Púpos-kortárs SM42-es beszerzésére írt ki pályázatot a gőzöshívek Mekkája wolsztyni fűtőház

De csak egyetlen ajánlat futott be… 

A podegrodziei PHU Lokomotiv Bronisław Plata egyetlen pályázóként bruttó 2,42 millió zlotyis – körülbelül 200 millió forintnak megfelelő összegű – ajánlatot nyújtott be az egyszem használt SM42 sorozatú dízelmozdony megvásárlására kiírt pályázatra. Félő, hogy az ügyletből így nem lesz semmi, mivel ez a summa, még ha csak 18 450 zlotyval is, de meghaladja a megrendelő által megszabott költségkeretet. 

A pályázati kiírás szerint a gőzösparadicsom wolsztyni fűtőház SM42-es mozdonyt keresett, ezeket a masinákat a Fablok 1963 és 1993 között gyártotta. A megrendelő sötét olívazöld, narancssárga csíkos járművet kért. A mozdonynak műszakilag kifogástalannak, hiánytalannak és üzemkésznek kellett lennie. A követelmények között szerepelt a GSM-R rádióval való felszerelés, és a megfelelő üzemeltetési engedély is. Azt is előírták, hogy a gép képes legyen mechanikusan és pneumatikusan is kapcsolódni a PKP-rendszerű csavarkapcsos vonó- és ütközőkészülékekkel ellátott vasúti járművekhez. 

Ez már a wolsztyniak második nekirugaszkodása, hogy SM42 sorozatú használt dízelmozdonyt vásárolhassanak elsősorban a fűtőházi mozgásokhoz és a kisebb vonatok továbbításához. Az első pályázatban az egyetlen ajánlatot a Serwis Pojazdów Szynowych nyújtotta be, amit az ajánlatkérő el is fogadott.  A felek azonban végül nem csaptak egymás markába, mert a Serwis Pojazdów Szynowych elállt a szerződés megkötésétől. 

Az SM42 a lengyel vasút talán legismertebb sorozata. Annak idején nem kevesebb, mint 1856 példány készült ezekből a tolatómozdonyokból. Közvetlen módosításuk a személyvonatok élén hadrafogható, gőzfűtésre képes SP42 sorozat (SP, azaz spalinowa pasażerska, személyvonati mozdony). Ezek a dízelgépek egyrészt a mi M40-es Púposaink kortársai, másrészt felépítésük, teljesítményük és műszaki jellemzőik is nagyban hasonlítanak a magyar rokonéra. 

Nyitóképünk Łukasz Piotrowski munkája (kolejowyportal.pl)