Mely közbeszerzési értékhatárok vonatkoznak a közlekedési társaságokra?

Minden év elején ugyanaz a szám kerül a hírekbe és a tájékoztatókba: árubeszerzésnél és szolgáltatásmegrendelésnél 20 millió forint a nemzeti közbeszerzési értékhatár. A szám helyes, az állami és önkormányzati közlekedési társaságok beszerzéseinek nagy részére mégsem ez vonatkozik. Ha a vasúti, villamos-, trolibusz- és autóbusz-közlekedésben nyújtott közszolgáltatásukhoz szereznek be árut vagy szolgáltatást, 2026-ban 50 millió forint a küszöb.

Építési beruházásnál nem hatvan-, hanem százmillió, szolgáltatási koncessziónál nem harminc-, hanem százmillió forint a határ. A tévedés mindkét irányban drága: aki indokolatlanul az alacsonyabb általános küszöböt alkalmazza, fölöslegesen ír ki eljárást, aki pedig fordítva téved, eljárás nélkül köt meg közbeszerzés-köteles szerződést.

A nemzeti értékhatárokat évente a központi költségvetési törvény állapítja meg. A 2026-os törvény két külön listát tartalmaz: az egyik az általános értékhatárokat sorolja fel, és kifejezetten kiveszi közülük a közszolgáltatói szerződéseket, a másik ezek saját, magasabb küszöbeit rögzíti.

A küszöbök a beszállítóknak is fontosak. A közlekedési társaságok értékhatárt elérő beszerzései jellemzően hirdetménnyel indulnak, amely a Közbeszerzési Értesítőben, uniós értékhatár felett az Európai Unió Hivatalos Lapjában is megjelenik. Aki ezekre a megrendelésekre pályázik, annak a hirdetmények rendszeres figyelése a legbiztosabb módja, hogy ne maradjon le egy releváns eljárásról.

A nemzeti értékhatárok 2026-ban nem változtak. Utoljára 2025. január 1-jén mozdultak, és akkor is csak az általános oldalon: az áru- és szolgáltatásbeszerzés küszöbe 15-ről 20 millióra, az építési beruházásé 50-ről 60 millióra emelkedett. A 2027-es nemzeti értékhatárokról a jövő évi költségvetési törvény dönt.

A táblázat a közlekedési társaságok saját beszerzéseire vonatkozik, magának a közszolgáltatásnak a megrendelésére nem. A Kbt. a vasúti és földalatti közösségi személyszállítási szolgáltatás megrendelését, valamint a közúti és vasúti személyszállítási közszolgáltatásra kötött szolgáltatási koncessziót kifejezetten kiveszi a hatálya alól.

A besorolásnál a tevékenység számít, nem a cégnév. Közszolgáltató tevékenység a vasúti, villamos-, trolibusz-, autóbusz-, drótkötélpályás és automatizált rendszerű közlekedésben közszolgáltatást nyújtó hálózatok létesítéséhez vagy üzemeltetéséhez kapcsolódó tevékenység. A felsorolás zárt: más közlekedési mód, például a vízi közlekedés, nem tartozik ide.

A kulcsfogalom a hálózat. Erről akkor beszélünk, ha a szolgáltatást az illetékes hatóság által meghatározott üzemeltetési feltételek mellett nyújtják, különösen az útvonalakra, a rendelkezésre bocsátandó kapacitásra vagy a járatsűrűségre vonatkozóan. A jármű típusa tehát önmagában nem dönt: a felsorolt közlekedési módon túl az is szükséges, hogy a szolgáltatást ilyen hatósági feltételek alapján nyújtsák.

A törvény kétféle közszolgáltató ajánlatkérőt ismer, és a különbség később fontos lesz (Kbt. 6. és 7. §). Az egyik a klasszikus ajánlatkérő, amely közszolgáltató tevékenységet is végez, vagy amelyet erre hoztak létre. A másik az a társaság, amely maga nem klasszikus ajánlatkérő, de felette egy klasszikus ajánlatkérő, jellemzően az állam vagy egy önkormányzat, közvetlenül vagy közvetve meghatározó befolyást képes gyakorolni, vagy amely a tevékenységet különleges, illetve kizárólagos jog alapján végzi. A továbbiakban az előbbit klasszikus ajánlatkérő közszolgáltatónak, az utóbbit csak közszolgáltatóként ajánlatkérő társaságnak nevezzük. Különleges jognak egyébként nem számít az, amelyet a szolgáltató nyilvános, objektív eljárásban, például az uniós személyszállítási rendeletnek megfelelő közbeszerzésen nyert el.

