Öreg szépségek az égen: egy fotósorozat története

Egy hete, a vasárnapi budaörsi üzemnapon éppen szigorúan céltalan cirkulálást hajtottam végre a reptér munkaterületén, amikor is Arday Andris elkapott, miszerint az eredményes tavalyi börgöndi Li-2–Delfin géppárral történt légi fényképezés után próbáljuk meg egy közös képre összeterelni a Goldtimer három gyönyörű és egyben örökifjú acélmadarát, a Li-2-est, a Po-2-est és a Rubik R-18 Kányát, ráadásul természetes közegükben – a levegőben.

A kötelék elég későn – 18:50-kor – szállt fel. Eredetileg jóval korábbra terveztük a repülést, de a kiválóan sikerült Goldtimer szezonnyitón annyi látogató jelentkezett sétarepülésre, hogy egész estig teltházasak voltak a gépek. Estefelé már begyengülnek a fények, talán éppen emiatt picit más hangulatúak és tónusúak a képek, mint a megszokottak.

Eredetileg több pozíciót is terveztünk, de az alkonyat miatt rövidítettünk, egyben egyszerűsítettük is a feladatot. A Podva és a Kánya géppárban repült egy tág iskolakört, úgy, hogy a célirányos hosszúfalon tudtam fényképezni a Robinson R44-ből.

Érdekes módon, a feladat – bár egyszerűnek látszott – nem nélkülözött bizonyos kihívásokat. Az első megoldandó helyzet, a repülési sebesség, illetve annak különbsége volt. A Po-2 100 kilométeres óránkénti sebességnél érzi jól magát, a Kánya sem kedveli az eszelős, 120-nál nagyobb tempót. A Li-2 viszont nem éppen azt az alacsony sebességtartományt kultiválja, a pilóták elmondása szerint, 200 környékétől kezdi jól érezni magát. A helikopter kényelmesen, bőséges tartalékkal tudta tartani ezt az iramot.

Így a Po-2 és a Kánya szépen összeállt a pályán, mi már a felszálláskor jobbról melléjük szegődtünk a Robinsonnal, a Li-2 pedig időnként elhúzott mellettünk, mintegy 150 kilométeres óránkénti sebességtöbblettel. További érdekesség, hogy a Kányából nem volt annyira egyszerű dolog szoros köteléket tartani, mivel Bakai Csabi a bal ülésből vezette a gépet, a Po-2 az ő jobb oldalán repült. Nemcsak a pilóta látószöge nem volt optimális, a Kánya kabinjában lévő merevítők és egyéb tartozékok további látáskorlátozást jelentettek. Ha ez még nem lenne elég, a szembesütő Nap hirtelen még egyszer felkapcsolta az utánégetőt, amint kibukkant az egyik felhő alól, elvakítva a teljes kötelék valamennyi tagját.

Mivel én baloldalt ültem az ajtótlan Robinsonban, Tóth Gyuri pedig a jobb oldalról vezetett, ő folyamatosan balra tekintgetve, az én vállam fölött tartotta – egyébként teljes biztonsággal – ellenőrzés alatt a „nyájat”.

Elég sok kötelékkel repültem már, de nekem még mindig óriási élmény ezekkel a csodaszép repülőgépekkel együtt úszni a nagy levegőégben.

Utólag elgondolkodom, nem túlzás-e líraian acélmadárnak nevezni a Podvát, mivel pont acél, az nem sok van benne. Persze, valamennyi azért mégis csak akad, ezért hadd éljek a költői szabadsággal az életnek ebben a bonyolult kérdésében.

Pilóták:

Li-2 - Arday András & Lezsovits Gábor

Po-2 - Sallai István

R-18 - Bakai Csaba

Robinson R44 - Tóth György

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!