Hőségszám, riadó nélkül – itt az új Indóház

Kár lenne abbahagyni... Mármint az Isonzó Expressz immár hagyománnyá nemesedett útjait a Nagy Háború olasz frontjának helyszíneire. Az eddigieknél több utas, és meg merjük kockáztatni, jobb hangulat, szorosabb összekovácsolódás kísérte a szerelvény idei – az eredeti meghirdetés szerint utolsó – útját. Egy ilyen hagyományt azonban a centenáriumi esztendőkön túl is folytatni kell.

Itt a Csillagromboló! A CZ Loko komolyan vette a régi mozdonyok felújítását: s szerint rájuk sem lehet ismerni, de megszületett az Effishunter család. Legnagyobb példányuk a hattengelyes nehéz tolató Dongók átépítésével született, és már magyar tulajdnoban, a CER-nél is közlekedik egy közülük.

Újabb, de nem vadonatúj biztosítóberendezéssel gyarapodott a Széchenyi-hegyi Gyermekvasút. A hatodik típust, a Domino70-et a közelmúltban, kifejezetten oktatási céllal telepítették Hűvösvölgyön, ez a vonal első tolatóvágányutas berendezése.

Dél-Pest hajdani, az iparvasutakkal sűrűn találkozó vágányhálózata a mai napig nosztalgiát ébreszt a villamosbarátokban, de hűlt helyét is hiába keresnénk: a Nagykőrösi úton az M5-ös bevezető szakaszán suhannak az autók, nincs már a Lőrincet Pestszentimrével összekötő 40-es vonal sem, egyedül a Hoffherr Albert utcai összekötővágányon van még néha forgalom. Ezt a hajdani hálózatot idézi fel most városi vasúti rovatunk, folytatásaként az előző számban megjelent anyagnak.

Megérkezett a modellboltokba az amerikai hadimozdony, a nálunk Trumanként ismert S160-as H0 léptékű modellje. A Roco az eredeti, második világháborús arculatot adta a vadonatúj gépnek, de élünk a gyanúperrel, hogy sokan – megvásárlás után egyből – magyarítani is fogják, míg a MÁV-festésű gép meg nem érkezik.

* * *