Aki sosem adja fel: Sir Richard Branson

Sir Richard Charles Nicholas Branson (1950. július 18-án született az Ikrek jegyében) angol üzletember, mágnás, leginkább a Virgin Group révén ismert, amely több mint 400 céget foglal magában.

Első sikeres üzleti kalandja egy magazin volt, amely a Student (diák) névre hallgatott, 16 éves korában. Tizenhét évesen diáktanácsadó központot hozott létre, hogy segítsen a fiatalokon. Húszévesen alapította a Virgin céget, ami postán rendelhető lemezek forgalmazásával foglalkozott. Röviddel ezután lemezüzletet nyitott a londoni Oxford Streeten. 1972-ben már lemezstúdiót épített Oxfordshire-ben, ahol első ügyfele, Mike Oldfield vette fel a Tubular Bells című lemezét, amit 1973-ban adtak ki.

A Virgin Records első albumát több mint ötmillióan vették meg. Huszonhét évesen Richard már a Sex Pistols lemezét is a Virgin Records címkéjével láthatta el, ennél több egyforma címke még nem volt Nagy-Britanniában.

Az évek során több szupersztárt szerzett üzletének: Steve Winwood, Paula Abdul, Belinda Carlisle, Genesis, Phil Collins, Peter Gabriel, Simple Minds, The Human League, Bryan Ferry, Culture Club, Janet Jackson éa a Rolling Stones is ide szerződött. Szinte evidens, hogy ezek után Branson a Virgin Music Group céget hatalmas sikerre vitte. 1992-ben ezt a céget a Thorn EMI-nek adta el egymilliárd dollárért.

A Virgin Group érdekeltségei ma már számtalan létesítmény és üzlet formájában száz cégben vannak jelen 15 országban.

A Virgin Atlantic Airways céget 1984-ben indította, ez ma is a legnagyobb brit hosszú távú légitársaság, flottája Boeing 747-esekkel üzemel New Yorkba, Miamiba, Los Angelesbe, Orlandóba, Bostonba, San Franciscóba, Washingtonba, Dallasba és Tokióba.

A légitársaság alapításakor a koncepciója az volt, hogy versenyképes, jó minőségű, első osztályú és economy szolgáltatást biztosítson. A légitársaság több díjat is birtokol, legutóbbi ilyen elismerése az „Airline of the Year Award” – Az Év Repülőtársasága –, amit három egymást követő évben is elnyert.

Branson a negyedik leggazdagabb polgár az Egyesült Királyságban, és a 254. leggazdagabb ember a földön a Forbes 2011-es listája szerint; becsült vagyona 4,2 milliárd amerikai dollár.

Van, akinek sikerül gyorsan meggazdagodnia, de vajon a rengeteg pénz elég-e a boldogsághoz? Úgy tűnik, nem, mert Branson sokkal többre vágyott. 1985 után, amikor már biztos lehetett benne, hogy élete végéig nem lesz anyagi gondja, nekilátott több világrekord megdöntésének. Első volt a Kékszalag-verseny, ami az Atlanti-óceán leggyorsabb átszelését jelentette. Első kísérlete során a Virgin Atlantic Challenger nevű hajója felborult a brit vizeken, a királyi légierő helikopterei mentették ki, de azért igen nagy médianyilvánosságot kapott. Több újság azért cikkezett, hogy Branson térítse meg a kormánynak a mentés költségeit. 1986-ban, amikor a Virgin Atlantic Challenger II. fedélzetén hajózott a szakértő Daniel McCarthy-val, megjavította a rekordot két órával.

Egy évvel később a Virgin Atlantic Flyer nevű hőlégballonjával szelte át az Atlanti-óceánt. A ballon 65.000 köbméteres térfogatával a világ legnagyobbja volt, és az első, amely átrepülte az óceánt.

1991 januárjában Branson a Csendes-óceánon kelt át Japánból Kanadába, 10.800 kilométert tett meg egy 74.000 köbméteres ballonnal. Ezzel is rekordot döntött: 394 kilométer/óra sebességet ért el.

1995 és 1998 között Per Lindstrand és Steve Fosset társaságában kísérletet tett a föld megkerülésére ballonnal. 1998 végén sikerült rekordot dönteniük Marokkó és Hawaii közötti repülésükkel, de a földkörüli utat nem tudták befejezni. Ezt végül Bertrand Piccard és Brian Jones teljesítette a Breitling Orbiter 3 kosarában 1999 márciusában.

2004 márciusában Branson ismét rekordot állított fel: Doverből Calais-be egy óra 40 perc alatt ért át a Gibbs Aquada kétéltű autóval – az előző, 6 órás rekordot két francia állította fel –, a La Manche-csatornát ilyen gyorsan ilyen járművel még senki nem szelte át.

