Bajkonur 60 éve: 2500 start, 160 űrhajós, néhány baleset

Hatvan éves, jól tartja magát, de lassan talán már nyugdíjra készül a világ egyik vezető űrrepülőtere, bár sokan mondják, hogy még évtizedekig szükség lesz rá. Bajkonur néhány hete tartotta születésnapját, nem az első szputnyik fellövése, 1957 évfordulóján, hanem az alapítás dátuma szerint. Most hat évtizede a szovjet fegyveres erők vezérkari főnöke hagyta jóvá titkos dekrétummal azoknak a titkos alakulatoknak a felállítását, amelyek Bajkonurban (és még két másik helyszínen) titkos rakétakísérletekre kaptak megbízást. A hatalmas építkezés persze már korán felkeltette az érdeklődést: Gary Powers U-2-ese, amit Szverdlov közelében lelőttek, Bajkonur és Pleszeck felderítésére indult...

A kazahsztáni kozmodromról több mint 2500 indítást történt (beleértve a kifejezetten katonai célú rakétakilövéseket), Gagarin 1961. áprilisi 12-i startja óta 30 ország több mint 160 kozmonautája indult innen földkörüli repülésre, és mivel az amerikaiaknak momentán még nincs kész egyik új űrhajójuk sem, az űrrepülőgépek leállítása óta ez az egyetlen hely, ahonnan  embereket szállító szerkezetek emelkedhetnek a földkörüli térségbe.

Szergej Krikaljov, az a férfiú, aki eddig a legtöbb időt – hat repülésen összesen 803 napot – töltötte az űrben, az évfordulón adott nyilatkozatában az űrrepülőtér olyan különleges pillanataira is emlékeztetett, mint a Buran, a szovjet űrrepülőgép első (és utolsó) repülése, sikeres leszállása az itt épített hosszú pályára automatikus üzemmódban. Ugyancsak lényeges momentum a Nemzetközi Űrállomás első moduljának, a Zarjának a feljuttatása 1998-ban.

Az évfordulón nyilván kevesebb szó esett az emlékezetes indítások mellett a katasztrófákról, például az R-16-os szovjet interkontinentális ballisztikus rakéta robbanásáról, amelynek hivatalos adatok szerint 78, más becslések szerint 120 vagy annál több halálos áldozata volt.

Kirkaljov is emleget egy olyan korszakot, amikor az űrrepülőtér infrastruktúrája gyors romlásnak indult, de most sokkal jobb a helyzet, és az ott dolgozók sokkal jobb körülmények között végzik a munkájukat, mondta az űrhajós. Az űrrepülőtér területe észak–dél irányban 85, kelet–nyugati irányban 90 kilométer kiterjedésű, nem beszélve arról az óriási zónáról, ami a lehulló rakétafokozatoknak van fenntartva, vagyis Bajkonur valóban a világ legnagyobb ilyen létesítménye.

Tizenhárom komplexumban tizenöt indítópad létesült, köztük néhány már használaton kívüli, például a legnagyobb, amely a Buran-Energia rendszer fellövésére szolgált volna, ha a programot egy repülés után le nem állítják. Az a pad viszont, ahonnan Gagarin indult, ma is az egyik fő indítóhelye a személyszállító Szojuz űrhajóknak.

A gigantikus űrrepülőtér fő ütőere a világ legnagyobb ipari vasúthálózata, minden nagyobb részegységet ezzel mozgatnak, a kész, vízszintesen fekvő rakéta-űrhajó rendszereket is az összeszerelő csarnoktól a kilövőpadig. Két repülőtér is dolgozik Bajkonurban, az egyik egy kisebb, zárt légikikötő, amely a közvetlen légi összeköttetés fenntartására szolgál leginkább Moszkvával. A másik, sokkal nagyobb – 4500 méteres(!) – pálya a Buran leszállására illetve kiszolgálására épült, most a kazahok használják közforgalmi reptérként.

Annak ellenére, hogy Oroszország jelenleg évi 115 millió dollárt fizet a kazah kormánynak az űrrepülőtér használatáért, és annak ellenére, hogy közben gőzerővel zajlik az új, távol-keleti űrrepülőtér, a Vosztocsnij építése, Krikaljov úgy véli, Bajkonurt meg kellene tartani a maga funkciójában. Az új bázis építése nem jelenti azt, hogy Oroszország elhagyja Bajkonurt, hanem szimultán használja majd mind a két űrrepülőteret – nyilatkozta a világ legtapasztaltabb űrhajósa. Hasonlóan optimista volt az évfordulón megszólaló kazah alelnök is, aki szerint Bajkonur meg fogja tartani vezető helyét a világ űrrepülőterei között.

Sőt, friss hírek szerint a kazah fejlesztési és befektetési tárca igazi turistaközpontot szeretne kialakítani az űrrepülőtéren (nyilván hasonlóan, mint ahogy Cape Canaveral fogadja az érdeklődők tömegeit nap mint nap). A turisták egy erre kialakított biztonságos épületből megtekinthetik a rakéta-indításokat, és szálláshelyeket alakítanak ki ott, ahol mostanáig csak az űrrepülőtér személyzete és az egyes indításokkal kapcsolatos vendégsereg tartózkodhatott.

A látogatóközpont és a szálláshelyek kialakítása 2017-re lesz készen, igaz, közben az orosz űrhajózás súlypontja azért részben mégiscsak áthelyeződik az Amur vidékén készülő új telepre, amelyről már az idén tervezik indítani, egyelőre űrhajósok nélkül, az első rakétát.

A turistaközpont működéséhez az oroszok is hozzá kell, hogy járuljanak, amit feltehetően megtesznek majd, hiszen ez nekik is bevételt jelenthet. És még ha ritkábbak is lesznek az indítások, az embereket nyilván valóban vonzza majd, hogy láthassák azokat a helyszíneket, ahonnan az első szputnyik és az első űrhajós indult.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!