Nem vált be, de érdekes: a repülő palacsinta

A prototípus annak a koncepciónak az igazolására épült, miszerint alig-szárnyakkal, a lapos, körkörös géptestre alapozva is elérhető a szükséges felhajtóerő. Ez a sok millió dolláros projekt majdnem az első V/STOL (függőleges fel- és leszálló) harci géppé vált. A V–173 terveit 1939-ben mutatták be a tengerészetnek, az 1:1 méretű modell szélcsatorna-tesztjei 1940–41-ben zárultak. 1942 januárjában a BuAero két prototípust kért a V–173 kísérleti verziójából, amit VS–135 néven neveztek. E verziónak sokkal erősebb hajtóművei voltak, így katonai elnevezése XF5U–1 lett.

A V–173 berepülései 1942–43-ban folytak, amik eredményeként a meglepett Connecticut-beli lakosok folyamatosan repülő csészealjakról tettek bejelentéseket. A program nehezen haladt a háború miatt.

A jet-korszak beköszöntével a haditengerészet 1947 márciusában törölte az XF5U-1 programot, annak ellenére, hogy a repülőgép új verziója kész volt első felszállására abban az évben.

Az XF5U–1 prototípusát megsemmisítették, míg a V–173 prototípus megmaradt, átadták a Smithsoniannak. Máig az egyik legérdekesebb a V–173/XF5U–1 projekt esete a repülés történetében.