2008 szeptemberében Branson és gyerekei szokatlan kísérletbe fogtak, amikor a 30 méteres, Virgin Money nevű vitorlásukon nekiindultak kelet felé átszelni az Atlanti-óceánt. A hajó, amelyet Speedboat (gyorshajó) néven is ismertek, Alex Jackson tulajdona volt, aki velük és Mike Sandersonnal együtt utazott. Két nap, négy óra elteltével a szél 7-ről 9-re erősödött, az óceán pedig 12 méteres „szörnyhullámokat” produkált, tönkretette a háromszögvitorlát, elmosta a hajóhidat, és szétszakította a fővitorlát. A bermudai St. George-ban kötöttek ki.

2010 márciusában Richard világrekordra készült: a Melbourne-ben lévő Docklands Fekete Fény nevű minigolf pályáján sötétben vállalt egy golfpartit; 45-ös körökből 41-et sikeresen teljesített.

Talán nemcsak én gondolom úgy, hogy Sir Charles Branson még nem számolt le "világmegváltó" ötleteivel;  biztos vagyok benne, hogy hamarosan valami újdonsággal áll elő a 61 éves örökifjú üzletember.

2011. október 20-i blogjában a következőkről számol be:

Olyan szerencsés lehettem, hogy életem legnagyobb vezéregyéniségével, Mihail Gorbacsov elnökkel és lányával, Irinával találkozhattam 80. születésnapja alkalmából egy kanadai vacsorán. Nagy élmény volt a gyerekeimnek és nekem is. Ez az az ember, aki Ronald Reagannel vállvetve véget vetett a hidegháborúnak, és lehetővé tette a gyerekeink számára, hogy a nukleáris háború állandó fenyegetése nélkül éljék az életüket.

– Amikor eljött a 80. születésnapom, minden barátommal megállapodtam, hogy eljönnek a kilencvenedikre is – mondta. – Szeretném, ha ön is ott lenne. Richard, mivel már barátok vagyunk, itt az ideje, hogy keresztnéven szólítsuk egymást. – A szemébe néztem, de csak egyetlen név jutott hirtelen eszembe: Gorbacsov!

Miért más és hogyan más Branson gondolkodása egy tradicionálisabb felfogáshoz képest? Milyennek álmodja meg egy mindenben kalandot kereső elme a nyugodt légiutazás körülményeit? A British és a Virgin összehasonlító elemzése az utas számára is sok mindent elárul a légitársaságok versenylogikájáról. Az ülés és a kabin a maga módján árulkodik a tulajdonos, e különös fickó jelleméről is. Richard Moross, a moo.com vezérigazgatója, utazáskritikus cikke 2008-ból:

Mióta a Virgin Atlantic beindult 1984-ben, csendes (sőt néha nem is annyira csendes) háború indult a britek (és korábban a világ) kedvenc légitársasága és Richard Branson új kezdeménye között. Sehol sem annyira nyilvánvaló ez, mint a business osztály kabinjaiban, amelyekben mindkét társaság a jól fizető üzleti utasokért harcol: ki tud használhatóbb üléseket, nagyobb kényelmet biztosítani.

Ami tényleg érdekes, az, hogyan közelítette meg a két légitársaság az utasok szükségleteit: teljesen eltérő tervezéssel és kiszolgálási megoldásokkal. Ez már világosan felmérhető a váróban, a kabin berendezésében, az ülések formájában, de az ételben és a felszolgálásban is. Nemrég utaztam mindkét társasággal (szokásos fizetési móddal, üzleti alapelvekkel), és született néhány gondolatom arról, miben különböznek egymástól.

A BA visszafogott csillogású business osztályú várója Heathrow-n egy tipikus, forgalmas, európai stílusú váró (ez majd radikálisan változni fog, amikor az 5-ös terminálra költöznek). Ha élelmes vagy, megtalálod a teraszos várót, ahol melegbüfé is van, ami biztosan üti a hidegszendvicses kínálatot.

A Virgin Heathtrow-i klubháza egy 750 négyzetméteres privátklub, amit kevesebb mint 10 percen belül elérhetsz a Virgin új upper class (felső osztály) szárnyában egyéni becsekkolással és biztonsági szolgálattal. A pénzemért ez a legjobb businessosztály-beli váró.

