Pápa az amerikaiak szemével

„Ezen a kis kommunista korszakból származó repülőtéren, félúton Budapest és Bécs között, az amerikai repülőemberek a légiüzemeltetés és a többnemzetiségű együttműködés új, dinamikus fejezetét írják” – olvasható egy testes riport élén az amerikai légierő lapjának webes kiadásában. Az Air Force News Service tudósítója Pápa életéről természetesen az ott szolgáló amerikai katonákra fókuszálva ír, de nagy hangsúllyal számol be a nemzetközi kooperációról is.

Három C-17-essel 12 nemzet katonái dolgoznak a Stratégiai Légiszállítási Képesség (Strategic Airlift Capability, SAC) programjában, ahogy Keith Boone ezredes, az alakulat parancsnoka fogalmaz: annak érdekében, hogy Amerikán kívül hozzásegítsenek más országokat is ennek a kapacitásnak a kihasználásához. 2009-ben állt fel az ezred, mint a NATO-n kívüli első soknemzetiségű légialakulat. A multinacionális repülőalakulatok működtetése immár harminc évre tekint vissza, magyarázza a parancsnok, ilyen például a NATO E-3A AWACS gépeinek üzemeltetése Németországban, Geilenkirchen légibázison. Pápán azonban a tíz NATO-tag mellett részt vesz a munkában két a szövetségen kívüli ország légierejének személyzete is.

A repidők megoszlása a résztvevők által befizetett összegen múlik, 2009 óta az ezred 500 bevetést repült, több mint 29 ezer főnyi utast és több mint 22 ezer tonna terhet szállított, a rakomány 80 százalékát Afganisztánba vitte a nemzetközi fenntartású flotta három gépe. De teljesítettek a pápai C-17-esek iraki, haiti és ugandai feladatokat is, sőt, a Globemasterek egyike szálíltotta Lech Kaczynski elnök és a többi lengyel személység földi maradványait a lengyel kormánygép 2010-ben történt oroszországi katasztrófája után a baleset helyszínéről Varsóba.

Ami az afganisztáni szállításokat illeti, az ezredes szerint ezek lerepülése épp a most következő hónapokban és években lesz igazán kritikus feladat, amikor több nemzet kezdi meg csapatai kivonását Afganisztánból. Ehhez pedig sok országnak lesz szüksége komoly légiszállítási kapacitásra, elviselhető áron. De a parancsok úgy véli, Afganisztán után is bőven adódhatnak most még előre nem látható szállítási célpontok, például Afrikában, vagy Közép-Európából könnyebben elérhető más régiókban.

A Pápán állomásozó mintegy 130 fős nemzetközi katonai kontingens egyharmada amerikai. Akik többéves szolgálatra érkeztek, magukkal hozták a családjukat is, az egyéves megbízatással dolgozó katonák általában más európai bázisokon hagyják a családjukat, például az olaszországi Avianóban.

A pápai bázis nem olyan, mint Ramstein vagy Aviano, amelyek a maguk módján kisebb amerikai településekké váltak, itt nincs a támaszpontnak saját pénzváltója, benzinkútja, nincsenek benzinkártyák, nincsenek amerikai éttermek. Pápán csak két kifejezetten amerikai szolgálat működik: egy postahivatal és egy orvosi központ a személyzetek rutinvizsgálatára. A riport az egyik amerikai egészségügyis példáján keresztül mutatja be, mennyire más a pápai bázison a munkája az embereknek, mint egy nagy amerikai vagy NATO-támaszponton: McElvaine őrmester azon kívül, hogy kiépítette és működteti az egészségügyi központ elektronikus adatrendszerét, felelős a támaszpont vizének tisztaságáért, az ebédlő és a tornaterem egészségügyi felügyeletéért, és ő az ezred fitness programvezetője.

Még komolyabb változás, a riport szerint valóságos „kulturális sokk” volt az amerikai légiszemélyzetek számára az együtt repülés a tizenkét nemzetből jött repülőemberekkel. Ahogy az amerikai pilóták egyike, az ezrednél negyedik hónapja szolgáló Mike Boyer kapitány elmondta, ez a kis alakulat már önmagában is nagy váltás volt a számára a dél-karolinai Charleston támaszpont után. Itt nincs kiterjedt kiszolgáló háttér, amit a Légiszállítási Parancsnokság nyújt az amerikai bázison. A kapitány azt érzékelteti, hogy a munka sokkal több önállóságot követel: a személyzet nemcsak egy kis rész a nagy mechanizmusban, hanem motorja a feladatoknak, minden az ittenieken múlik egy-egy bevetés végrehajtásakor.

„Ugyancsak érdekes kihívás olyan pilóták oktatójának lenni, akik második nyelvként használják az angolt” – folytatta a kapitány, aki eddig a hazai pilóták kiképzésével foglalkozott, de akiket itt tanít, azok a legkülönfélébb repülőmúlttal a hátuk mögött kerültek ide. Van, aki együléses vadászgépet repült korábban, van, aki orosz típusokat. Kiképzéskor úgy kell megválogatni a szavakat, hogy mindenki megértse, és komplex gondolatokat is alapszinten kell kifejezni – fogalmaz udvariasan az amerikai tiszt.

Abban pedig mindegyik amerikai katona egyetért, hogy azok a tapasztalatok, amelyek itt, ebben a nemzetközi környezetben összeszedhetők, a szakmai és az egyéni fejlődés számára is roppant értékesek, nagyban segíthetik a pápai évek az illetőt pályája későbbi építésében is. „Aki idejön, az valami mást is tapasztal a légierő fő áramlatain túl, ami pedig jót tesz a karrierjének. Sokoldalúbbá válik, és sok értékes tapasztalattal szolgál a légierő számára is” – mondja a pápai C-17-es oktatóparancsnok, Mike Boyer, az Air Force weboldalán.