Ha a Malév életben marad... Gondolkodjunk az évfordulón!

Ez a nap, mondhatni, légiközlekedésünk Mohácsa. De olyan esemény volt a Malév bukása 2012. február 3-án, amely a szakmán túl megrázta az egész országot. Voltak katasztrófák a Malév életében, de ez a nap magának a Malévnak a katasztrófáját hozta. És közben a nemzeti büszkeségét is. Másféleképp alkalmas pillanat volt, vagy lett volna ez a nap arra is, hogy minden magyar kicsit jobban szembenézzen a helyzettel, az uralkodó folyamatokkal, amelyek terelik ezt az országot kétséges utakon. Mert ez volt az a katasztrófa, az a zuhanás, amelynek bekövetkeztét meg lehetett jósolni, és amelynek tanulságait, ellentétben a repülésbiztonság elfogulatlan vizsgálói jelentéseivel, talán még most sem vonták le igazán sem az erre illetékesek, sem a közvélemény. Szerzőnknek a Facebookon is megjelent kérdéssorozata ezen a szomorú évfordulón azért is fontos, mert arra utal, lehetett volna ennek a történetnek más végkifejlete. A kérdések mindegyike a maga szakmaiságában jelzi, mennyire fontos lenne a politika árnyékából kivonva gondolkodni a történtekről, mint ahogy az is valószínű, hogy a történtek maguk is másképp alakultak volna, ha nemzeti légitársaságunk nem a politika szorításában küszködik. (A szerkesztő megjegyzése.)

Február első napjai a magyar repülés történetében mindörökre fájó emlékekkel teli időszakot jelentenek. Eltűnt egy ikon, egy olyan valami, ami ott volt már, mikor legtöbbünk született, ahol dolgoztunk és öröknek tűnt, amely még annál is biztosabbnak látszott, mint hogy a ferihegyi pálya iránya 312 fok. A Malév bölcső volt sokunknak és senkiben nem merült fel az, hogy egyszer sírjánál fogunk állni, lehajtott fejjel, dühösen és értetlenül.

Most, az évforduló újabb szomorú érkezésekor arra hívok meg mindenkit, töröljük le gyorsan a könnyeket és játsszunk kicsit! Ahogy mondani szokás, „Ő” is ezt szerette volna. Játsszunk el a gondolattal, mi lett volna, ha a Malév életben marad?! Hova fejlődött volna, hogy nézne ki ma? Lenne-e paprikás csirkés business class? Hova mindenhova lehetne eljutni direktben a kékorrúakkal?

Gondolatindítónak egy pár tény.

• A mai viszonyok között egy, a volt Malév méretű légitársaság, ha hagyományos üzleti tervvel működik, egyedül aligha lehet nyereséges... Vagy mégis?
• Megszűnésekor a Malév egy utaskilométert jóval több alkalmazottal és magasabb költséggel állított elő, mint a versenytársai... Igaz ez?
• A low-cost formula megállíthatatlanul terjed, miközben rugalmasan változik is, hiszen a távoli repterek helyett egyre gyakrabban a főbb repterekről üzemelnek ilyen járatok és az utasok kiszolgálásának szintje is javul.
• A hagyományos légitársaságok, mint a Lufthansa vagy az Air France-KLM low-cost egységeket hoznak létre több-kevesebb sikerrel, miközben a hagyományos Lufthansa vagy KLM minőség egyre inkább csak a hosszú távú járatokon lelhető még fel.

• Az Öböl-térség társaságainak járatai egyre agresszívabban jelennek meg a piacon és szereznek tulajdont európai cégekben...
• Az Európai Unió, ha megfelelő formában kérik, rugalmasabb az állami segítségnyújtás engedélyezésében.
• A hagyományos hub and spoke-rendszerre épülő repülőterek közül a kisebbek, mint például Bécs, egyre nehezebb helyzetben találják magukat, mert ez a formula már nem feltétlenül a légitársaságok preferált működési módja Európában.
• Megahubs, mint Dubai, egyre több átszálló utast szipkáznak el Európából...

Ha van kedvetek írni, vitázni arról, milyen lenne ma a Malév, itt a hely és az alkalom! Lehet írni arról, hogy mit szeretnénk... De persze azt hiszem, abban azért elég nagy az egyetértés. Inkább arról lenne jó eszmét cserélni, ki milyen realisztikus légitársaságot képzelne el, amivé a Malév fejlődhetett volna.

(Olvasóink portálunkon, illetve a közösségi oldalon befutó értékes hozzászólásait az iho/repülés ugyancsak szívesen közreadja.)

* * *