Ítélet: A Virgin a nyerő (amíg meg nem látjuk, mit hoz ki a BA az 5-ös terminálból)

BA kabin

A BA új Club World kabinját mind előre, mind hátra néző ülésekkel látták el, mindegyik kapcsolódik a folyosóhoz. Sok dolgot fejlesztettek itt az utóbbi időben, de ami a legnyilvánvalóbb, az a szeparáltság magas foka az ablakok melletti üléseknél. Snackbárt is létrehoztak egy emelvényen, amit klubkonyhának hívnak, kiszolgálhatod magad italokkal és harapnivalóval repülés közben: kedves ötlet, csak ne látszana valamiféle utógondolatnak.

Virgin upper class

A Virgin kabinjának berendezését halcsontváz-formában rögzítették, az ülések 45 fokot zárnak be a folyosóhoz képest. Az alacsony, íves részek tágas, nyitott kabin érzetét keltik, a Virgin tehát az utasok helyigényére apellált. A hangulatvilágítás is újszerű, nyilván azóta lekoppintották, ez lehetővé teszi, hogy pihenj vagy navigálj az utastérben kevés világítás mellett is, ami nagyon kellemes élmény. A legnagyszerűbb találmányuk a bár, ma már minden járatukon alapberendezés. Ez egy nyitott konyharész, ahol nyolc utas foglalhat helyet, ihat és beszélgethet: kiváló újítás azok számára, akik a hosszú úton szeretnek összeülni és barátkozni. Ha ettől az egésztől szuper-rocksztárnak érzed magad, kérdezd meg, kaphatsz-e ott vacsorát is… az már gáz.

Ítélet: A Virgin nyert, kezeket le.

BA klubülések

A BA nyilvánvalóan időt szakított rá, hogy lapos ággyá alakítható üléseit újratervezze. Az eredmény kiváló, meghitt élményt nyújt (csak az ablakok mellett), mindössze az ágyak hossza nem elég, csak 185 centi. A Virginétől eltérően az ülés teljesen vízszintesbe hajtható, de könnyű úgy is beállítani, hogy félig döntött állapotban filmet nézhess; ez az én személyes kedvenc megoldásom.

Virgin upper class ülések

A Virgin ülései nem csak azért leleményesek, mert majd' két méter hosszúak a felső fedélzeten. Amikor a lefekvés ideje közeleg, az utaskísérő odajön és megágyaz: egy rántás az ülés fölött, és egy puha matrac esik az ülésre, amit puha párnák és paplanok követnek. Életemben olyan jót nem aludtam még business osztályon. Azért azt el kell mondanom, hogy a szélességek és hosszúságok eltérőek a 747-es alsó és felső fedélzetén, valamint az A–340-esen is, ezért érdemes a Seat Guru tanácsait kikérni utazás előtt.

Ítélet: ha magas vagy, a Virgin nyert, ha meg inkább a privátszférád fontos, keress egy ablak melletti ülést a BA-n.

Klubvacsora

A BA tényleg kitesz magáért, ha ételről van szó. Kiváló többfogásos menüi és ízletes borai garantálják a feledhetetlen vacsora élményét. Maximális pontszám!

Vacsora a Virginen

A Virgin étele egyszerűen rémes. A fenti étel, amely bárányból készült, az egyetlen kivétel volt a szabály alól, de minden más, amit az upper classon ettem, átlagon aluli volt. Szegényesen elgondolt menük, zsugori porciók, ami nagyon figyelemfelkeltő egy olyan légitársaságnál, amely annyi mást jól csinál.

Ítélet: Nincs verseny, a BA ételei mérföldhosszan vezetnek.

Trükkös dolog ez, mivel mindkét légitársaság nagyon eltérő prioritásokra koncentrál.

A Virgin a „klubtémát” viszi a klubházától kezdve, tipikusan női – nagyon mutatós – utaskísérőket alkalmazva. Ez nagyon jó, ha vakációra mész, mivel a stílusuk nagyon közvetlen és megengedő – Még egy Scotch-ot, Mr. Moross? –, de hiányzik a szakszerű, mindenre odafigyelés; a kéréseket gyakran elfelejtik, és egész hozzáállásuk inkább blazírt.

A BA nagyon professzionális, idősebb személyzettel szerelkezett fel. Mindig készen állnak, és örömmel teljesítenek minden kérést, kiválóak a szakmájukban, és sokkal tapasztaltabbak, mint a Virgin személyzete. Viszont a BA-személyzetből hiányzik egy bizonyos trükk, egy apró könnyedség, amivel különlegessé tehetnék az utazás kalandját.

Ítélet: Döntetlen.

(A szerkesztő megjegyzése: talán e döntetlen is késztette arra a Britisht, hogy irdatlan összegekért újratervezze arculatát, átalakítsa váróit és kabinjait, és még a fedélzeti menühöz is hozzányúljon. Hogy a harcedzett, de nem kalandorokhoz illő kabinszemélyzettel mi lesz, arról nem kaptunk jelentést.)