Láthatatlan veszély, tisztaidős turbulencia: 31 sérült a járaton
Nem szokatlan, hogy egy repülőgép erős turbulenciába kerül, azonban az Etihad esete mégis bejárta a világsajtót: harmincegy ember sérült meg könnyebben vagy súlyosabban a társaság A330-asának fedélzetén, Abu Dhabiból a jakartai repülőtérre való érkezése előtt negyvenöt perccel.
A gép végül további problémák nélkül leszállt a célrepülőtéren, ahol a sérültek többségét rövid kezelés után elengedték, viszont kilenc utast és a személyzet két tagját kórházba kellett szállítani, többüket komoly csonttörésekkel.
A turbulencia az esetek többségében kellemetlen, de nem veszélyes, mondják a szakértők. Aki például egy meleg nyári napon az Égei-tenger felett repül, tapasztalhatja, hogy sokszor „mocorog” a gép, különösen napközben: a kisebb-nagyobb szigetek ugyanis másképp reagálnak a napsütésre, mint a tenger felszíne, és a földdarabok felmelegedésével meginduló, magasra jutó áramlatok (termikek) megmozgatják a gépet, ahogy ezekbe belefut.
Felszállás után és leszállás előtt sem ritka, hogy turbulenciát tapasztal a személyzet és az utas, amikor vagy az utazómagasság elérése előtt, vagy a pálya megközelítésekor a repülőgép kénytelen átrepülni egy felhőrétegen, amelynek belsejében általában intenzívebbek a légmozgások.
Vannak olyan felhők, amelyekbe bele sem szabad repülni, ezek a zivatarfelhők, amelyek a modern gépeken általában piros színben jelennek meg a műszerfal képernyőjén. Viszont a kisebb erejű és kevésbé veszélyes felhőkön azért sem annyira kockázatos átrepülni, mert ilyenkor, emelkedéskor vagy süllyedéskor, optimális esetben – még vagy már – mindenki bekötve ül a helyén, beleértve a kabinszemélyzetet is, vagyis a turbulencia nem okozhat sérülést.
Más a helyzet a CAT, Clear Air Turbulence esetében, amely sokszor utazómagasságon rázza meg a gépet, és az időjárási radar sem jelzi előre, egyetlen felső sem figyelmezteti rá a pilótát. Ilyen jelentkezhet például a magas légköri jetstream-áramlatoknál (sokatmondó magyar kifejezéssel: orkáncsatorna), vagy azok peremén, ahol a gyors levegőtömeg érintkezik a lassúval, és ez okoz örvényléseket. De lehet egészen más eredete is, például nagyon magas hegyek is okozhatják nagyon erős széljárás esetén.
A CAT jelenléte csak akkor válik világossá, ha a gép már belefutott, vagy ha más gépek személyzete figyelmezteti a zónában repülőket: ha a pilóták hallják, hogy a frekvencián sok más járat más magasságot kér turbulencia miatt, számíthat rá, hogy előbb-utóbb az ő gépük is találkozik a kellemetlen jelenséggel. Az előrelátó kapitányok már ekkor bekapcsolják az övek használatára felszólító jelzést, aztán ha kell, ők is kérik az engedélyt az emelkedésre vagy a süllyedésre az irányítástól.
CAT volt a baleset oka az Etihad járata esetében is, a gép még utazómagasságon volt, 390-es repülési szinten, amikor belefutott az előre nem látható légmozgásokba. Az indonéz szigetvilág időjárása amúgy is szinte egész évben kiszámíthatatlan, lassan kezdődik a nyári esős monszun-időszak, amikor megintcsak a szárazföld és az óceán felmelegedésének eltérése okozza az erős légáramlatokat és örvényléseket, a nagy viharokat.
A turbulenciákat is kategóriákba besorolják: a könnyű a mindennapos, a gép maximum egy-két métert változtat a magasságán, a mérsékelt már 3–6 méteres függőleges mozgással járhat (az utasok poharából az ital ilyenkor már bizony az utas ruháján köthet ki), és a személyzet ilyenkor már rendszerint igyekszik magasságot váltani, hogy ezt elkerülje.
