Aero India 2015: repülőszalon fura felhangokkal
Még mindig nem végleges a nagy indiai harcigép-üzlet, derült ki az Aero India 2015 szalonon. Az indiai védelmi miniszter Manohar Parrikar ugyanis kijelentette, a kormány csak március után hozza meg a döntését a 126 francia Rafale megvásárlásáról.
Az eddigi, ezek szerint tehát mégsem végleges döntések sorozata arról szólt, hogy a Dassault negyedik generációs gépeit részben Indiában gyártanák le, a megállapodás induló értéke 12, az összértéke 20 milliárd dollár. És most az is kiderült, mi a konfliktus oka a vásárló és az eladó között. Az indiaiak közismerten pokolian nehéz tárgyalópartnerek, akik a legutolsó rúpiáig próbálják érvényesíteni az akaratukat, és elérni a megfelelő kedvezményeket. És ami persze a háttérben eddig is fontos volt: elérni, hogy a technológia átadásából minél jobban részesüljön a hazai gyártó az olyan érzékeny területeken is, mint a hajtómű vagy a fly-by-wire vezérlés, nem beszélve a fegyverzetintegrációról.
Ez alkalommal azonban a felek a jelek szerint túl voltak már az ár és a technológiai hozzáférés kényes kérdésein, amikor Delhi azzal a meglepő követeléssel állt elő, hogy az indiai partner, a HAL által épített példányokra is a Dassault vállaljon garanciát. Nos ez az, amit nemcsak a franciák tartanak lehetetlennek, de a szakma olyan tekintélyes tanácsadói is, mint Richard Aboulafia, a Teal Group alelnöke, aki kijelentette: az egyetlen lehetőség, hogy a program tovább folytatódjon, az, hogy mindenki felejtse el „ezt az abszurd ötletet”.
A Dassault számára hosszú ideig ez volt az egyetlen sikeres exportlehetőség, hogy a nagyon jó, de nagyon drága típust Franciaországon túl is eladják, de néhány hete váratlanul sikerült nyélbe ütni egy huszonnégy gépes egyiptomi üzletet, és ez nyilván erősen javítja a cég pozícióit. Ugyancsak előrehaladott tárgyalások zajlanak Katarral harminchat gép eladásáról, és folynak az egyeztetések az Emirátusok és Malajzia kormányával is. India tehát már nem tárgyalhat olyan magas lóról a franciákkal, mint addig, amíg az egyetlen biztos vásárlójelölt volt.
A szalon megnyitását is bizonyos kettősség lengte át: az indiai kormányfő megnyitó beszédében jelezte, a kontinensnyi ország a következő időszakban 250 milliárd dollárt(!) költ védelmi célokra, de Narendra Mod hozzátette: aki Indiának akar szállítani, az a megvásárolt termék mögött technológiát is át kell, hogy adja. India el akar távolodni az egyszerű összeszerelésen alapuló gyártási együttműködéstől, vagyis a Make in India politikája sokkal kiterjedtebb technológiai transzfert jelent, mint eddig. Mint ismert, épp ez az, amit mind a gyártók, mind a gyártók mögött álló államok szeretnének elkerülni, a szubkontinens politikusai viszont nyilván ezt tartják az indiai gazdaság technológiai felzárkóztatása egyik fontos eszközének. Ráadásul Modi azt a nyilván igen népszerű perspektívát is felvázolta, hogy ha e folyamat révén a hazai fegyverzetbeszerzésekben radikálisan csökken az import részaránya, az viszont jó hatással lesz a hazai foglalkoztatásra és a bérekre.
Vagyis az indiai álláspont szerint, ha valamit el akarsz adni Delhinek, ezt tedd úgy, hogy te magad teszed valószínűvé a technológia átadásával, hogy a későbbiekben még egy ilyen üzletet nem köthetsz errefelé.
Mindezen ellentmondások ellenére az Egyesült Államokból hatvannégy, Franciaországból ötvennyolc vállalat állít ki a Bangalore környéki egykori brit bázison, de persze ott vannak a britek illetve az izraeli fegyver- és elektronikai gyártók is. A kiállítási terület 2013 óta a felével nőtt. India bemutatja a több évtizedes kínlódás árán végre szolgálatba állt saját fejlesztésű harci gépét, a Tejast, az amerikaiak C-17-essel, a túl modernnek nem mondható KC-135-össel, F-15-ösökkel és F-16-osokkal vesznek részt, de ami talán a legérdekesebb: egy valóban sikeres üzlet gyümölcse is bemutatkozik. A Boeing 737-es bázisán fejlesztett tengerészeti P-8 Poseidon tengerészeti járőrgép első példányát 2012-ben határidőre és költségkereten belül kaphatták meg az indiaiak, természetesen bizonyos elektronikus-kommunikációs rendszereket ők szállítottak a gépekhez, amelyekből összesen nyolcat állít hadrendbe az ország. Az amerikai haditechnikai iparnak ez az első sikeres üzlet Indiával.
Ami az orosz részvételt illeti, a Rosztyeh szárnyai alatt felvonultatott vállalatok száma „csak” negyvenegy, és új orosz típusok nem repülnek bemutatót. De, mint ismeretes, India és Oroszország között élő a haditechnikai együttműködés, amelynek keretében például a Szuhoj egyik sikertípusát, a Szu-30MKI verziót állították hadrendbe és gyártják most is Indiában. Időnként hallani híreket az ötödik generációs T-50 (PAK-FA) körüli együttműködés állomásairól is, ugyanakkor a szalon tett nyilatkozatok egyike szerint a közös gyártásról ez esetben sincs még megállapodás.
Kétségtelen, orosz–indiai relációban sem mindig viták nélküli a közös programok élete, például egy ősszel történt Szuhoj-katasztrófa nyomán az indiaiak komoly technológiai hiányosságokkal vádolták az oroszokat, akiknek a szakértői viszont egyértelműen pilótahibára vezették vissza a típus egy hónapos reptilalmát kiváltó balesetet. A Rosztyeh egyik vezetője ugyanakkor a szalonon úgy nyilatkozott az orosz–indiai együttműködésről, hogy míg az amerikaiak sosem adják oda a legjobb terméküket és „eljárásaik” vannak, addig az oroszok és indiaiak együttműködése „határok nélküli”.
Végül egy nagyon érdekes és nagyon friss hír: feltehetően az Airbus védelmi részlege szállítja az indiai légierő részére az „AWACS India” alapgépét, a hat légtérellenőrzőt ugyanis az A330-asra építik. Először két majd négy gépet kell leszállítani, de a megrendelés felfuthat tíz példányra is. Az új AWACS makettjét kiállították Bangalore-ban. Noha a technikai és pénzügyi részletek még kidolgozás alatt állnak, és láthattuk, hogy ezek a részletek nagyonis döntőek, úgy hírklik, hogy a tavaly májusban meghirdetett tenderen az Airbus az egyedüli induló.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!