A vasúti, villamos-, trolibusz- és autóbuszhálózatot üzemeltető vagy ilyen hálózaton közszolgáltatást nyújtó állami és önkormányzati társaságok ezért jellemzően közszolgáltató ajánlatkérőnek minősülnek azokban a beszerzéseikben, amelyek ezt a tevékenységet szolgálják. Ilyenek például a MÁV-csoportból a MÁV Pályaműködtetési Zrt. és a MÁV Személyszállítási Zrt., a GYSEV, a BKV vagy a városi közlekedési cégek. Hogy melyik fajtába tartoznak, azt egyedileg kell megítélni, és alább kiderül, miért nem mindegy. Az eljárások részletszabályait külön kormányrendelet tartalmazza.

A magasabb értékhatárok nem önmagában a szervezethez tapadnak, hanem ahhoz is, hogy a beszerzés milyen célt szolgál. Közszolgáltatói szerződés az, amely az ajánlatkérő közszolgáltató tevékenységének előkészítését, megkezdését vagy folytatását szolgálja, és egy szervezet is csak ezekben a beszerzéseiben minősül közszolgáltató ajánlatkérőnek.

Ennek következménye könnyen elsikkad: a klasszikus ajánlatkérő közszolgáltató a más célú beszerzéseinél a törvény általános szabályai szerint jár el (Kbt. 21. § (4)). Ugyanaz a szervezet tehát ugyanabban az évben hol az egyik, hol a másik oszlopot alkalmazza, attól függően, mit vásárol és mire.

Egy példa: egy önkormányzati társaság a helyi autóbusz-közlekedés mellett a város fizetőparkolási rendszerét is üzemelteti. Ha az év során összesen 40 millió forintért rendel fékalkatrészeket a buszflottájához, a beszerzés a közszolgáltató tevékenységet szolgálja, és az 50 milliós küszöb alatt marad. Ha viszont ugyanennyiért parkolóautomatákat vásárol, a magasabb küszöb nem alkalmazható. Ilyenkor, ha a társaság egyébként is klasszikus ajánlatkérő, a beszerzés a 20 milliós értékhatár fölött van, tehát közbeszerzés-köteles.

Más a helyzet a csak közszolgáltatóként ajánlatkérő társaságnál: a közszolgáltató tevékenységétől eltérő célú szerződéseire a törvényt nem kell alkalmaznia (Kbt. 10. § (3)). Nála tehát a fenti parkolóautomata-beszerzés kikerül a törvény hatálya alól, hacsak a társaság más okból, például támogatásból megvalósuló beszerzés miatt, nem köteles eljárást lefolytatni.

Vegyes célú szerződésnél az ajánlatkérő vagy külön szerződést köt az egyes elemekre, vagy egyetlen szerződést köt, és arra az elsődleges célja szerinti szabályokat alkalmazza. A választás azonban nem szolgálhatja a törvény megkerülését, és ha az elsődleges cél nem állapítható meg, a törvény külön szabálya dönti el, melyik rendszer az irányadó.

Az uniós küszöböket a Bizottság határozza meg, legutóbb 2025. október 22-én, és ezek két évre, 2027 végéig szólnak. Közszolgáltatói szerződésnél árubeszerzésre és szolgáltatásra 432 000 euró, azaz 170 988 192 forint az irányadó. Ez pontosan a kétszerese annak a 216 000 eurónak, amely a minisztériumokon és a központi beszerző szerveken kívüli klasszikus ajánlatkérőkre vonatkozik áru- és szolgáltatásbeszerzésnél. Építési beruházásnál nincs különbség: mindkét körben 5 404 000 euró, azaz 2 138 935 624 forint a határ.

Visszatérő félreértés, hogy az uniós értékhatárok forintértékét az ajánlatkérőnek magának kellene átszámítania. A fenti forintösszegek nem napi árfolyamon számított értékek: a Bizottság közleménye rögzíti őket, egységesen 395,806 forintos euróértékkel, és a teljes kétéves időszakra változatlanok. A 2026-tól irányadó értékhatárokról szóló elnöki tájékoztató a Közbeszerzési Hatóság honlapján érhető el.

A besorolásnál ezeket kell sorra venni:

1. A felsorolt közlekedési módok valamelyikén, az illetékes hatóság által meghatározott üzemeltetési feltételek mellett nyújtott hálózati szolgáltatásról van-e szó?
2. A szervezet ennek alapján közszolgáltató ajánlatkérő-e, és ha igen, melyik fajta?
3. A konkrét beszerzés ennek a tevékenységnek a biztosítását szolgálja-e?

Ha mindhárom kérdésre igen a válasz, áru- és szolgáltatásbeszerzésnél az 50 millió, építési beruházásnál a 100 millió forint az irányadó. Más célú beszerzésnél a magasabb küszöb nem alkalmazható: a klasszikus ajánlatkérő közszolgáltató az általános, 20 milliós értékhatár szerint jár el, a csak közszolgáltatóként ajánlatkérő társaság ilyen beszerzésére pedig a Kbt. főszabály szerint nem vonatkozik.

A cikket a Sugallat közbeszerzési tanácsadó csapata írta. A hivatkozott jogszabályhelyek a 2026. évre hatályos szövegállapot szerint szerepelnek.