Zillertalbahn: keskeny nyomközű ékszerdoboz
Ausztria legismertebb kisvasútja a Mariazellerbahn, ám Tirol is tartogat érdekes programokat az odalátogatóknak Az Alsó-Inn völgyi vasútvonalon, Innsbruck felé található Jenbach, a vasúti járműgyártásáról is ismert város. Vasútállomása mára már vesztett korábbi jelentőségéből, hiszen a távolsági vonatok az új, mélyben futó alagútban robognak, ám azért még tartogat meglepetéseket. Az Ausztriában országosan kiépült 1435 milliméteren felül innen indul egy 760 milliméteres kisvasút a Ziller patak völgyén át Mayrhofenig, a túloldalon pedig egy 1000 milliméteres fogaskerekű vonal kezdődik, amely az Achenseehez vezet.
Az én utazásom Söllben kezdődött, egy tiroli kis faluból, ahonnan meglehetősen rendszertelenül és ritkán járnak a buszok Kufstein és Wörgl irányába. Amelyik buszt én kinéztem, arról kiderült, nem is jár, így több, mint egy órás kényszerű várakozással indult a nap, amihez a következő buszjárat további húsz perc késést is hozzátett. Ennyi várakozás után már-már arra gondoltam, nem is létezik olyan buszjárat, amihez én kijöttem. Végül azonban csak befutott, és húsz perc múlva már Wörgl állomáson voltam. Szerencsére innen rendkívül sűrűn járnak a vonatok Jenbach irányába, óránként öt-hat pár is összejöhet. Nem is csoda, hogy a távolsági vonatoknak külön vágányokat építettek az Inn folyó völgyében. Az új pálya kétségkívül gyorsabb, ám szinte végig alagútban fut, így a lassabb eljutás a látványosabb.
Jenbach kis népességű település, lakosainak száma nem éri el a hétezer főt, állomása azonban rendkívül modern és tiszta, a vágányokat aluljárón át lehet csak megközelíteni, a várakozó utasokat pedig perontetők védik. Legnagyobb érdekessége azonban az, hogy a nagyvasúti vágányokon kívül a 760 milliméteres Zillertalbahn kisvasút és az 1000 milliméteres Achenseebahn fogaskerekű végállomása is, Ausztriában így egyedülálló módon három különböző nyomtávolság találkozik itt!
A zillertali kisvasút egész nap fél óránként jár, és a keskeny nyomközű állomás közvetlenül a nagyvasúti állomás mellett található. A menetrend miatt így nem kellett aggódnom, a pár perces várakozás épp elég volt néhány fotó elkészítéséhez. Időközben befutott az Achenseebahn gőzöse is a túloldalra, ám a rövid kétkocsis szerelvény körüljárása olyan gyorsan ment a mozdonynak, hogy mire az aluljárón átszaladtam, a kis gőzös már rég a távoli fűtőház mellett pöfögött...
A Zillertalbahn kétrészes motorvonata már bent állt, így a néhány fotó elkészítése után én is felszálltam. A kisvasútnak az évek alatt sikerült rendkívül változatos járműparkra szert tennie, a motorkocsikon kívül többféle mozdonnyal is rendelkeznek. Készített szerelvényt a bécsi Stahlbau Knotz és a jenbachi Jenbacher Werke a grazi székhelyű Steiermärkische Landesbahnennek, ahol hamar népszerű lett, így a Zillertalbahn is rendelt belőle. Összesen hat motorkocsit és kettő vezérlőkocsit vásároltak 1984-ben, amelyek harminchárom év után is itt szolgálnak. A motorkocsi teljesítménye 235 kW, legnagyobb sebessége 70 kilométer/óra, amit ki is használnak. Az állomáson csak egy mozdony tartózkodott, mégpedig a 2004 és 2007 között beszerzett Lupo mozdony, amelyet a németországi GLG Gmeinder gyártott. Ebből a típusból összesen három közlekedik ezen a vonalon.
1965 és 1971 között Mayrhofenben egy új vízi erőmű épült, amelyhez a szükséges építőanyagot a kisvasúttal szállították. Az évekig tartó építkezés jelentős munkát adott a vonalnak, ekkor szereztek be rengeteg úgynevezett rollwagent is, amelyekkel a nagyvasúti teherkocsikat lehetett kisvasúton szállítani. Ezzel a kombinált szállítási móddal megspóroltak egy állomási átrakodást. A Rollwagenek egymásra pakolva ma is láthatók az állomás tárolóvágányain. Két kocsit a napokban újra munkára fogtak, egy hatalmas nagyvasúti ágyazatrostáló géplánc egyik kocsija volt épp a két kisvasúti kocsira felrakva. Hogy önmagában egy ilyen kocsi, a géplánc többi vagonja nélkül mire lesz jó, az rejtély maradt...
Az indulás percre pontos volt, a kis motorkocsi könnyedén gyorsult fel az utazósebességére, és pillanatok alatt magunk mögött hagytuk Jenbachot, hogy a Ziller patak völgyében, a magas hegyek lábai között kacskaringózzunk. Az első állomáson máris vonatkereszt volt, mégpedig a naponta(!) közlekedő gőzös nosztalgiavonattal. A kocsik száma alapján úgy tűnik, van igény a szolgáltatásra még egy hétköznapi szeptemberi napon is. A gőzmozdonyos vonatozást én is kipróbáltam volna szívesen, ha a reggeli kellemetlen buszos kalandot sikerült volna elkerülnöm és hamarabb érek Jenbachba. A szerelvény változatos kocsiösszeállítással közlekedett, mindenki találhatott megfelelőt magának, volt közöttük kettő- és négytengelyes, régebbi és újabb, nyitott és zárt peronos, sőt még büfékocsi is. Külön gondoltak a fotózni vágyókra is egy nyitott, de személyszállításra már átalakított teherkocsi formájában.
