Győri: létszámban van lemaradásunk

– Mit kellett, és mit kell még tennie a magyar légügyi hatóságnak, hogy tökéletesen megfeleljen az európai követelményeknek?

– Rengeteg munkánk van, és ez nem fejeződik be egy határnappal. A repülés biztonsága megkívánja az előírások és azok ellenőrzésének folyamatos fejlesztését. Borzasztó nagy lemaradása volt a magyar légügyi hatóságnak abban a kérdésben, hogy a felügyeleti jogot tudja-e kellő mértékben gyakorolni úgy, ahogy az Európai Unió és az európai repülésbiztonsági szervezet azt elvárja. A szakmai felkészültségünk, az infrastruktúránk ma már megfelelő. Miután azonban a légi forgalom és a technika is egyre szélesebb körű lesz, létszámkérdésben kell továbblépnünk.

Az elmúlt időszakban igyekeztünk racionalizálni, tehát a feladatok végrehajtását, a meglévő munkatársak időbeosztását úgy átalakítani, hogy minél több ellenőrzést tudjunk végrehajtani. Ez azért fontos, mert az unió elsődleges elvárása, hogy az európai légtérben jól ellenőrzött légi járművek és pilóták legyenek. Ezenkívül még van egy sor feladatunk, de ez a legmarkánsabb. Arra törekszünk, hogy a magyar gazdaságban minél nagyobb legyen az üzletemberek érdeklődése, ezzel együtt növekedjen a légi forgalom. Ha viszont ez így van, akkor a felügyeletnek is szélesebb körűnek kell lennie, nagyobb létszámmal. Ebben van lemaradásunk.

– Milyen mértékű lemaradásról beszélünk?

– Nagyjából 50–55 fő az, amit pótolnunk kell. Jelenleg 105–120 fő között mozog a létszámunk, ahhoz, hogy azokat a kritériumokat és elvárásokat teljesíteni tudjuk, ami ehhez a fajta ellenőrzéshez szükséges. Ezt nem lehet megkerülni.

– Sokan sokféleképpen panaszkodtak korábban a magyar kisgépes repülés körüli fokozott bürokráciára. Az európai szabályrendszer könnyíti vagy nehezíti a general aviation helyzetét hazánkban?

– A general aviation nemzeti hatáskörbe van rendelve. Azt kell látni, hogy valóban meglehetősen nagy volt a bizonytalanság. Pontosan tudnunk kellett, hogy mi az, amit az európai szabályozás elvárt tőlünk, és mi az, amit nemzeti hatáskörben megtehettünk. Ez az EU-n belül is változó. Ki kell alakítanunk majd azt a nemzeti normát, amit követünk. Itt is felmerül, hogy van-e megfelelő létszámunk, hogy ezeket a normákat menetközben kialakítsuk.

Még egy nagyon fontos kérdés van: újabb és újabb légi eszközök jelennek meg, a siklóernyőtől és ezek motoros változatától kezdve, a különböző típusú sárkányokig, vagy az ultra light, kitekből összeszerelhető eszközökig. Nem szabad elfelejteni, hogy nem csak az kockáztat, aki egy ilyen eszközzel repül, hanem egy olyan nemzetközi légtérben kell betartani a szabályokat, ahol nagygépes forgalom megy. Van erre egy konkrét példa: valaki egy jogosulatlan eszközzel repül, szakszolgálati engedély nélkül. Ráadásul nincs egészségügyi alkalmassága. Ezek után a légtérben egy olyan szituációval találkozik, amikor egy termik elkezdi fölhúzni, és beemeli a TMA-ba. Ha éppen arra jár egy gép… Nem is akarom végiggondolni, mi történhet. Nem tudjuk, milyen a felkészültsége, azt sem, hogy egészségileg és fizikailag hogyan tudja ezt a helyzetet kezelni. Azt sem tudjuk, hogy ismeri-e az időjárási paramétereket és van-e felkészültsége. Átgondolta-e, hogy ezzel az eszközzel mikor mit csinál, és az eszköz alkalmas lesz-e arra, hogy ezt a problémát meg tudja oldani. Ebből is látszik, hogy egyszerű helyzetben mekkora bajt lehet csinálni, ha valaki jogosulatlanul, felkészületlenül és alkalmatlan eszközzel hajt végre bármelyen repülést.

