Száz éve Veresre
Az előző századforduló Budapest agglomerációjának ugrásszerű fejlődését is hozta. A forgalom kétirányú volt: a környékbeli településekről a rohamléptekkel iparosodó fővárosba jártak dolgozni, míg a budapesti tehetősebbek körében egyre népszerűbb lett a saját nyaraló vásárlása az akkor még csendes vidékeken.
A Budapesti Helyiérdekű Vasút Kerepesig gőzvontatással 1900-ban, Gödöllőig, immár villamosítva 1911 késő őszén adta át vonalát. Üresen maradt viszont Északkelet-Budapest vonzáskörzetének tetemes része az 1846-ban átadott váci vasútvonal és a HÉV között. Az új, Rákospalota-Újpesttől Veresegyházon át Gödöllőig vezető vasútvonal építését a Villamos Vállalatok Részvénytársaság, a kezelést a Vác–Budapest–Gödöllő Helyi Érdekű Vasút végezte. A Villamos Vállalatok Részvénytársaság újpesti erőművének közelsége miatt, és talán némileg a jövőbe is látva már villamos vontatásra épült ki, a Magyarországon addig még páratlan, egyfázisú, 10 kilovoltos vontatási feszültségű rendszerrel. A vasútnak az 1911. szeptember 2-i meginduláskor négy, V51 sorozatú villamosmozdonya, 11 motorkocsija és hat személykocsija volt – ez utóbbi szám két évvel később húszra növekedett. Feltétlenül megjegyzendő, hogy a magyar vasutak mindezidáig utolsó emeletes személyszállító kocsijai is ezen a vonalon jártak.
Egy hónappal a megnyitót követően, 1911. október 4-én épült meg a vasút akkori szárnyvonala, Veresegyháztól Vácrátóton át Vácig. Veresegyházon deltavágány épült a Vác-Gödöllő forgalom megkönnyítésére. A vonal az elővárosi forgalmon kívül Gödöllő „villamosaként” is üzemelt: a város területén négy megállóhely létesült. A trianoni békeszerződés megkötése után ezt a vonalat sem kerülhették el a csonkítások: a veresegyházi deltát fel kellett szedni (a hadsereg esetleges gyors mozgósítását elkerülendő), Gödöllőről Vác már csak körüljáratással vagy visszafogással volt megközelíthető. A második világháborúban a front közeledtével a visszavonuló német csapatok komoly pusztítást vittek véghez: az úgynevezett sínfarkassal (mozdony után vontatott ekeszerű tárgy) roppantották össze a talpfákat. Amit az egyik hadsereg nem rombolt, azt megtette a másik: az előrenyomuló szovjet csapatok gyorsan újjáépítették a pályát, ám az űrszelvény a hadiszállításokhoz (harckocsikkal rakott vonatok) túl keskenynek bizonyult, az útban levő felsővezetéktartó oszlopokat kidöntötték. Bő fél évszázadnak kellett eltelnie, hogy újra villamos vontatás legyen a vonalon.
A második világháború utáni újjáépítési tervekben szerepelt a villamosítás is, ezúttal az akkor használt 16 kilovolt, 50 herztes üzemfeszültséggel, de a fontosabbnak ítélt újjáépítések és a jóvátételi munkák miatt erre nem került sor. A BHÉV is szívesen átvette volna a vasutat, ez esetben az ott megszokott egyenáramú villamosítással. A Rákospalota-Újpest állomás fölötti felüljárót is elbontották, a vonalat a Nyugati pályaudvarról induló fővonalba kötötték be egy, eleinte ideiglenesnek, hadiszállításokra szánt váltóval. A Nyugatiból Veresegyházon át Vácra és Gödöllőre gőzvontatású (375-ös, 275-ös) szerelvények közlekedtek. A vonal eredeti járműveit a szovjet hadsereg hadizsákmányként elhurcolta, 1951-ben kerültek vissza, akkor egyből a selejtezés lett a sorsuk.
Az 1968-as közlekedésfejlesztési koncepció a kis forgalmú mellékvonalak között megemlítette feltétlen felszámolandóként a Veresegyház–Gödöllő vasútvonalat is. Az utolsó vonat 1970. június 30-án ment el a vonalon. A fejlesztés ezután a megmaradt Budapest–Vácrátót–Vác vonalra koncentrálódott. A gőzvontatást a dízelek váltották fel szép lassan, a jellemző szerelvény a Hámán Kató fűtőház valamelyik M41-ese, öt Bhv kocsi és egy vezérlő volt. Már jóval a rendszerváltás után, 1998-ban húzták ki újra a felsővezetéket a vonal fölött. Napjainkban BDVmot szerelvények közlekednek erre főleg, de találkozhatunk néha Flirttel, sőt Talenttel is – megesett, hogy egy hibás szerelvény helyére Desiro ugrott be segíteni.
A veresi vasút százéves tehát, szeptember 3-án, szombaton nagyszabású ünnepséggel köszöntik ennek a több szempontból is páratlan vonalnak a centenáriumát.
