Vegyük komolyan a játékot! – 3. rész

A motivációkkal és a napi működés nehézségeivel az előző két írásban foglalkoztunk. Még egy nyitott kérdést hagytunk a végére: lehetséges-e a nagyvasúton is működőképes menetrendet modellidőben levezényelni? Nos, ezt sosem próbáltam. Nem kevés pénzért kapható olyan óraszerkezet, ami egy kiválasztott, praktikusan a ténylegesnél gyorsabban futó időt jelenít meg. Ha használnék ilyet, kiderülne, a csokorba gyűjtött tolatási feladatokat meg lehet-e csinálni olyan ütemben, ahogy a komfortos időmúlás (mondjuk a terepasztali 24 órát négyben, hatban, nyolcban lepörgetve) diktálja. Biztosan ennek is meglenne a szépsége, de igény még nem támadt rá. Ha másnál igen, szívesen hallanék róla.

Tehát marad az egyes menetrendbeli lépések néha lassuló, máskor gyorsuló tempójának követése. Nekem ez is kellemes kikapcsolódás – valós vasútüzemet viszek a saját zárt világomban.

Ha valakinek, saját magamnak biztos volt tanulsága a képgalériának: az addig elfogadott hiányosságok a fotók hatására bántó slendriánságokká váltak. Így azóta – ahová kellett – felkerültek a tetőszellőzők és a kapaszkodók, az MDmot és a Btx nem nélkülözi az ablaktörlőket. A legnagyobb változás a házakban lévő és a térvilágítás kiépítése. A sötét város és a csupasz, halott peronok fénybe borultak, utóbbiak hangosítást és padokat kaptak, és benépesültek. A hídfők és -oszlopok eldolgozatlan részeit kezelésbe vettem. A valószerűtlen barna Faller kőfal kivilágosodott azóta, és bizonyos rejtett részek tovább épültek. Persze a teendő még tengernyi, hiszen tudjuk, egy terepasztal sosem készül el.

Terveink szerint hamarosan egy bónusz videogalériával zárjuk a témát – keresse itt az iho.hu-n!

* * *