Értem azt, hogy az emberek egy része azt mondja, hogy ő a hobbijának szeret hódolni, és ezt mindenki vegye tudomásul. De azért a fizikát meghazudtolni nem lehet. A fizika sztenderd dolog, nem vesz figyelembe sem önálló gondolatokat, sem vagyoni helyzetet. A lényeg, hogy ezen dolgok nemzeti hatáskörben való kidolgozása fontos és nagy körültekintést igényel.

Az eredeti kérdésre visszatérve, a bürokrácia ebben a szóhasználatban pejoratív kifejezés. Valami túlzottat jelent. Én inkább azt mondom, mindennek rendszerben, szervezetten kell működnie. Ettől nem tudunk eltekinteni. A jövőben csak azt tudjuk egyszerűsíteni, amit a repülés biztonsága megenged, de nem többet.

– Ide kapcsolódik, hogy a sportrepülők sokat panaszkodnak arra, hogy a sportrepülésben részt vevőknek ugyanolyan szigorú és drága orvosi vizsgálaton kell átesniük, mint a közforgalmi pilótáknak. Akarnak ezen változtatni?

– Mi nem jogalkotók, hanem jogalkalmazók vagyunk. Visszatérve az előzőekre: ezek az emberek is ugyanabban a légtérben, ugyanazon körülmények között repülnek. Semmi sem indokolja, hogy nekik egyszerűbb legyen. Gondoljunk csak bele, mi történik, ha nem kontrolláljuk egészségügyileg az illetőt? Valaki fölszáll a kis sárkányával, vagy ultralightjával, de nincs fölkészülve az őt érő hatásokra, ezért rosszul lesz. Ez nem úgy működik, mint egy földi jármű, egy autó, amit bármikor meg lehet állítani, ha rosszul érzem magam. Levegőben nem lehet megállni, ott valahova be fogok zuhanni.

Az orvosok tudják, hogy az emberi szervezet a mai körülmények között milyen feladatot milyen állapotban tud végrehajtani. De azt, hogy kontroll ne legyen, azt nehéznek érzem. Ma már amúgy sincsen túllihegve ez a történet, tényleg csak a szükséges vizsgálatok vannak. Éppen csak kicsivel több, mint egy hivatásos gépkocsivezető-engedély esetében. Ezt komolyan mondom. Addig, míg 20 évvel ezelőtt kétnapos volt a vizsgálat, most néhány óra alatt lebonyolódik. Mi a probléma ezzel? Ha nincs valakinek takargatnivalója, akkor miért gond, ha kivizsgálják? Sokszor szembesülünk azzal, hogy tüntetőleg azt mondja valaki, hogy nem is akar egészségügyi vizsgálatokat. Oké, de akkor ne tessék ezt a hobbit űzni!

Azért szokott a közvélemény esetleg szembeállni a hatósággal, és a mindenféle szabályozásokat nélkülöző kollégák oldalára állni, mert azt gondolják, hogy „tényleg, mit szórakoznak ezek?”. Picit kellene belegondolniuk abba, hogy mi is a gyakorlati jelentősége a szabályoknak. Egyszerű példákon keresztül be lehet mutatni, hogy hamarabb meg lehet halni, mint gondolná az ember.

– Van beleszólása a légügyi hatóságnak a magyarországi repülőterek sorsába? Mi az álláspontja például arról, ami most Dunakeszivel történik? Kell-e tartani attól, hogy az önkormányzatok leszállási illetékekkel „kivéreztetik” a repterek használóit, majd valamiképp felparcellázzák a területet?

– Mi a szabályokat betartató hatóság vagyunk. Annyiban tudunk közreműködni ezekben a kérdésekben, amennyiben erre felkérnek bennünket, és a mi jogszabályban biztosított hatáskörünk terjed, nem jobban. Ha egy önkormányzat tulajdonában van egy repülőtér, akkor mi ki tudjuk adni az engedélyeket, vagy éppen visszavonhatjuk azokat, ha nem felel meg az előírásoknak. De hogy ezen belül mit tesz az önkormányzat a saját tulajdonával, abban mi nem vagyunk kompetensek.