Tökéletes csobbanás: vízreszállt a Dragon űrhajó

Johannesburg fölött 430 kilométerre a felszíntől indult az új amerikai űrhajó visszatérése, az Endeavour nevű Crew Dragon, fedélzetén Bob Behnken és Doug Hurley berepülő űrhajósokkal, pontosan a megadott időben, vasárnapra virradó éjjel, magyar idő szerint fél kettőkor kezdte meg a leválást a Nemzetközi Űrállomásról. Először megadott sorrendben kiengedtek az űrhajót az állomás dokkoló moduljához kapcsoló horgok, majd a Dragon finoman távolodni kezdett.

Akik a történéseket a NASA-tévén keresztül figyelték, azért láthatták, hogy a folyamat jóval korábban kezdődött. Ahogy mind a két űrhajós, illetve a földre visszaszállítandó hasznos teher is átkerült a Dragonba, mindkét oldalról lezárták az ajtókat, és innentől kezdve eléggé hosszú ellenőrzés-sorozat zajlott. Chris Cassidy, az ISS fedélzetén dolgozó amerikai parancsnok a dokkolóegység felé vezető oldalon vette alaposan szemügyre az ajtó szigetelését, majd zárás után a műszeres kontroll következett az állomáson és az űrhajóban is, nehogy bárhol szökjön a levegő.

Korábban hetente, és az indulás előtt különös részletességgel nézték át magának az űrhajónak az állapotát, az űr szélsőséges körülményeinek, a hőmérséklet változásainak, kozmikus sugárzásnak, mikrometeoroknak kitett szerkezetet, burkolatot. Igaz, a Dragont építő és üzemeltető SpaceX rendelkezésére áll a teherszállító változatoktól nyert adatok tömege, de a mostani alkalom mégis más, az ISS-en töltött 63 nap után kötelező az alaposabb vizsgálat, hiszen ezalkalommal emberek ültek a kabinban.

Hat órával a tervezett érkezés előtt dőlt el, hogy a lehetséges leszállási körzetek közül a Florida nyugati partjainál, Pensacola közelében kiválasztott zóna lesz a helyszín, amikor a döntés megszületett, a SpaceX és a NASA Go Navigator nevű hajója máris kifutott a Mexikói-öbölbe.

Az szétválás után az űrhajó távolodását egy másfél és egy öt másodperces hajtómű „égetés” segítette, majd újabb manőverekkel süllyesztették az úrhajót az ISS-nél alacsonyabb pályára, ahonnan megintcsak a saját hajtóművek terelték a Crew Dragont az orbitális pályáról a leszállás felé. Előtte a visszatérés nyitányaként, megint pontosan menetrend szerint, magyar idő szerint vasárnap 19.50-kor megtörtént a következő szétválás, az űrhajó műszaki egysége távolodott el, ami megint kritikus momentum, hiszen csak így lehetett szabaddá tenni az űrhajót védő hőpajzsot. Az Endeavour innentől a hőpajzzsal előre repült, ezután kezdte 19.56-kor fékezni a kabint a négy Draco hajtómű. A kockázata ezeknek a perceknek az volt, hogy a hajtóművek sem laposabb, sem meredekebb pályára ne vigyék az űrhajót, a sikeres manőver mintegy tíz percig tartott.

A következő feladat az orrkúp visszazárása volt, amit a dokkoláshoz kellett még az állomás megközelítéséhez felhajtani. Még a Csendes-óceán fölött ez is rendben megtörtént. Látható, hogy eddig a pontig is sokféle fontos feladatot kellett végrehajtani az Endeavour autonóm irányításának. Megtörtént a leszállás előtti eligazítás, a pálya rendben, nem kell újra számolni az érkezés idejét és helyét, a vízreszálláshoz a körülmények ideálisak, a szél és a hullámzás mérsékelt, közölték az űrhajósokkal.

Húsz perccel később lépett be az űrhajó a Föld légkörébe, és megkezdődött az utazás leginkább idegtépő szakasza, amikor a kabin körül iszonyatosan felhevül, felizzik az egyre sűrűbb levegő, emiatt megszakadt mind a rádiókapcsolat az űrhajósokkal, mind a telemetriai kapcsolat, amelynek révén a földről ellenőrizhetnék az irányított zuhanás közben az űrhajó pályáját és állapotát. Eközben a kabin plusz az új szkafanderek kellett, hogy hűtsék a két űrpilótát, akiknek három és félszeres túlterhelést kellett megélniük ebben a szakaszban.

„Dragon, SpaceX, comcheck!” – hat perc csend után ismét válaszoltak az irányítóközpont hívására az űrhajósok, ez volt a megkönnyebbülés pillanata. Az amerikai fegyveres erők legöregebb aktív gépe, a WB-57 Canberra nagymagasságú időjárás-felderítő közvetítette képeken volt először látható, ahogy a két fékernyő majd a négy főernyő is kinyílt, és a kabin eléggé finoman vizet ért, pontosan az előre kijelölt időben, magyar idő szerint 20.48-kor, az első gyorsmotoros hajók ekkor már útban voltak felé. Az űrhajósok a csobbanás után is jelezték, jól vannak, noha korábban többször volt szó arról, hogy bizony a több hónapos súlytalanság majd az érkezés közben kapott túlterhelés, végül pedig a tengeren a hullámzás miatt nem lett volna rendkívüli, ha az első percekben kissé felfordul a pilóták gyomra...

Miután a Go Navigator hidraulikus berendezése a fedélzetre emelte a kabint, és a hajó el is indult a haditengerészeti bázis felé, akkor történt az egyetlen csúszás az érkezési menetrendben. Az űrkabin ajtaját nem lehetett egy ideig kinyitni, mert műszerek a kabin burkolatánál a hajtóművek üzemanyagától származó gázok molekuláit érzékelték, és meg kellett várni, amíg a párolgás határérték alá süllyedt, közben a kabinból az űrhajósok jelezték, hogy az űrhajó belsejében nem mutattak ki veszélyes gázt a műszerek. Az űrhajósokat mindezek után érthető mód nem a saját lábukon vitték át a hajón lévő egészségügyi részlegre, az első földi vizsgálatokra.

Szóval: ezt az utóbbi történetet leszámítva, a Crew Dragon berepülése a jelek szerint remekül sikerült, legalább is ami a nyilvánosan is nyomon követhető mozzanatokat illeti. A személyzetnek elsősorban csak monitorizálnia és ellenőriznie kellett, az űrhajó autonóm rendszerei kiválóra vizsgáztak a legkritikusabb részfeladatok végrehajtásában is. Következik a részletes értékelés, aztán remélhetőleg a zöld jelzés: a magánszektor és a NASA együttműködésében fejlesztett új amerikai űreszköz sok év kihagyás után kész arra, hogy rendszeresen juttasson (nemcsak amerikai) űrhajósokat földkörüli pályára és az űrállomásra. Az első „rendes” Crew Dragon repülésre a mostani tervek szerint már szeptemberben sor kerülhet, de nem két, hanem már négy személlyel.

* * *