A 31,7 kilométeres vasútvonal műszaki állapota és felszereltsége bizony több nagyvasúti vasútvonalnak is becsületére válna! A pálya betonaljakon nyugszik, a kitérők távvezéreltek, a biztonságról fényjelzők gondoskodnak, a közúti átjárók modern gumiborításúak, sorompóval biztosítottak. A sínek nem hevederrel összekapcsoltak, hanem hézagnélküli kivitelben összehegesztettek, így a romantikus zakatolást itt ne is keressük. Az állomások és a megállók is egy modern vasútüzem képét mutatják: tiszta és szép peronok, a vágányok mellett perontetők, vizuális utastájékoztatás és jegyautomaták jelentik a felszereltséget. Bizonyos megállók igényvezéreltek, a vonaton vagy a peronon várakozva gombnyomással jelezni kell a le- vagy a felszállási szándékunkat.
A Ziller völgye csendes, vidéki jellegű terület, sok-sok vendégházzal és szállodával. Nyáron a túrázókat, télen a síelőket várják, így jelentős látványosság a kisvasúton kívül nem igazán van. A végállomás, Mayrhofen is kistelepülés, állandó lakossága 3840 fő. Ám mégis képes fenntartani a vonalat, sőt már a hosszabbítás is tervben van. Szintén meglepő, hogy a kisvasúti állomás mellett van a buszállomás is, a buszok menetrendje a kisvasútéhoz van igazítva. Érkezés után pár percen belül az összes buszjárat is útnak indult, nem sok nézelődési időt hagyva az átszálló utasoknak. A kisvasút bár szinte tökéletesnek tűnik, az üzemeltetők mégsem elégedettek teljesen vele. Tervben van a vasút meghosszabbítása 1200 méterrel és további két megálló építése is az új szakaszon.
Bár már 1920-ban is felmerült, hogy villamos üzeműre építik át, ezt akkoriban elvetették és helyette dízel motorkocsikat szereztek be. A villamosítás azonban ismét napirendre került, 2015. december 1-jén jelentették be a Zillertalbahn 2020+ korszerűsítési koncepciót, amely a vasút villamos üzeműre való áttérését is tartalmazza. A villamos üzem bevezetésétől a menetidő csökkenését várják, a jelenlegi 55 percről 45 percre. 2017. július 19-én az Ö1 rádióban bejelentették, hogy megfontolandó a villamos energia előállítására közvetlenül a vonaton hidrogén üzemanyagcellák felhasználásával. Az autóban is használt akkumulátorokhoz képest a hidrogén előnye a gyorsabb üzemanyagtöltés. A gyorstöltés nem kedvez az akkumulátorok élettartalmának, a lassú töltéshez viszont több időre, így több járműre lenne szükség. A 80 millió eurós döntés meghozásának határideje 2017 ősze. Ha a hidrogén nyer, akkor a Zillertalbahn lesz a világ első, keskeny nyomtávú vasútvonala hidrogénhajtású járművekkel. Alternatív megoldás a felsővezeték építése lenne.
A hazautat Fügen állomáson megszakítottam, mivel egy mozdonyvontatású ellenvonattal volt keresztünk, így tudtam, hogy a következő járat Jenbach felé biztosan mozdonyos vonat lesz. Az útmegszakítás és a fél órás várakozás pedig néhány további fénykép készítéséhez is jól jött. A fél óra gyorsan eltelt, közben megkerestem a legmegfelelőbb fotóhelyet is, ahonnan jó képet is lehet készíteni és még a vonatot is el lehet biztonságosan érni. Egy újabb típus, egy D15-ös érkezett Mayrhofen felől, a gép az egyenpiros helyett hatalmas reklámot viselt az oldalán a közeli Achensee nevű tóról és az ottani 130 éve működő hajózásról.
Felszállás után még megvártuk az újabb ellenvonatot, amely a Zell am See tóparti Pinzgauer Lokalbahn kisvasút dízel-villamos motorkocsija volt. Ezzel sikerült szinte minden fajtájú zillertalbahni járművel összefutnom a gőzmozdonytól kezdve a mozdonyokon át a motorvonatig a motorkocsiig bezárólag. Érkezés után még újra láthattam a gőzmozdonyos különvonatot is, igaz, a mozdonya már beállt a fűtőházba. Ha erről le is maradtam, az érkező Achenseebahn fogaskerekű gőzmozdonyát másodjára már sikerült elcsípnem. Remélhetőleg a következő alkalommal ki is próbálhatom az utazást vele!
A Zillertalbahn kitűnő példa arra, hogy a keskeny nyomtávolságú vasútvonalakban is van még fantázia, ha megfelelő szolgáltatást és komfortot nyújtanak. Az itt lévő kisvasút kiszolgálja az ingázókat a pontos és gyors vonataival, a félórás ütemes menetrenddel, az összehangolt csatlakozásokkal. De nem feledkezik meg a kirándulókról és a vasútbarátokról sem, ezt bizonyítja a naponta közlekedő gőzmozdonyos különvonat is. A kisvasút több helyen is szervesen kapcsolódik más közlekedési alágazatokhoz, az átszállás egyszerű mind buszra, mind vonatra. A gazdaságosságról a modern járműpark és az igényvezérelt megállások gondoskodnak. Az igények változásával pedig a vasút is lépést tart, a növekvő forgalom miatt már több helyen is kiépült a második vágány és a villamosítás is tervben van. Az 1902-ben megnyílt vonal életében több jelentős változás is történt, a közút többször is elhódította az igénybe vevőket, de mindig sikerült megújulnia és új feladatot találnia.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
