Nem túl értelmes életveszély egykor és ma
Talán túlzásnak hangzik, de a hülyeségnek nincs határa, és ez a repülés világára is igaz. Mint láthatjuk, ötven éve is volt, most is akadt, aki eléggé értelmetlenül kockáztatta az életét, nehéz lenne megítélni, melyik bemutató végződhetett volna inkább nyaktöréssel. Persze a pénz néha helyettesíti a rációt. Úgyhogy e sorok olvastán, a videó és a képek láttán arra is érdemes gondolni, ki lehetett, aki finanszírozta ezeket a lökött kísérleteket, illetve kik azok, akiknek külön élvezetet nyújtott volna, ha nem sikerülnek.
Gyilkos játék
Cliff Winters amerikai pilóta furcsa „mutatvánnyal” növelte egy kaliforniai repülőtalálkozó „vonzerejét”. Egy e célra felépített, végek nélküli házon keresztülrepült „Cornell” gépével. Már hallottunk hangáron keresztülrepülésről, de olyanról nem, hogy a falak távolsága kisebb legyen a fesztávnál, a födém magassága a gép magasságánál. Itt ez történt.
A 160 km/óra sebességgel „alagútba bújó” gép szárnyvégei az ütközésnél leszakadtak, függőleges vezérsíkja kettétört. A kormányozhatatlan gép a magassági meghúzására 45 m magasba szökkent, majd csürők nélküli félorsót kivágva, félháton a földbe fúródott és darabokra szakadt. A pilótának – akit különösen jól bekötöttek, feje elé védő baldachint emeltek, - nem történt baja. A mutatványhoz a hír szerint óriási bátorságra, ügyességre és repülőtudásra volt szükség, - de még mekkora szerencsére!?
De mit szolgált ez a gyilkosságszámba menő, repülésnek nem is nem is nevezhető barbár szenzációhajhászás. Mert a repülés ügyét aligha. (a szerkesztő megjegyzése)
Az emberi kockázatvállalás semmivel sem csökkent az elmúlt ötven évben. Manapság – számomra – ennek az „istenkísértésnek” a csúcsát manapság az ejtőernyőzés az a fajtája jelenti, amikor az ejtőernyős sportolók denevérszerű ruhába bújva szabadesésben zuhannak, és a magasságvesztés mellett jelentős vízszintes előrehaladás is lehetséges. Sajátos módját választják ezek a sportolók az adrenalinszintjük növelésére. Olyan területekről hajtják végre ezeket az ugrásokat, ahol esetenként nagyon veszélyes lehet a mutatvány: hegycsúcsokról, sziklák között, szűk völgyek oldalán.
A legújabb „kihívás” ezen a területen, amikor a sportoló egyáltalán nem nyit ejtőernyőt, hanem, mint a kaszkadőrök, a zuhanás végén összekészített dobozokban végzi az ugrást.
Véleményem szerint ezeknek az ugrásoknak csak akkor lesz vége, amikor valaki halálos balesetet fog elszenvedni.
(Vagy akkor sem: az iho/szerk.)
