A pályázatokat mindig a sztárépítészek nyerik

Zöldi Péter   ·   2019.03.01. 08:45
kozlekedesi_muzeum_vitezy_palyazat_eszaki_jarmujavito_kislid

Különleges pályázat volt a Közlekedési Múzeumé, hiszen sokkal több kérdésre kellett választ adnia az építészeknek, mint ami megszokott – így foglalta össze Kristin Feireiss zsűrielnök a zsűri munkájának tanulságait. Nagyon magas építészeti minőséget felvonultató tervek születtek, amelyek mind arra fókuszáltak, hogyan lehet átfordítani örökségünket egy mai építészeti nyelvre – fűzte tovább a gondolatokat.

Fontos szempont volt a bírálók számára, hogy olyan környezet jöjjön itt létre, ami minden generációnak izgalmas és élvezhető. Egy ilyen nagy múzeum, és annak környezete az egész kerületre hatással van, a tervezési feladat során a pályázóknak egyszerre kellett figyelembe venni a szűken és tágan értelmezett urbanisztikai szempontokat, a kortárs múzeumok működését és a figyelemfelkeltő esztétikai minőséget. A zsűri szerint a győztes projekt legfontosabb eleme a nyitottság, valamint az érzékeny dialógus a régi és az új, kint és bent között. Ezt a hatást a már-már az építészet legfontosabb fizikai meghatározóját, a gravitációt is szinte semmibevéve éri el a most díjazott épület.

Fittyet hányunk a gravitációnak!

Vitézy Dávid, a múzeum főigazgatója a Közlekedési Múzeum történetének ismertetése során felhívta a figyelmet arra, hogy a világon az elsők között jött létre hazánkban (még a millenniumi kiállítás részeként) a közlekedés történetével foglalkozó intézmény. Időszerű volt új otthont keresni a múzeumnak, hiszen jó ideje már nem fért el a korábbi, a Városligetben található épületben. Egy ilyen típusú kultúrintézmény elhelyezésénél sohasem árt, ha a helyszínnek már eleve van valami „stichje”, elhagyott, funkciót váltó ipari területekhez annyira vonzódnak a közlekedési múzeumok, mint koncerttermek a régi vágóhidakhoz.

2017-ben megszületett tehát a döntés, hogy kőbányai Északi Járműjavító területére költözik az intézmény. Az 1870-es évektől kezdve zajlott itt vasúti járműgyártás és karbantartás, a műhelyt csak 2009-ben zártak be – azóta üresen állt. Szerencsés és kivételes módon állami tulajdonban maradt az épíületegyüttes, így a kínálat és a kereslet egymásra tudott találni. 2018 első felében a koncepcionális tervezés zajlott, amelynek alapján kijelölték az építészeti pályázat által kitöltendő kereteket; ezt követően 2018 nyarának végén írták ki a kétfordulós tervpályázatot.



A pályázati részvétel vegyes volt, bárki pályázhatott, de voltak meghívottak is. A második fordulóba összesen tizenöt építésziroda jutott tovább, nekik volt arra lehetőségük, hogy részletesen kidolgozhassák pákyaműveiket. Ettől a ponttól kezdve a tervpályázat titkos volt, a zsűri természetesen nem tudhatta, kinek a tervét bírálja. A tervezési terület a Dízelcsarnokból, annak fejépületéből, egy hidegháborús bunkerből és a Hungária körúttal párhuzamosan elhelyezkedő művelődési házból állt.

A pályázaton első díjas tervet a Diller Scofidio + Renfro nemzetközi hírű, New Yorki-székhelyű építésziroda jegyzi, melyet 1981-ben alapítottak. Elsősorban kulturális, színházi, zenei és táncszakmai épületek tervezésében jeleskednek, ők tervezték újra a Lincoln Center előadóművészeti központját, irányították a világhírű dzsessziskola, a Juilliard renoválását és kibővítését, az Amerikai Balettiskola bővítését és a New York State Theater lobbijának felújítását. További munkáik a Momát, a Berkeley Művészeti Múzeumot, valamint a Rio de Janeiro-i Copacabana Kép- és Hangmúzeumát érintik. Legismertebb és leginkább témábavágó munkájuk azonban a High Line, az egykori New york-i magasvezetésű iparvágány-hálózat teljes infrastruktúrájának áttervezése kortárs parkká, többfunkciós szabadidős területté – nyilvánvalóan ez volt az a tapasztalat és vonzalom, amelyre támaszkodva most sikerrel vágtak bele a budapesti pályázatba.

A közlekedés a városok, az emberek jövőjéért létezik, ez a múzeum pedig méltán demonstrálja mindezt. A közlekedés az emberek és a technológia együttműködésére alapul, a mi célunk pedig nem volt más, mint e kapcsolatrendszer megmutatása – mondta el köszöntőjében Charles Renfro a díj átvételekor.

A díjnyertes terv közvetlen kapcsolatot teremt a nyilvános közparkként is működő külső tér és az épületek között. Az ipari épületek jellegzeteségeit megtartó, a meglévő épületekre tisztelettel tekintő terv az átmeneti terekre összpontosít. Az egymásba mozgatott szintek, üvegfalú folyosók a jellegzetes közlekedési infrastruktúrát idézik. Az egyszerű kubusokból építkező, új épületek jól érthető és könnyen átlátható kapcsolatot teremtenek az együttes különböző korú házai között, a Dízelcsarnok szigorú rendjét praktikusan használták ki a nagyméretű műtárgyak elhelyezésére. Ugyanakkor nem lehet elmenni amallett, hogy a tervben még mindig nagyon erős a koncepcionális vonal és gyenge lábakon áll az építészet fizikai megalapozottsága: több mint valószínű, hogy mire a pályamű terei valódi épített terekké válnak, a gravitációval való, megnyerhetetlen küzdelem eredményeképpen minden kissé vaskosabb, földközelibb, sötétebb és anyagszerűbb lesz, és felettébb valószínűtlen, hogy a BR 218-asok ilyen pilicka tartószerkezeteken fognak lebegni.

És azt sem szabad elfelejteni, hogy mi van a mérleg másik serpenyőjében: a Közlekedési Múzeumnak nem valamiféle múzeumi koncepcióváltás miatt kell elköltöznie jelenlegi épületéből, hanem azért, mert Budapest legnagyobb közparkja éppen kultúracsinálásnak álcázott ingatlanmutyi színterévé válik: másra kell a hely.

Egy pillanatig még elmélázhatunk a múzeumtól északra, a Hungária-gyűrű keresztezésénél elhelyezett vasút peronokon: ez minden pályázati anyagban megjelenik, valószínűleg része volt hát a pályázati kiírásnak. A vasút és az 1-es villamos közötti átszállás valószínűségét viszont rontja, hogy a villamosmegálló elhelyezésére nincsen hely, a közúti aluljáró építésekor ezt elfelejtették betervezni, ugyanúgy, ahogy Rákosrendező térségében is. Ha a Keleti pályaudvarról kivezető vasúti vonalszakaszokon elhelyezhető további megállók esélyeit latolgatjuk, akkor ennél a megállónál jóval fontosabb lenne a budapesti Ostkreuz, az Expo-megállóhely, a 80-as és 100-as vonalak kereszteződésében, a tervezési helyszíntől csak egy kicsivel távolabb.

Helyszínrajz, vasúti megállóval

* *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek