Kőbánya alsó rejtett kincsei
A városi közlekedéssel kapcsolatos több cikkünkben említettük már a negyvenes évek elejének „közlekedési forradalmát”, azaz a budapesti nagy közlekedési csomópontok létrehozását, a jobbra tarts bevezetését a közutakon, és a fővárost átszelő vasútvonalak töltésre emelését. A mai 100a (Budapest–Cegléd–Szolnok) vonalon 1940–48 között szüntették meg a szintbeli kereszteződéseket.
Kőbánya alsó 1944-ben nyerte el mai formáját, a négyvágányos, személy- és teherforgalmat egyaránt ellátó állomásból (Kőbánya, alsó pályaudvar a korabeli megnevezés szerint) kétvágányos, a Kőbányai út fölé emelt állomás lett. A töltésbe félig beépített új felvételi épületben helyezték el a várótermet, a személy- és áruforgalmi pénztárat, a személyzet irodáit. Az áruforgalmi vágányok megmaradtak az utca szintjén, de csonkán végződtek.
Az épület maga – bár néhány funkcióját elveszítve – gyakorlatilag azóta változatlan. Megszűnt a forgalmi szolgálat, az árufeladás, az utcaszinti várót sem használják. A régi raktárépületek változó feladatokkal, de megmaradtak. Rövid ideig pályafenntartási telep is működött itt, egy állandóan ide állomásított UDJ-vel (univerzális darus jármű), és egy vágánygépkocsival (TVG), de az utóbbi időben már csak a töltésen haladó átmenő forgalom jelenti Kőbánya alsón a vasutat.
