Zara nagy kalandja: 155 nap alatt a Föld körül

Az ifjú hölgy és a gyors Cápa. Akadályok: tájfunok, nagy hidegek, és az orosz, észak-koreai és kínai hatóságok. A jövő: macska a pamlagon, egyetem és űrhajózás.

A világon sokfelé adtak hírt a világraszóló repülésről, a hölgyek közt legfiatalabb földet körberepülő 19 éves belga-brit Zara Rutherford útjáról, de kevés összefoglaló jelent meg a belgiumi hazatérés után a leányzó útjának fontos részleteiről, például az út most már végleges adatairól, a pilótalány repülési hátteréről és a gépéről.

Lássuk tehát először a számokat: 155 nap alatt – eredetileg jóval rövidebbre tervezték – 52 ezer 80 kilométert tett meg, 68 reptér és 52 ország érintésével. A teljes repült idő 260 óra volt (több, mint amennyit a leányzó az út előtt gyűjtött), 71 fel- és leszállással, köztük tíz alkalommal kellett kitérő repteret igénybe venni, kétszer kellett visszatérni az indulási helyre a rossz időjárás miatt. A leghosszabb szakasz kétezer kilométer volt, a leghosszabb tenger feletti 1861 kilométer. A legmagasabbra Grönland felett emelkedett a gép, 4200 méterre, sikerült öt kontinenst útba ejteni (Afrikában az egyetlen leszállás az egyiptomi Alexandriában volt), Kolumbiában repült a legforróbb, +36 fokos, és Szibériában a leghidegebb, –20 fokos, a talajon –35 fokos hőmérséklet mellett.

Zara 14 évesen kezdte a repülő kiképzését, de sokat volt a levegőben előtte is. Szerencsés családból jött, anyjának is van PPL-je, apja a belga légierő helikopter-pilótája volt, vállalkozása egyebek közt gépek átszállításával is foglalkozik Amerika és Európa között, Zara több ilyen atlanti úton is elkísérte. A tini egyébként FAA és brit PPL-engedéllyel rendelkezik, plusz francia és szlovákiai microlight-liszensszel. A repülést végig VFR-ben, tehát látás szerint hajtotta végre.

A csehországi tervezésű és szlovákiai gyártású, kompozit-építésű Shark Aero kifejezetten túragépnek készült, egyik szülőatyja szerint Burt Rutan konstrukciói ihlették, főképp a földet leszállás nélkül körbe repülő Voyager. A cápa-jelleget egyébként szépen mutatja a jellegzetes vezérsík, a tandem-üléselrendezés révén kialakított karcsú, kis légellenállású törzs és az elektromosan behúzható futó.

Mindennek köszönhetően a száz lóerős Rotax-motorral és állítható kétágú légcsavarral szerelt UL egyike a kategóriája leggyorsabb típusainak, amit több, Franciaországban megrepült sebességi világrekord is bizonyít. Optimális utazója 250–270, maximális sebesége több, mint 300 kilométer óránként. A pilótalányt a póttankon kívül alapos navigációs műszerezettség segítette és műholdas telefonon tudta a kapcsolatot tartani a földről őt segítő csapattal, amelynek tagjai között volt több tapasztalt közforgalmi pilóta, kapott természetesen vészjeladót, túlélő felszerelést is.

A gép tulajdonságai, felszereltsége és Zara képesítése tehát kizárólag látás szerinti repülést tett lehetővé, tilos volt és veszélyes is lett volna felhőbe kerülnie, például mert a Sharknak nincs jégtelenítő rendszere. Zara jónéhányszor kényszerült emiatt a földön hosszasan várni az időjárás javulását, például amikor Alaszkából a Bering-szoroson át kellett Oroszország felé tovább indulnia, igaz, ebben az is benne volt, hogy késett az orosz vízum. Később viszont hetekre a földre kényszerült Magadanban, majd egy szibériai kisvárosban, és máskor is vesztegelnie kellett, amíg a feltételek javultak, például amikor visszaért Európába, de Heraklionból csak akkor tudott felszállni, amikor elült a heves szél.

Kalifornia fölött magasra kellett emelkednie, de így is érezte a kabinban az alatta tomboló erdőtüzek füstjét. Az egyenlítő környékén sűrűn kellett trópusi zivatarokat kerülgetnie, de voltak ennél furcsább akadályai is: Kína hosszas hezitálás után a covid-járványra tekintettel megtiltotta a légterében az átrepülést, miközben Zara nem akart kínai területen leszállni, és kicsit furcsállotta, hogy vajon hatezer láb magasságból hogyan terjeszthetné épp ő a vírust.

Vlagyivosztokból Szöulba kellett repülnie, közben Észak-Korea partjainál került bajba, mert egy zivatargócot kellett kerülnie, de a kommunista állam irányítása megtiltotta, hogy érintse a légterét, különös tekintettel arra, hogy az északiak épp rakétákat teszteltek. Szerencsére sikerült rést találnia a felhők között. A Fülöp-szigetekről egy tájfun miatt nem indulhatott tovább jó ideig, Szingapúrban az egyik kerékkel, Új-Mexikóban a pitot-csővel volt probléma, Veracruzban egy földrengést is átélt. – Pedig azt hittem, hogy a levegőben leselkednek rám a legnagyobb veszélyek” – mondta később. A legfurcsább talán az az érkezése volt, amikor a New York-i Kennedy repülőtéren szállt le és gurult be a nagy madarak között. Viszont volt olyan szakasz, amelyen hat órán keresztül nem látott maga alatt lakott települést, például Grönland fölött.

Nagy kaland volt – nyilatkozta nem sokkal az út utolsó leszállása után, a belgiumi Kortrijk-Wevelgem repülőtéren, de elmondta, azt is szereti, ha a macskájával ül a kanapén. Egyik célja, hogy több lányt, nőt inspiráljon a repülésre: nos egykori angliai iskolájában az út alatt ötvenen jelentkeztek repülőkiképzésre. Szeptembertől egyetemen szeretne tovább tanulni, az álma azonban egy másik nagy kaland: űrhajós szeretne lenni.