Két tűz között a Bombardier

Az Egyesült Államok kereskedelmi hatóságaihoz fordult –  jó néhány korábbi fenyegető nyilatkozat után – a Boeing. A dömpingvád lényege: a kanadai gyártó hatalmas veszteséggel kínálja új CSeries repülőgépeit az amerikai légitársaságoknak, hogy piaci részesedést harcoljon ki a típusnak.

A tiltakozás tehát az amerikai piacra történő eladásokat érinti., Európában egyelőre csak két cég, a Swiss és az AirBaltic repüli a gépet. Viszont, mint emlékezetes, a kanadaiak programját az Air Canada rendelése után igazából a Delta döntése mentette meg és stabilizálta, hetvenöt gépes fix rendeléssel és további ötven példány opciós lekötésével, a teljes rendelésállomány most már háromszázhatvan gép.

A Boeing beadványa szerint azonban az amerikai piacra szánt gépeket a gyártó „abszurd alacsony árakon” szállítja, a 33 millió dolláros tényleges költséghez képest mindössze húszmillióért. A Boeing ezügyben „nyilvánosan elérhető információkra” hivatkozik. Egyébként az iparágban rég ismert gyakorlat, hogy a nagyobb számú megrendelés komoly árengedménnyel járhat, bár ezeket az engedményeket nem annyira a tényleges költséghez, mint inkább a cég által bejelentett listaárakhoz szokták hasonlítani. A kettő nagyon nem ugyanaz: hogy példáért messzire ne menjünk, maga a Boeing is csak mostanság tudta elérni, hogy a 787-esei utáni bevétel egy-egy gép esetén meghaladja azt az összeget, amennyibe az illető példány építése kerül. Az is világos, hogy minél újabb egy típus, annál költségesebb eleinte a gyártása is; a termelés felfuttatásával, a csúszások ledolgozásával, az egy gépre eső gyártási idő rövidülésével lehet a gép elkészültének költségeit fokozatosan lejjebb faragni, és ezzel megtérülőbbé tenni a típust.

A Boeing azonban azt is kifogásolja, hogy az Egyesült Államokba történő eladások során a CSeries példányok ára milliókkal alacsonyabb, mint amennyit Kanadában fizetnek a gépért, és ez már komolyan veszélyezteti a Boeingot és annak beszállítói hálózatát is. Ugyancsak kifogásolja a Boeing a kanadai cégnek nyújtott állami támogatásokat, amellyel a kanadai szövetségi kormányzattól és Quebectől, sőt, az Egyesült Királyságból is támogatták a programot, annak 2005-ös beindítása óta egyfolytában. Legutóbb két és félmilliárd jutott a cégnek Quebec költségvetéséből.

A Boeing megjegyzi, hogy a kanadai versenytárs leginkább a 737-700-as illetve a MAX-7-es, vagyis a Boeing keskenytörzsű gyártmányainak legkisebb példányait veszélyezteti, és ez igaz is. Egyáltalán nem csak a CSeries fellépésével függ össze, hogy a (még el sem készült) MAX 7 messze kevesebb megrendelést kapott (55 példány mindössze), mint az új egyfolyosós Boeing sorozat többi tagja (a MAX 8 már 1979, a még nagyobb 9-es 418 példánynál tart).

A Boeingnál jóval korábban, a Világkereskedelmi Szervezetnél panaszolta be a kanadaiakat a brazil kormány, és persze a brazil konkurencia, lévén hogy a CSeries sorozat – főképp annak kisebb változata – közvetlenül az Embraer E-jet sorozatának nagyobb altípusaival versenyez a piacon. Viszont ez a konfliktus is eléggé régi, lévén hogy korábban Kanada vádolta a brazil államot tiltott támogatások folyósításával az Embraernek.

Az amerikai vádakra a Bombardier közleményben reagált, eszerint a cég a maga kereskedelmi manővereit mindenben az érvényes szabályok szerint hajtotta végre, ezen túl pedig a kanadai cég a CSeries programjával „mélyen befektetett az amerikai gazdaságba”, igaz, ez nemcsak a repülőgépgyártásra, hanem a vasúti járműgyártásra is vonatkozik. A két ágazat összesen hétezer munkahelyet teremtett az Egyesült Államok tizenhét államában, és a Bombardier évente 3 milliárd dollár értékben rendel amerikai cégektől beszállításokat, amelyekkel további munkahelyeket teremt – utal a kanadaiak közleménye a Trump-féle munkahelyteremtő politikára.

* * *