Virtuális járat, igazi szimulátor

Magyarország harmadik nyilvános szimulátora, illetve maga a mosonmagyaróvári Futura Interaktív Természettudományi Élményközpont lesz a helyszíne egy remek repülőhétvégének, amelynek kereteit egy nagy-nagy repülés adja: virtuálisan Oszakától Tajvanon, a Mariana-szigeteken, majd Indonézián át Ausztráliáig tart az út a Boeing 737-esen, miközben a résztvevők valódi gépekkel és valódi pilótákkal is megismerkedhetnek.

A kétnapos program alapja a VATSIM virtuális légiforgalmi szimulátorhálózat World Flight 2012 elnevezésű virtuális világrepülése, amelyre elsősorban a mosonmagyaróvárihoz hasonló kiépített szimulátorok nevezhetnek. És mivel ugye az ilyen „nem real” repülések „real time” alapon zajlanak, a fel- és leszállások között bőven van idő az útvonalon további érdekes programokra.

Az oszakai felszállás után Pakucs György, a Szigetközi Repülősport Egyesület elnöke tart eligazítást – no inkább köszöntőt, ő lesz a házigazda. Egy frissen alakult, mindössze hároméves klub vezetője, a repterük is pici Halászi mellett, no de 607 méter már bőven elég ahhoz, hogy az ultralightok, movitok repüljenek rajta. De vajon mi kell ahhoz, hogy maga a magyar kisgépes repülés is sikeres és fejlődő legyen? Errről is beszél majd a helyi pilótavilág képviselője.

Aztán Vég Pál repülőgép-tervező mérnök, pilóta előadása hangzik el a magyar ultralight-repülésről a kezdetektől napjainkig. Gyaníthatóan már az is érdekes, mi számít a kezdeteknek, a Rákosmező könnyű gépei, a szintén ultralight Róma a húszas évekből, netán az MZ-motoros gyalogsárkány a hetvenes években, vagy esetleg a Nyírség-2 nevű egy szál fémgerendára épített jószág? Vég Pál nyilván beszél ezen belül azokról a gépekről is, amelyeket ő tervezett vagy amelyek fejlesztésében közreműködött. Kolibri nevű kétülésesének kellemes repülőtulajdonságairól, harmonikus kormányzásáról a tudósítás szerzője is meggyőződhetett, érdemes lesz megtudni, vajon miért nem került gyártásra a príma kis műanyag gép.

Japán után az első leszállás a Csang Kaj-Sek reptéren lesz, majd amikor a társaság kiheverte a landolás izgalmait, következik három további repülőgép bemutatása. Az egyik egy nagyon csinos, szép vonalú cseh kétüléses ultralight, a Hradec Kralovéban gyártott TL-2000 Sting S4.

Jellemző példája ez a konstrukció annak, ahogy a repülőgépgyártók megpróbálnak olyan kicsi, viszonylag elérhető árú gépeket piacra dobni, amelyek azért teljesítményükben vetekednek az ultralight feletti, egyébként innentől lórúgásszerűen drágább igazi gépekével. Ennek a műanyag madárkának például a hatótávolsága 850 kilométer, utazósebessége 200 kilométer óránként, a fogyasztása pedig mindehhez képest ugyancsak óránként 14 liter. Kissé tágasabb, és ebben a műfajban fejlettebb országokban az ilyen gép már mindennapos közlekedési eszköz, nálunk még elsősorban hobbi, de ez a típus alkalmas motoros oktatásra is: Pakucs György elmondta, magát a gépet nem hozzák be az épületbe, de a bemutatása bőven tartalmaz majd érdekes képeket, videókat.

Hasonlóképp nem lesz ott élőben, de hát a környéken bőven fellelhető a következő előadás tárgya, az autogiró. Elsősorban a fertőszentmiklósi pilóták kedvenc járgánya ez a helikopter-repülőgép öszvér, amelynek lényege, mint azt néhány napja a Rotodyne első repülésének évfordulóján is olvashatták, hogy a rotorjának nincs saját meghajtása (maximum felszállás előtt pörgetik a kellő fordulatszámra), igazából a légellenállás forgatja, miközben egy ügyes kis tolólégcsavaros motor adja a vízszintes komponenst. Hatalmas reneszánszát éli ez az ügyes kis jármű, aminek vonzereje többek közt az, hogy a helikoptereknél nagyságrendekkel olcsóbban üzemeltethető, viszont  gyakorlatilag ugyanúgy lehet vele repülni, vagyis nem igényel a merevszárnyúakhoz hasonló pályát. És ez a reneszánsz most már itt, Magyarországon is megélhető, a hazai hatóság ugyanis idén tette lajstromozhatóvá és oktathatóvá ezt a fajta légi járművet. A mosonmagyaróvári hétvégén két típust mutatnak be belőle, a Calidust:

és az osztrák szupermodern Arrow Coptert:

És érdemes még egy előadóról szót ejteni: a Közlekedésbiztonsági Szervezet baleseti vizsgálója, a sokezer órás egykori Tupoljev- és Boeing-kapitány, az iho/repülés állandó repülésbiztonsági szakértője Háy György is találkozik a közönséggel, no és persze az sem kizárt, hogy azért csak beül ő is egy kicsit a Boeing-szimulátor valamely ülésébe (a bal illetné meg természetesen).

Ahogy Pakucs György elmondta, szándéka szerint a repülő és a (még?) nem repülő repülésszerető emberek találkozóhelye lesz a mosonmagyaróvári Futura élményközpont, ez az első rendezvény talán egy igazi sorozat indulása egyben, mindenesetre elképzelése szerint a központot olyan látványosságokkal is szeretné megajándékozni, mint egy Kamov-, illetve An–2-es motor.

Még olyan érdekes programok is lesznek ezen a hétvégén, mint csillagászati játszóház, robotépítés és robotbemutató. És persze repül, csak repül a virtuális térben a Boeing, miközben sokan, remélhetőleg egészen fiatalok is, nem virtuális, hanem valódi és életre szóló kapcsolatba kerülnek a repüléssel.