A heves turbulencia az, amikor akár harminc métert is emelkedhet vagy eshet a gép; a kormány teljes kitérítése mellett sem lehet teljesen ellensúlyozni a hatását. A heves turbulenciának lehetnek komoly következményei az utaskabinban, különösen, ha a kabinszemélyzet dolgozik, és az utasok egy része nincs bekötve. Mivel ezt a fajta bajt nem mindig lehet előre látni, ezért javasolják általában a légitársaságok az utasaiknak, hogy ha lehet, az út folyamán maradjanak a helyükön, és – maradjanak bekötve. De amint ezt a British Airways egyik kapitánya írja, ilyen súlyos turbulenciával a sokat utazók többsége sem találkozik egész életében.
A váratlanul bekövetkező heves turbulencia okozta incidensek is nagyon ritkán járnak halálos áldozattal, az amerikai FAA adatai szerint húsz év alatt három ilyen esemény történt mindössze: két alkalommal be nem kötött utas vesztette életét, egyszer pedig a kabinszemélyzet egy tagja.
Vajon okozhat-e komoly károkat a turbulencia magában a gépben, ami aztán esetleg balesetre vagy akár katasztrófára vezethet? A mai utasszállítók esetében ez a legkevésbé sem valószínű. 2001-ben New York Kennedy repülőteréről történő felszállás után egy American A300-as katasztrófája összefüggött ugyan a turbulenciával, de a gép egyfelől egy másik, előtte felszállt utasszállító okozta örvényekbe repült bele, másrészt a baleset közvetlen oka az volt, hogy a gépet vezető pilóta az oldalkormány többszöri extrém kitérítésével túlterhelte a függőleges vezérsíkot.
A mostani közforgalmi repülőgépek nem egyszerűen erősek, hanem rugalmasak: az utasok esetleg épp ettől rémülhetnek meg, ha látják, hogy a turbulenciában a gép szárnyvégei nagy fesztávolság esetén olykor több métert is emelkedhetnek vagy süllyedhetnek, de ez valójában épp a gép biztonságosságát bizonyítja. Ha a szárnyak csak mereven lennének erősek, lehetséges lenne a törés.
Kisgépek esetében azonban a kompozit-vitorlázók rugalmas szárnyai sem biztos, hogy ellenállnak annak az extrém túlterhelésnek, amit egy zivatarfelhőben a hatalmas erejű áramlások okoznak. Sajnos épp tavaly történt egy feltehetően ezzel összefüggő halálos baleset a Kárpátok Brassótól délre eső vidékén: egy Magyarországon is ismert román pilóta 18 méteres vitorlázó gépével valószínűleg zivatarfelhőbe került, ami egyszerűen eltörte a gépét, a szerencsétlenül járt sportrepülőt augusztusi eltűnése után csak novemberben találták meg az erdővel borított hegyvidéken.
Egy másik jogos kérdés az, hogy vajon a klímaváltozás, a légkör általános felmelegedése okozhatja-e a repülést is zavaró turbulenciák gyakoriságát, vagy pedig csak arról van szó, hogy a média minden esetet bőven tálal? Nos, a jelek szerint a válasz sajnos az, hogy bizony a CAT esetek alaposan megszaporodtak az elmúlt évtizedekben. Igaz, közben a forgalom is sokszorosára nőtt, de a szakértők azt mondják, hogy a jövőben is egyre gyakrabban lehetséges, hogy egy-egy utasszállító találkozik ezzel a jelenséggel, ugyanis az adatok szerint a turbulenciának nemcsak a gyakorisága, hanem az erőssége is emelkedik. Vagyis az okos utazó a jövőben még komolyabban veszi azt a tanácsot, hogy tartsa bekötve magát akkor is, amikor az erre felszólító tabló már nem világít.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
Utazzon velünk! Az első világháborús olasz front déli szakaszát felkereső idén újra elinduló Isonzó Expressz emlékvonatra jelentkezzen a MÁV Nosztalgia Kft.-nél!