Puttonyosok Zólyomban

A versenyen osztrák, szlovák, cseh, lengyel és természetesen magyar gépek mérték össze erejüket. A piros-fehér-zöld színek képviselői a BHÉV 27-es pályaszámú, a MÁV 377-eseivel megegyező szerkezetű mozdonyát hozták el. Északi szomszédjainkat a 422.108, Csehországot a 423.041, Lengyelországot TKt 48.191, míg Ausztriát az esemény egyetlen szerkocsis gépe, a 17c típusú 372-es képviselte. A nagy nap reggelén az esemény ünnepeltjei a fűtőházban várták a látogatóikat. Nemcsak gőzösök, hanem számos egyéb vasúti jármű is kellette magát. A ČKD gyártotta dízelmozdonysztár, a Búvár több festési variánsban is jelen volt, az öregebb kollégák közül a 12-es Pomarančot kell megemlíteni, de a külföldi import is képviseltette magát egy ex-DR 106-os képében. Továbbá akadtak itt Laminátkák, Bardotkák, Kocúrok és a magyarországi Bz-k testvérei is megmutatkoztak.

Néhány gép a verseny kezdete előtt, a publikum szeme láttára egészítette ki szénkészletét. A fűtőházi csarnokokban aktív munka folyt a nyílt nap ellenére is. Az éppen javítás alatt álló járműveket különböző szemszögekből lehetett figyelemmel kísérni. Ha remotorizáció, akkor Caterpillar, az amerikai gyártó mozdonyokba szánt motorját külön is bemutatták.

A hangulatfokozó szerepét a gőzmozdonyok érkezéséig az állomás keleti végén egy sínautót látta el, amely próbára kínálta önmagát, a lehetőséggel leginkább a gyermekek éltek. A fűtőházból időközben megérkeztek a főszereplők is, melyek együttállását az állomáson vasútbaráti fényképezőgépek buzgó használata örökíttette meg. A tavalyi évhez hasonlóan ezután négykocsis különvonattal megérkezett a második szlovák gőzmozdony is, amely ezúttal nem az Albatros, hanem a 464.001-es volt.

Tizenhárom órakor kezdődött a verseny, amelyen több ügyességi feladat állította próbatétel elé a vetélkedő mozdonyokat és személyzeteket is A mozdony gyorsulóképességét is bizonyítani kellett, ugyanakkor azt is, hogy a szabályzónak mennyire finom kezelője a vezér (angol posta, tűzoltás). A romantika kedvelői pedig lánykiszabadításokon keresztül figyelhették meg a vasutasok udvariasságát. A versenyszám jellegétől függően volt, ahol egyszerre teljesítették a feladatot a mozdonyok, míg más esetben egyedül, csak az idő vagy a távolság volt az éppen szereplő gép ellenfele.

A versenyen a győztes mozdony, amely jelen esetben a lengyel gép volt, koszorút kapott a nap emlékére, de a személyzetek is jutalomban részesültek. Rövid időn belül két régi festésű Bardotka vezetésével különvonat indult vissza Pozsonyba.