Pünkösdkor is visszhangzott Lázár János WC-felújítási projektjének utózöngéje

A dunaújvárosi vasútállomás körülbelül három hónapja szétvert mosdójára a hétvégén jutott burkolói idő.

Kalapácshasználatra utaló kemény faldöngetés hangja szőtte be Pünkösd vasárnapján a dunaújvárosi felvételi épület várótermének légterét, azt, ahol a legnagyobb zaj az egyébként hajnali fél ötkor nyitó büfé előtt sorakozó, a rendre óra 32-kor induló Z42-esre felszálló utasok száját hagyja el: „Egy kávét legyen szíves tejjel, egy cukorral, és tizenöt deka fornettis dióstekercset.” Szendvics is van, dán szalámis zsemle vajjal, jelzés értékű uborkadarabbal, á: 490 forint. 

Három (négy?) hónappal ezelőtt a vasúti közönség megértéssel nyugtázta, hogy kedvenc állomási mosdóját serény kezek pillanatok alatt szétverték, ezzel is előkészítve a terepet az új közlekedésirányítási kurzus hivatalba lépése nyomán napjaikra már okafogyottá vált, Lázár János-féle, tavaly év elején közreadott tízpontos vállaláscsomag meghatározó elemének. Értsd: a MÁV összes pályaudvarán, vasút- és a buszállomásokon 2026. január elsejére felújítanak mintegy 1100 mosdót. Igazából talán már nincs is jelentősége annak, hogy a dunaújvárosi része volt-e annak az 1100-nak. Annak sem, hogy hónapokig nem történt semmi, illetve elkészült-e határidőre a felújítás, vagy sem. (Sem.)

Ám akire rájön az ingerencia, az pünkösdi kopácsolás ide, ünnepnapos ütlegalkalmazás oda, jónéven veszi, hogy a napra kiállított, erjedő tartalmú tojtojok helyett hamarosan komfortos újvárosi illemhely lesz felhasználói jussa.

És vegye úgy a nyájas olvasó, hogy ez csak egy ártatlan kroki, ha már a téma a váróteremben hevert.