is tágas felületet biztosít a kötöttpályás közlekedés – a szó szoros értelmében. Ellenőrizetlen területeken, nagyméretű, kérdéses funkciójú beton- , acél- , és fafelületek állnak rendelkezésre a környezetkultúra új típusú értelmezhetősége érdekében. Az ezekre emberi kéz és fantázia által megalkotott 2d-s ábrázolások ugyan kezdetben ellene menni látszanak a komplex anyagi és állagbeli romlás elvének, az idő múlásával azonban az alkotások anyagi és jelentésbeli rétegződése ugyanolyan hatással bír, mintha az anyatermészet vette volna át az uralmat, és a totális, megsemmisítő káosz felé tart.

Hogy a kultúrtájasodás és a kultúrkörnyezet minél távolabb legyen tartható a vasúttól, célszerűen alkalmazzák a gyakori nyomvonal-korrekció eszközét is. A megszüntetett, felhagyott nyomvonalról csak a vagyonvédelem elsőrangú érdekkörébe tartozó összetevőket tüntetik el, minden másnak maradnia és helyben pusztulnia kell. Járulékos hatás, hogy a különbözőképpen korrigált nyomvonalak közötti maradékterületeken nyilvánvalóan szintén a vasútálcázási törvények lépnek érvénybe, gyomnövény- és építésitörmelék-paragrafusokkal.

Hiába az áru célbajuttatását nehezítő szabályrendszer és a minimálisra csökkentett sebesség, minden utazás véget ér egyszer és az utas előbb-utóbb kényszerűen átlépi a való világ küszöbét. Ezt a küszöböt azonban a vasút természetszerűleg igyekszik megfelelően távol helyezni magától, ezért az állomások a való világ színpadi díszletei mögött rejlő sásos-nádasos süppedéknek is a túlfelén kapnak helyet, megnehezítve így az összehasonlítást a település főterén lévő autóbusz-pályaudvarral.

Ellentétben a hanyatló Nyugaton tapasztalható jelenségekkel, ahol alig tetten érhető, hol ér véget a vasúti utazás és kezdődik a városi lét, az átzsilipelés errefelé nehéz és látványos. A járművekről történő leszállás helye sok esetben egyáltalán nem ennek az egyszerű aktusnak rendelődik alá, hanem sokkal inkább a veszélyesüzem-imázsnak, amely egyrészt az elidegenítést, másrészt a fontosság önigazoló látszatát szolgálja. Aknafedelek, mint egy öntődében, szarvasmarha-rakodók, üvegcseréppel borított végtelen, betonozott térségek, meredő acélhegyek, foszlott drótkerítések, mindennek a hátulja. Az utolsó busz a vonat érkezése előtt öt perccel elment. Kedves utasaink, üdvözöljük önöket városunkban, visszautazásuk megkönnyítése érdekében vegyék igénybe információs szolgáltatásunkat!

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek

Vasút Nagyvasút

IdeenzugCity, a jövő motorvonata

Kiss Bertalan   ·   2021.07.29. 20:05

A Deutsche Bahn bemutatta a jövő motorvonatának életnagyságú modelljét, több, merőben új fejlesztéssel, például a napi forgalomnak vagy útvonalnak megfelelően variálható utastér kialaíktás – gombnyomásra.

Vasút Nagyvasút

Részleges államosítás a brit vasúton

iho/vasút   ·   2021.07.27. 15:00

Az új szervezet feladata lesz a pályavasút működtetése, a pálya tulajdonosi jogainak gyakorlása és karbantartása mellett a hálózat fejlesztése, a menetrend egyeztetése, a viteldíjak meghatározása és beszedése is.