A türelmetlen űrutas és a türelmes űrfejlesztők
Alan Walton visszaváltotta a jegyét. Ez a repülésben viszonylag sűrűn előfordul. De ez a jegy nem egyszerűen repülésre szólt, hanem űrrepülésre, és az ára sem épp mindennapi: Walton kéri vissza a 200 ezer dollárját érte.
A Virgin Galactic SpaceShip Two nevű űrhajója ugyanis még mindig a próbarepülések időszakát éli, miközben Walton túljutott a 75. születésnapján. És túl van jó néhány olyan kalandon, amit már nehéz túlszárnyalni: elgyalogolt az Északi-sarkra, felmászott a Kilimandzsáróra és ejtőernyővel siklott az Everest fölött. Ez lett volna a csúcs, a száz kilométer magas ballisztikus űrugrás és a néhány perces súlytalanság, de ezt már nem várja meg – adja hírül a space.com. A történethez azonban az is hozzátartozik, hogy eddig négyszázötvenen váltottak jegyet a majdani repülésekre, és közülük csak tíz döntött úgy. mint Walton, vagyis hogy: vissza a pénzt, nem vár tovább.
Kétségtelen, a program csúszik. Amikor 2004-ben Burt Rutan cége, a Scaled Composites elnyerte a tízmillió dolláros Ansari X díjat, mert sikerült két héten belül kétszer emberes – és persze csak kisérleti – magánűrhajót juttatnia az űrbe, és az üzletbe beszállt Richard Branson is, a Virgin Galactic azt ígérte, hogy 2007-ben kezdődik a rendszeres repülés fizető utasokkal. Ugyanakkor még mindig nincs a menetrend szerinti járatoknak hivatalos indulási dátuma.
A próbarepülések egy részén már túljutott a főképp kompozitépítésű együttes, amely egy kéttörzsű hordozógépből és az alóla startoló, a légkörből kijutó hatszemélyes rakétarepülőből áll, amely aztán száz kilométer magasból vitorlázva, siklásban ér földet. A siklópróbák nagy részén túljutottak a Mojave sivatag fölött, legutóbb például 24 órán belül sikerült kettőt végrehajtani, a rakétahajtóműves tesztrepülések azonban még hátra vannak. Szeptemberben átadták a gépek sorozatgyártására és a repülőformáció összeillesztésére szolgáló nyolcmillió dolláros hangárt a Mojave Légi- és Űrkikötőben – mert most már a reptérnek ez a hivatalos neve.
A fizető utasok túlnyomó többsége türelmes. Attól kezdve ugyanis, hogy a szerkezetet kereskedelmi célokra építik, sokkal szigorúbb előírások érvényesek rá, amúgy meg ezeket az előírásokat is most kellett rögzíteni a Szövetségi Légügyi Hivatalnál, hiszen eddig ez a repülési kategória egyszerűen nem létezett. Tegyük hozzá, amiről egyre többet beszélnek: a tét emellett sokkal nagyobb, mint egyszerűen fizető utasok eljuttatása egy ugrás erejéig a légkör fölé.
Az Egyesült Államok elnöke világossá tette: az űrsiklók leállítása egyben teljesen új űrrepülési szerkezetet jelent, amelyben az állam a nagy, esetleg bolygóközi kutatórepülések finanszírozását tartja meg, de a föld körüli „munkarepüléseket”, kellő díjazás mellett persze, kisebb magánvállalkozásoknak kell megoldaniuk.
Két irányban indult el a pezsgés: egyes cégek hagyományos kapszulaűrhajókat fejlesztenek, amelyek akár két-három év múlva már kilövésre készen állnak, de a másik ígéretes vonal részesei a gazdaságtalannak bizonyult Space Shuttle kisebb, költséghatékonyabb, a földfelszínről nem függőlegesen induló, de ugyancsak siklásban leszálló utódját keresik.
Érdemes tehát biztosra menni és a hatóságok számára is minden részletben megfelelő gépet alkotni. Mert egy sikeres SpaceShip II. után netán következhet egy SpaceShip III, amely a ballisztikus ugrások helyett képes megkerülni a Földet, és nemcsak Walton-féle adrenalinfüggő, élménygyűjtő gazdagokat visz, hanem igazi űrhajósokat és utánpótlást az űrállomásra.
