Trump és a légiipar: katasztrófa, vagy győz a realitás?

A választási kampány során már megjelentek olyan hangok az iparág felől, miszerint Donald Trump győzelme egyfajta katasztrófa lenne az amerikai kereskedelmi repülés, sőt, a világ légiközlekedése számára. A választási siker pedig sokaknak eszébe juttatta azt is, hogy de hiszen Trump nagyon is sokat sürgölődött egy időben a légiközlekedés körül, sőt, volt egy saját légitársasága is. Amelynek a története a jelek szerint valamit elárul ennek a férfiúnak a módszereiről és motivációiról.

Mint a Forbes emlékeztet rá, a hetvenes–nyolcvanas évek fordulóján Trump megpróbálta megszerezni az American Airlinest. Hét és félmilliárdos ellenséges kivásárlási akcióját azonban a légitársaság vezetése kivédte, ugyanakkor Trump a részvények megvétele és eladása kapcsán mintegy százmillió dollárnyi veszteséget volt kénytelen elkönyvelni.

Ez azonban nem csillapította vágyát, hogy legyen egy légitársasága, és lett is, amelynek gépein megjelent a Trump felirat. Az üzletember a nyolcvanas évek végén 365 millió dollárért vette meg az Easterntől annak északkeleti ingajárat-vállalkozását, és így alakult meg a térség nagyvárosait összekötő, Boeing 727-esekkel repülő, és elsősorban az üzletemberek forgalmára bazírozó Trump Shuttle.

Ami a légiközlekedés szakembereit már akkor elborzasztotta, az egyebek mellett az a propagandamódszer volt, amellyel Trump a konkurenciát akarta gyengíteni: elkezdte ugyanis terjeszteni az álhíreket az egyetlen közvetlen versenytárs Pan Amről: öregek a gépei, nem biztonságosak. Ehhez képest a Trump Air Boeing 727-es flottája, amely az Eastern színeiben már a hatvanas évek óta ingázott a keleti parton, a szakma által közismerten a legrosszabb állapotban lévő huszonegy példánya volt a típusnak, ami hamarosan be is bizonyosodott, amikor az újságok címlapjára felkerült egy orrfutó nélkül leszálló Trump-gép a bostoni Logan pályáján. A balesetnek nem volt áldozata, de természetesen ártott az üzletnek, amelynek sokak szerint amúgy is Trump egójának növelése volt a legfőbb értelme: ehhez képest Trump máig úgy emlékszik vissza, hogy milyen zseniális volt abban is, ahogy később eladta az első évben 128 milliós veszteséget termelő céget.

Ő a külső körülményekkel magyarázta a Trump Shuttle bukását (érdekes, a róla szóló életrajzi művekben ez a mozzanat ritkán bukkan fel). Kétségtelen, hogy az üzemanyagárak az Öböl-válság miatt megemelkedtek, de valójában a hozzá nem értéssel és erőszakosan bevezetett változások is erősen hozzájárultak a kudarchoz. Miközben Trump a maga igényeiből kiindulva luxuskörülményeket próbált teremteni, és ezzel csábítani utasait, az üzletemberek számára fontosabb volt a gyors odajutás és a pontosság valamint a gyakori utazást kísérő kedvezmények, mint az, hogy mondjuk egy alig negyvenöt perces Washington–New York úton mekkora elegancia veszi körül őket, ráadásul tele a cégtulajdonos nem épp praktikus megoldásaival, beleértve a légiutaskísérő hölgyek túlságosan is kinyíló fehér blúzát. (A toalettekbe márványt akart beépíteni, nehezen lehetett lebeszélni róla, azzal, mekkora plusz súly lenne a hasznos teher kárára.)

A kabinokra Trump többet költött, mint a műszaki állapotuk megóvására, márpedig ez egy shuttle-társaság esetében, amelynek a gépei óránként repülnek, talán fontosabb lett volna, az pedig végül szóba sem került, hogy Trump megújítsa a flottát, hiszen épp az volt a „zseniális üzleti húzása”, hogy megtartotta a nyúzott 727-eseket és szinte csak a berendezésükre adott ki pénzt, meg a feliratokra a törzsön és a farokrészen. Nagy volt a felhajtás, kevesebb a szakértelem, nagy volt a külső attrakció, kevesebb az üzleti tartalom.

De lássuk a mostani lehetséges problémákat!

Trump a kampány hevében meghirdette, hogy nem engedi be a muzulmánokat az országba, ami viszont erősen megcsappantaná sok légitársaság forgalmát. A republikánus jelölt győzelmének hírére a Royal Jordanian elkezdte olyanformán hirdetni a járatait, hogy: utazz az Egyesült Államokba, amíg még lehet. Kétségtelen, hogy egyfelől a nagy amerikai légitársaságok utasszáma esne vissza a nemzetközi és főképp az érzékeny interkontinentális hálózatokon, de súlyosan érintené ez azokat az Öböl-menti társaságokat, amelyek legfontosabb vonalai épp a térséget és Észak-Amerikát kötik össze.

Akbar Al Baker, a Qatar szókimondó elnöke ugyan nemigen tartotta komoly kijelentésnek a muszlimok beutazási tilalmát, az viszont valóban fontos kérdés, hogy a Trump által meghirdetett protekcionizmus mit hoz a légiközlekedésben az eddigi liberális, sőt, egyre liberálisabb légiközlekedési piacnak. Ne felejtsük el, a nagy amerikai társaságok heves háborúban állnak az Öböl-trióval, amely a United, az AA és a Delta szerint meg nem engedhető állami támogatásban részesül. Az amerikai hármas pedig évek óta követeli, hogy Washington lépjen fel adminisztratív eszközökkel a Qatar, az Emirates és az Etihad amerikai terjeszkedése ellen.

Végül: populizmus és repülőgépgyártás. Amint erre is a Forbes emlékeztet, kampánya vége felé Trump épp Dél-Karolinában, Charlestonban, az új Boeing-összeszerelő helyszínén kapta fel a hírt, hogy a gyártó a 737-esek számára úgymond finishing line-t telepít Kínába, vagyis olyan „befejező” részleget, amely a technikailag kész gépek festését és belső berendezését végzi. Trump az amerikai munkahelyek védelme jelszavával helyezte kilátásba, hogy elnökként letiltja az ilyen lépéseket, miközben közismert, hogy a Boeing a gazdasági sikerek, a hatékony termelés érdekében rengeteg mindent szervezett ki Japánba, Kínába, Olaszországba, az Egyesült Királyságba, amit otthon nehézkesen és drágán gyártana le a gépeihez. Ha ezt Trump elnökként és hazafiként akadályozná, az súlyos következményekkel járna (az ugyancsak amerikai) Boeingnak, csakúgy, mint az, hogy a megválasztott elnök korábban súlyosan támadta azt az Eximbankot, amely sok országnak az egyetlen finanszírozási lehetőség, hogy a Boeingtól repülőgépet vásároljanak.

Persze a kását Amerikában sem eszik olyan forrón. Sokan számítanak arra, hogy elnökként Trump azért óvatosabb lesz, és a kampányszövegeit megtartja a kampány részeinek, de nem fog mindenben úgy is kormányozni. Amúgy, jegyzik meg kissé szkeptikusan egyesek, ahhoz képest, hogy egykori légiközlekedési tevékenységét elszabadult hajóágyú csapkodásaként értékelik, talán egy igazi üzletember is rájön néhány apró de fontos különbségre: egy légitársaságot, ahogy a Trump Shuttle-t, el lehet adni három év elteltével, ha nem sikerülnek a dolgok, de egy országot? Az Amerikai Egyesült Államokat?

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!