Pilóták, nézők, remek repülések

Márványi Péter   ·   2012.09.03. 09:00
cim

Pécs-Pogány tele emberrel és repülőgéppel: ilyen a sikeres találkozó felülről<br>Klikkeljen a képre és nézze meg galériánkat!

Ez volt az igazi kezdet! Pedig az időjárás most sem látszott elsőre kegyesnek a hagyományteremtő pécsi pilótatalálkozó idei második kiadásához, de aztán nem így alakult: végig jó repülőidőben sok résztvevővel és igazi nézősereggel ment végbe a rendezvény, és mindkét nap nagyon is értékessé vált.

Ugyanakkor azért az időjárás annyiban mégsem volt tökéletesen kedvező, hogy miközben a reptér felett kellemes lyukak tátongtak a felhőkön, szombat délutánra pedig végképp visszavette hatalmát a napsütés és a nyár, azért tőlünk északra és nyugatra nem voltak ideálisak a körülmények, az észak felől ékezők többnyire egy Őcsény-töréssel oldották meg a repülési tervben a kellemetlenebb zónák elkerülését. Talán ez volt az oka, talán más, mindenesetre a tavalyihoz képest feltűnően visszafogott volt az ultralight-felhozatal: láttunk (bemutatózni is) Apolló Foxokat, volt két-három motoros sárkány, és egy-két hátimotoros siklóernyős startját is végigdrukkolhattuk a nekik elkülönített mezőn, de az a príma autogiro-sereglet például, ami tavaly a kiállítási részen sorakozott, most nem volt sehol.

Volt viszont, igaz, némi késéssel kezdve – a szokásos Base-féle Embraer 120-as charterérkezés és -indulás után – egy igazi príma kis repülőnap, ami valójában tavaly nem jött össze. Két szép vitorlázóprodukciót láthattunk, a hosszú szárnyú pécsi Nimbus-3 repülése balettszerű nyitány volt, a későbbiekben pedig a műfaj világbajnoka, Tóth Ferenc rajzolt az égre csodaszép figurákat zenére, a végén az a háton áthúzás valóban felejthetetlen volt.

Igazi repülőnap-életkép, Besenyeivel

Két világbajnoki produkciót is kaptunk a motoros műrepülés szférájából, a néhány hete Nyíregyházán tartott advanced vébé szabadprogramjának győztese, Nádas Tamás a kemény amerikai Edge-et repülte remekül, majd a program vége felé megérkezett külföldről, és leszállás nélkül repült egy csodálatos kűrt Besenyei Péter: ami külön öröm volt sokunknak, hogy végre láthattuk új gépét, a 2010-ben épült és tavaly berepült Corvus Racert. Amennyire ezt a laikus képes volt megítélni, a gép nemcsak nagyon szép (csodálatos ívet kapott a kabintető például), hanem jó is, a program ugyanolyan látványos és egyben az odasereglett pilótáknak is szakmai élményt nyújtó volt, mint korábbi gépeivel.

A tudósítónak, mint már néhány éve, most is az ellépett oldalkormánnyal indított dobott figurák tetszettek legjobban. A produkciót, a gépet és Besenyeit nagyon szerette a közönség, de a szervezők Besenyei határozott rádióüzenetére reagálva az utolsó pillanatban megakadályozták, hogy a tankolóra gurult Corvust és pilótáját az ünneplő nagyérdemű darabokra szaggassa.

Apolló Foxok a fellépésre várva

Aki pedig még kivételesen Besenyeinél is alacsonyabban repült bemutatót, az Bogár Imre volt az ő remek öreg An–2-esével. Hallottam is némi kuncogást a program előtti eligazításon, amikor megkérdezte: ugye a százméteres alsó határ rá nem vonatkozik?... Nos, nála ez az alsó határ olykor fél méter sem volt, hiába, az az igazi mezőgazdasági magasság, ahogy a mellettem lévő (nyíregyházi főiskolát végzett) ifjoncabb pilóták mondták, amint az An–2-es látványos alacsonyságban áthúzott, majd kifordult, persze a szép nagy madár alsó szárnyvége sem volt épp túl messze a földtől… Ja, és aki viszonylag szerencsés közelségből bámulta a produkciót, az még egy kis hűs permetet is kapott, merthogy ugye a szóróberendezés is dolgozott közben az Ancsán.

