Gigantikus orosz–kínai helikopter-álom

Szupernehéz helikopter fejlesztésére vállalkozik közös program formájában Kína és Oroszország: ahogy az erről hírt adó egyik portál fogalmaz, nekik még ez sem elég nagy, vagyis az a Mi-26-os, amely a világ jelenlegi legnagyobb helikoptere, a hatvanas évek óriásának, a Mi-6-osnak az utódja.

Az új konstrukció a jelenlegi rekorder hasznos terhelésének kétszeresét, vagyis megközelítőleg negyven tonnát tudna a levegőbe emelni. Már a Mi-26-os is akkora tömeg elszállítására képes, mint egy C-130-as Hercules szállítógép, persze sokkal rövidebb távon, viszont függőleges fel- és leszállással.

Az ennek a duplájára képes gép nem is egyszerűen a tehertérben elhelyezett rakomány, hanem főképp a függeszthető terhelés szempontjából lenne a kínaiaknak fontos, írják nyugati szakértők, tekintettel arra a sokféle beruházásra, építkezésre, amit az óriás állam nehezen megközelíthető helyeken folytat, és a moduláris szerelés szempontjából a forgószárnyas beemelés világszerte igen hasznos és főképp gyors építkezési mód. Ugyanakkor a megállapodásról szóló hírek elsőrsorban katasztrófavédelmi szerepről beszélnek, miközben nyilván igen komoly feladatai lennének egy ilyen kosntrukciónak mindkét ország fegyveres erőinél is.

Hogy a nagy forgószárnyasok milyen fontosak lehetnek a katasztrófavédelemben, azt az is mutatja, hogy mint arról az iho/repülés is beszámolt, legutóbb Kazahsztánban épp ilyen funkcióra állítottak szolgálatba két hatalmas, felújított, korábban katonai gépként használt Mi-26-ost.

Ugyancsak katasztrófaelhárítási műveletekre szolgál az a példány is, ami két éve Fehéroroszországból érkezett Magyarországra, hogy aztán alaposan átfestve egy Bruce Willis-kalandfilm egyik „főszerepét játssza el”.

Ugyanakkor a mostani tervekről hírt adó portál arra is emlékeztet, hogy bizony volt forgószárnyas, amely képes volt arra a bizonyos negyven tonnás hasznos terhelhetőségre, amelyet az orosz–kínai konstrukciótól elvárnának. Ez a gép azonban mindössze két példányban épült, ugyancsak a Mil-helikoptereket fejlesztő iroda termékeként, a hatvanas években. A V-12-es egészen más felépítésű gép volt, mint a hagyományos fő- és farokrotoros Mi-6/Mi-26: a kísérleti gép két-két, a szárnycsonkok végén elhelyezett hajtóművel és a felettük forgó rotorokkal készült.

Azonban miközben a prototípusok egyike azóta is megdönthetetlen forgószárnyas emelési rekordokat állított fel, a sorozatgyártást a konstrukció nem érhette meg, egyrészt már nem volt szükség interkontinentális ballisztikus rakéták helikopteres szállítására, másrészt a gép a szomjas hajtóművekkel és a hatalmas légellenállásával nemigen tudott igazán használható hatótávolságot produkálni.

Noha korábbi hírek szerint az új konstrukció alapja a ma is sokfelé használt, bevált Mi-26-os, a kínai repülőszalonon annyit elárultak, hogy a közös gép nem ehhez hasonló, illetve nem ennek valamiféle továbbfejlesztése lesz. De hogy igazából miféle szerkezetről gondolkodnak, azt ugyanúgy nem tudni pontosan, mint ahogy nem hozták nyilvánosságra például azt sem, hogy milyen lesz az ugyancsak nemrég kötött egyezmény bázisán fejlesztendő orosz–kínai szélestörzsű utasszállító. A szalonon csak annyit mondtak, hogy a forgószárnyas konstrukció alapvonalait jövő februárig kell meghatározni.

Annyiban mindenképp hasonlíthat az együttműködés logikája az utasszállító gépéhez, hogy egy ilyen hatalmas program végrehajtására, a résztvevők komoly belső tartalékai ellenére, nagyobb garancia lehet a kooperáció. Amely nemcsak a fejlesztés költségeit és a benne résztvevő országok erőforrásainak jobb kihasználását teszi lehetővé, hanem a kockázat megoszlását is: márpedig egy ilyen grandiózus terv egy teljesen új konstrukció megvalósítására bőven hordoz rizikós elemeket.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!