Újrahasznosult űrrendszer: sikeres start és visszatérés

Novemberben történt az első, történelmi repülés, és most a második, ami azért volt történelmi, mert ugyanazzal a rakétával és űrhajóval történt, mint az első. A Blue Origin amerikai magáncég bebizonyította, nem egyszerűen csak képes visszahozni új űrrendszerét, hanem valóban képes újra is indítani ugyanazokat az eszközöket.

Tavaly a texasi starthelyről indított egyfokozatú rakéta és űrkabin, a New Shepard száz kilométernél kicsivel magasabbra emelkedett, vagyis túljutott a hivatalos űrhatáron. Majd az űrhajó levált róla, fékernyők, később nagyméretű főernyők segítségével simán visszatért a kilövőállástól nem messze. Maga a rakéta pedig függőlegesen ereszkedett, először kinyitotta a féklapjait, majd következett a főhajtómű ismételt beindítása, ennek ereje ötezer lábról szép finoman visszaengedte a rakétát, amely végül a kinyíló támasztólábakkal érte el a kijelölt leszállóhelyet.

A mostani kísérlet hasonlóan zajlott le, az elért magasság megintcsak meghaladta a száz kilométert (no nem túl sokkal, csaknem két kilométerrel), mégis azért újabb szenzáció, mert pontosan azzal az eszközrendszerrel történt, mint az első. Amit cserélni kellett a novemberi repülés után: a kapszula ejtőernyői és a kabin leválasztásához szükséges pirotöltetek, megtörtént közben az irányítórendszer vizsgálata, és egy fontos változás a szoftveren: a jármű másodjára már sokkal kevésbé volt kitéve a talajmenti légáramlatoknak, és már nem volt a sikeres leszállás feltétele, hogy a legpontosabban a középvonalon érjen földet a rakéta.

A cég vezetője, Jeff Bezos úgy magyarázza a repülések jelentőségét, hogy minél nagyobb hordozóeszközökről van szó, annál fontosabb, de annál könnyebb is a visszatérés. Mindenki elvégezheti otthon a kísérletet, hogy vajon mit könnyebb egyensúlyoznia az ujja hegyén, egy ceruzát vagy egy seprűnyelet: a nagyobb tehetetlenségű seprűnyéllel jobban megy a dolog. Valahogy így lesz ez a mind nagyobb és nagyobb hordozórakétákkal is, írja Bezos, és azt ígéri, a New Shepard nevű űregyüttesnél ezután csak nagyobbakat építenek.

És van még egy fontos kitétel a mostani repülésről szóló beszámolóban: már harmadik éve zajlik a program a Blue Origin első orbitális űreszközének megalkotására, és Bezos úgy fogalmaz, reméli, még 2016-ban „megoszthatja erről a részleteket” a nagyközönséggel. Hogy ez egyben az új eszköz repülését is jelenti, az a szövegből nem világos. Az azonban igen, hogy tehát a Blue Origin is ott tart, ahová a nagy vetélytárs, az űrállomásra rendszeresen teherűrhajókat küldő SpaceX már eljutott, vagyis hogy nemcsak ballisztikus „fel-le” repülésekre legyen képes az eszköze, hanem földkörüli repülésre is, ami igazán értékessé teszi például az ISS ellátása illetve műholdak földkörüli pályára állítása szempontjából.

Innentől a többször felhasználhatóság is sokkal nehezebb feladat, egyrészt mert nehéz elképzelni orbitális űrrendszert legalább két rakétafokozat nélkül, márpedig a Blue Origin eddig csak egyet használt, a kérdés, mi lesz a második fokozattal? Egyébként ez a kérdés feltehető az újra felhasználható űrrendszerek úttörőjének, a SpaceX-nek is, hiszen eddig ők is mindig csak a legnagyobb indító, vagyis első fokozat hajtóművel történő visszatérésével kísérleteztek. Mint beszámoltunk róla, legutóbb az egyik támasztóláb hibája miatt a sikeres megközelítést mégiscsak a fokozat pusztulása követte.

Másfelől az űrhajó visszahozása földkörüli pályáról ugyancsak sokkal bonyolultabb játék, hiszen el kell találni azt a megfelelő szűk csatornát, amely elég lapos ahhoz, hogy a légkör ellenállása ne égesse el a kapszulát, viszont elég meredek ahhoz, hogy a kabin tényleg leérkezzen és ne pattanjon vissza az űrbe, mint egy kacsázó kavics.

Az biztos, a Blue Origin ígéretes kísérletsorozatot mutat és még ígéretesebbet tervez, és az is biztosnak látszik, az csak javíthat az űrhajózáson, az űreszközök fejlesztésében, a minél modernebb, biztonságosabb és olcsóbb megoldások kialakításában, ha ez ambiciózus magáncégek űrversenye keretében történik.

* * *