Ismét nagyon lehetett szeretni a kötelékeket. Egyfelől az idősebb gépekét: Talabos Gábor és Lezsovits Gábor egy-egy Trénert hoztak Pécsre, Talabosé volt a korgyőztes: az még egy merevfutós 226-os volt 1961-ből. A két Tréner egy Jak–18-ast kísért, a három öreg alakzata remekül mutatott, aztán pedig Talabos mutatta meg, milyen a műrepülés ezzel a kedves jószággal: vad dobott figurák nem voltak, annál inkább hangulat és harmónia. Később, hogy még érdekesebb legyen a dolog, Talab átült a HA-JAJ-ba, és megmutatta, hogy milyen szépen lehet orsózni, loopingozni, és mindenféle más hagyományos figurát legyártani ezzel a csillagmotoros többszemélyes géppel is. És még egy kötelékről érdemes szólni: az Apolló Foxokkal repülő KomoSky Team trió ismét bemutatta látványos programját, muzikális élmény is volt a Rotaxok fűrészelése, ahogy a fiúk átrendeződtek, nagy előnye a csapatnak, hogy kis körön repül, tehát a kötelék mozgásának minden pillanatát viszonylag közelről nézhetik a nézők, különösen látványos volt az az áthúzás, amikor a vezért követő két másik gép csúsztatva tartotta a helyét a kötelékben.

Aki repülhetett száz méter alatt is...

Még egy bemutatóról érdemes beszámolni szombatról, a Savage Cub repüléséről: a jeles cseh Zlin gyár megalkotta a Piper Cub és leszármazottai európai változatát, a piros gépecske igen meggyőzően mutatta be rövid fel- és leszállóképességét és fordulékonyságát, hogy aztán a következő nap egy ugyanilyen másik piros jószággal és Bogár Imre Ancsájával megmérkőzzön a nagy le- és felszállóversenyen…

Nos, igen, vasárnap: aki szombat este hazasietett, és nem szervezett valami szállásfélét magának, az még sok szép látnivalóról maradt le, bizony a második nap is szépre sikeredett. Indult a reggeli „vaj-időben” a szépségek sorozata a Róma-replika repülésével: tavaly csak a hangárban csodálhattuk meg a húszas évek szenzációs kis gépét, amelynek jelszava valahogy így hangozhatott: apró gép, hatalmas repülések (Olaszország, Svédország), óriási mérnöki lelemények. A Váradi László által épített replika repülése is nagyon meggyőző volt, kifejezetten romantikus a szárny fölött üldögélő pilóta látványa: a leszállás persze kicsit messzire esett a nézőktől, merthogy a farokcsúszós gépecske nem szereti a betont, inkább a szilárd burkolatú mögötti füves pályára ereszkedett, de előtte szép áthúzásokkal és príma esően döntött fordulókkal örvendeztette meg a kilátogatókat.

Művészi Suhanás: a Swift, és benne Tóth Ferenc

Beindult a vasárnapra ígért sétarepülés-dömping: felpörgött Both Lajos gödöllői Ancsájának légcsavarja, beszállt az utasrepültetésbe egy négyszemélyes francia túragép, egy Gawron és egy kétszemélyes olasz apróság is, miközben a műsort két Cessna Citation érkezése és indulása is tarkította, no meg az egyik Cessnából (természetesen nem a business-jetekből) ugró tandemernyősök érkezése. Nem beszélve a Pannon Air Service Katana típusú hosszú szárnyú szépségéről, amelynek fedélzetéről – a Fehér Balázs által végrehajtott áthúzások során – kifejezetten az iho/repülésnek készülhettek látványos légi fotók.

No de a vasárnap fénypontja kétségkívül a leszálló-felszálló verseny volt, a két Savage-dzsel és Bogár Imre Ancsájával. A piros kismadarakban a szombathelyi Pintér Sándor és a pécsi Moskovits Ervin ült, a legrövidebb felszállás (eszmei) díját Pintér vihette el, de a legpontosabb leszállásokat rendre a piros kis gépeknél sokkal, de sokkal nagyobb Ancsával teljesítette a pilóta. Mint a másik két résztvevő is elismerte: itt azért a tapasztalat a döntő, márpedig Bogár Imre – külön megkérdeztem tőle: eddig nyolcezer órát és, most tessék megfogódzkodni, vagy hetvenezer fel- és leszállást teljesített.

Így búcsúzik a program végén egy igazi kötelék, de ettől a pécsi rendezvénytől nem érdemes búcsúzni

Nagyon jó nyüzsgés volt a kiállítóhelyeken is, például azért a siklóernyősök világát a Vampair méltán képviselte, láthatott a közönség közelről közönséges Cessnát és nem annyira közönséges Savage-Zlint, hátimotorokat és a Pilotshoptól még ingyen frekvencialapot is kaphattunk. A pécsiek kezdeményezése most lett tehát igazán nagy siker, sokezernyi néző fizette a belépőket, vagyis talán költségeit tekintve is jól sikerült – a tavalyihoz képest biztosan jobban – a rendezvény. Innentől kezdve nyilván nem kell már különösebb biztatás ahhoz, hogy a pécsi fiúk, élükön Békés Attilával és Moskovits Ervinnel, lassan belekezdjenek a 2013-as pilótatalálkozó és repülőnap szervezésébe.

Kapcsolódó hírek