Szerbiában megint leállították az egész ország vasútját

Nem járnak Szeged és Szabadka között a vonatok, a tömegközlekedést túszul ejtette a politika.

A jövő héten, július 1-jén immáron nyolcadik hónapja lesz, hogy a frissen felújított újvidéki vasútállomás előtetője leszakadt, tizenhat ember életét kioltva. Azóta Szerbiában politikai válság uralkodik, és ennek casus belije a vasút. Ám nemhogy az igazság nem derült ki, vagyis: ki a felelős a tragédiáért, hanem a vasút – és lényegében a szerbiai tömegközlekedés – a politikai eseménysorok túszává vált. 

Még pénteken délelőtt, 10 óra 27 perckor „ismeretlen telefonáló" jelezte a Szerb Vasutaknál, hogy bomba van az egyik személyvonaton. Egyből országosan függesztették fel a személyforgalmat, arra hivatkozva, hogy a betelefonáló nem jelölte meg pontosan, melyik viszonylat melyik szerelvényén van robbanószerkezet. További intézkedésig csak a tehervonatok közlekedhetnek.

A történet a szerbiai eseményeket nyomon követőknek ismerős lehet, hiszen korábban, március 14-én ugyancsak bombafenyegetés miatt három napra függesztették fel a vasúti közlekedést az országban. Aznap a Lasta busztársaság is jelezte, hogy biztonsági okok miatt leállítja összes belgrádi járatát. Azt, hogy összefüggés lehet a két eset között, döntse el ki-ki maga, de adalékul meg kell említeni, hogy március 15-re éppen úgy gigatüntetést hirdettek meg Belgrádba, mint június 28-ára…

A mostani korlátozások valószínűleg vasárnapig, de legkésőbb hétfőig maradnak érvényben, a szerb belügyminisztérium akkor fogja bejelenteni, hogy vaklárma volt, nem találtak semmit, de első a biztonság.

Szerbiában a tömeg/közösségi közlekedés, ami jobbára csak „megtűrt szükségesség” volt az elmúlt néhány évtizedben évben, immáron a politikai sakkjátszma egyik futójává vált. Amíg a kiegyensúlyozott, boldog titoista békeévek után a vasút lassú, de biztos leépülése, majd az autóbusz-társaságok privatizációja és egyeduralma jellemezte a balkáni ország közösségi közlekedését, mostanra a hamvaiból feltámadó szerb vasút lépett ismét a figyelem középpontjába.  A beruházások, bár látványosak, és valóban javult a vasútközlekedési színvonal, az újvidéki eset, a Belgrád–Budapest vonal vajdasági szakaszán sorra napvilágot látó szabálytalanságok, a kontár munkákról szóló képek, bizonyítékok azonban nagyon súlyos kérdéseket vetnek fel.

Ezekre a kérdésekre azonban nincsenek őszinte válaszok, az elmúlt nyolc hónapban az illetékesek igyekeztek a lehető legkevesebbet beszélni az Újvidéken történtekről, ellenben csúcsra járatták a propagandát, és csak a pozitívnak látszó fejleményekről esik szó. Ezek egyike, hogy két hete ismét naponta közlekedik az Újvidék (Pétervárad)–Belgrád és a montenegrói Bar közötti fürdősjárat, Flirtből kiállítva. Valljuk be, a mérhetetlenül hosszú ideig tartó elővárosi vasútijármű-fíling ott nem veri ki a biztosítékot annyira, mint nálunk például egy Cívis interrégió, holott a vonat Újvidékről 8.20 órakor, Belgrádból 9.31-kor indul, érkezés az adriai üdülővárosba 20.37 órakor. A Flirt csak a határig megy, egészen pontosan a montenegrói Bijelo Poljéig, ahol az utasok átszállnak egy montenegrói vonatra – a 467 kilométeres Belgrád–Bar vasútból 114 és fél kilométer (!) alagútban fut, körülbelül 15 pedig hidakon, viaduktokon…

Visszatérve a vasút felfüggesztésére, a korlátozás nem csak a tüntetésre igyekvőket akadályozza, hanem a csendes, kiszolgáltatott többséget is. Nyugdíjasokat, diákokat, alkalmazottakat, melósokat, akik egyéb megoldás híján ülnének a viszonylag olcsó vonatra. Nem véletlen, hogy Szerbiában egyre többen vélik úgy, szégyen és gyalázat, hogy a közszolgáltatás tömegközlekedést kézi vezérléssel, politikai érdekek mentén irányítják.

Közben meg a gyertyák égnek tovább az újvidéki állomás torzója előtt…

(Nyitóképünkön: Pétervárad, vasútállomás, a háttérben egy Szokóval, a Tanjug felvétele)