Kisdízelek magyar terepasztalon – A26

Szergej, Nohab, Csörgő – természetes jelenségek a hazai tematikájú, dízeltrakciót favorizáló terepasztalokon. Jelentős számban gyártották és gyártják őket 1:87-ben, az első kettőt több márka is kínálatán tartja, és a MÁV-os (vagy az M62-esnél alkalomszerűen GYSEV-es) is elérhető. De ezekkel állomáson vonatot rendezgetni, esetleg rakodót, netalán iparvágányt kiszolgálni mégsem ildomos. Keressünk hát erre alkalmas gépet! De hol is? Mazsola (M28), Zetor (M31), Gokart (M32) kisszériás gyártóknál fordul csak elő – és ez a kifejezés szinonimája a keresleti piacnak, és az ebből fakadó magas áraknak.

Bezzeg Babelsberg Büszkesége (A26), ezen importtermék, mivel (még ha csak kelet-)német eredetű, ma már két neves márka modelljei között is szerepel: előbb a Brawa, most pedig a Piko is kiadta az apró erőgépet. Egyelőre egyiket sem szánják közvetlenül nekünk, magyar felségjelzésű gyári kiadásban nem jelentek meg. Ez viszont nagy szabadságot ad az átfestőknek. E példány egy irgalmatlan zöld német magánvasúti darabból lényegült át az egykorvolt Petőházi Cukorgyár keszekusza karakterekkel kidíszített A26 097-esévé. Brawa, tehát világítása nincs, de beszerzésekor még a Piko (aki bizony megoldotta a különálló lámpatestek működtethetőségét – és ráadásul olcsóbb is, mint a másik német firma e terméke) szándékai nem voltak ismeretesek.

Az akciósan beszerzett, új kisgép – a kötelező próbakörök után – elutazott egy szakértőhöz, és felépítménye ezt a kopott narancsszínt öltötte fel segítségével. (Egyidejűleg okos gondolat lett volna a géptér tetején lévő magasítást is eltávolítani, ami nem jellemzi a lemásolni óhajtott eredetit – de sajnos csak utólag derült ki, hogy állítólag egyszerűen lepattintható a feltét.)

Hazaérkezése után a közben szinte teljesen hangdekóderesedett asztalon nem akadt neki feladat. A svájcióra-finomságú hajtás semmilyen zajt nem adott ki, hogy is versenyezhetett az első bekezdésben említett óriásokkal – főleg hogy azokhoz régóta elérhető autentikus hanganyagot tartalmazó dekóder? És itt lépett a képbe a Piko, aki rávette a mostani kincstári beszállítóját, vagyis az ESU-t a kis hathengereshez való zajok rögzítésére, és megfelelő megformálásába. A Brawában nyolcpólusú csatlakozó van (a Pikóban PluX22-es – ott ki is lehet használni a rengeteg funkciókimenetet, a változatos világításra), de a micro V4-nek mindegy, teszi a dolgát, ha feltöltik rá a V15-ös hangjait.

A tetemes összeget felemésztő beruházás nem volt balsikerű pénzköltés. A korábban igen visszafogottan „muzsikáló” ESU mára igazán megemberelte magát. Az itthon felesleges menetirányító-tolatásvezető (ékes német) párbeszéd kihagyható, de a motor- vagy a menet közbeni hajtóműhang frenetikus. Az addig a dobozában szomorkodó gépecske hirtelen kedvenccé vált. Az sem szól ellene, hogy se cukorgyári, de más iparvágány sincs a terepasztalon. Feladatot így is kaphat, de szigorúan tolatásit (az erősebb, 220 lóerő teljesítményű A26-os sem hasít 42 kilométer per óránál gyorsabban, vagyis nyílt vonalra nem való). Abban viszont vitézkedni fog, ahogy a következő filmen is látható.

Mint kéttengelyes kategóriatársainak, e gépnek sem erőssége a váltók lendületes átszelése. Igencsak indokolt lesz bele egy áramtároló, ami átsegíti azokon a kínos pontokon. Ez talán még beszuszakolható a fülkébe, a dekóder és a hangszóró közé. Ma már persze a Piko lenne a nyerő, de a Brawa sem okoz csalódást, ha a világítás nem létszükséglet – és persze ha már kész az elképzelt modell.

A folytatásban egy másik népszerű kéttengelyessel foglalkozunk: az M28-as kerül sorra. Igaz, nem egy neves manufaktúrától, de emiatt rögtön kettesben, csatolva. És ez is működik, sőt, ugyancsak hangdekóderrel szerelt.