LGT előrelépés? Az Embraer légcsavaros utasszállítót tervez

Az új gép a 70–100 személyes kategóriában versenyezne a jetekkel is, köztük a gyártó egy másik, nem igazán sikeres típusával.

Egy új gép – természetesen egy sugárhajtású E-195-E2-es – átadásakor tette a sokaknak meglepő bejelentést a brazil repülőgépgyártó vezérigazgatója, Arjan Meijer, hogy az Embraer következő új típusa légcsavaros-gázturbinás utasszállító lesz.

A cégnek egyébként történetét tekintve ez nem lesz különlegesség. A hatvanas években fejlesztették az EMB-110-est, a Banderiante több mint ötszáz példányt ért meg, igaz, ez még csak tizennyolc utas szállítására készült. Az EMB-120 Brasilia 1985-ben állt szolgálatba, 2001-ig maradt gyártásban, különböző változataiból közel négyszázat adtak át, a kapacitása harminc utas, és ma is sokfelé repül Brazílián kívül is. A gazdaságos turboprop Magyarországon is üzemeltetőre talált, a BASe, Budapest Aircraft Service személyében, amely három ilyen kis utasszállítót repültet.

Most azonban egy olyan gép programjának jövő évre tervezett kibocsájtásra készülnek a brazilok, amely a 70–100 személyes regionális kategóriában szerepelne. Vagyis a jelenleg a piacon lévő, hetven-nyolcvan személyes légcsavaros házturbinás utasszállítókhoz képest egy kategóriával nagyobb kapacitást kínálna. A piacvezető európai ATR maximális utasszáma 78 lehet, és noha az olasz–francia gyártó szeretett volna előjönni egy ennél nagyobb változattal, azt az egyik anyacég, az Airbus megakadályozta. A másik lehetséges versenytárs, a Bombardier egykori típusa, a Malévnél is használt Q400-as gyártása már leállt. Az orosz versenytípus, az Il-114-300, amelynek most zajlik a berepülésre, csak 68 utasra méretezett.

Meijer szerint ráadásul az új turboprop gyakorlatilag a most gyártott Embraer-jetek törzskialakítását örökölné, ami a konkurenciához képest valamivel tágasabb belső teret jelent. Ugyancsak komoly versenyelőny lenne, ha a vezérigazgató közlése szerint a gépen sikerülne valamilyen új alapon kialakított meghajtást alkalmazni, hibrid-elektromos vagy hidrogénnel dolgozó hajtómű formájában. Mindez Meijer szerint alacsonyabb vibrációval és zajszinttel tenné még vonzóbbá a gépet.

Ha tehát a százszemélyes új Embraerrel számolunk, amennyiben 2027-ben szolgálatba áll, a legnagyobb, gyártásban lévő polgári légcsavaros-gázturbinás lenne, amely azonban már nem a hasonló meghajtású típusokkal, hanem a jetekkel versenyezne.

Történetesen például magának az Embraernek a típusaival. A modernizált sorozat legkisebb változata, az E175E2 2019 decemberében repült először, de a típusalkalmassági folyamatot azóta a gyár nemigen forszírozza, most már csak 2024-re jelzi a forgalomba állítását. Aminek az egyik oka nyilván az, hogy a 88 személyes típusra, nagyobbik változataival ellentétben, egyáltalán nem sikerült fix szerződést kötni. A probléma hasonló a más típuscsaládok legkisebb tagjainál tapasztalt gazdaságossági bajokhoz: a légitársaságoknak gyakorlatilag ugyanazzal a fenntartási költséggel kell számolniuk, mint a nagyobb gépeké, de ezt kevesebb utassal kellene megtermelniük, jellemző példa volt erre a Boeing 737-600-asa illetve az Airbus A318-asa.

Az Embraer vezetését talán épp ez késztette arra, hogy ebben a láthatóan nem sikeres szegmensben előálljon egy direkte erre a kategóriára célzott típussal, amely a jeteknél kisebb üzemanyagfogyasztást ígér. A légcsavaros-gázturbinás gépek – cserébe az alacsonyabb sebességért – gazdaságosabb üzemeltetést garantálnak, és a regionális hálózatokban, vagyis rövid távokon a repülési időkülönbség sem túlságosan nagy.

Ilyen megfontolások magyarázhatják, hogy az Embraer egy saját új típusának állít versenytársat, igaz, annak, amelytől nem is várhat már nagy sikert, különösen mivel a válság még inkább rákényszeríti a légitársaságokat a költségeik csökkentésére. A brazil gyártó szerint 2029-re az új turboprop regionális utasszállítók iránti globális igény 1080 gép lesz.