Lost: híres eltűnések, híres eltűntek

A múlt évszázadban bőven volt példa, hogy nyom nélkül eltűnt egy repülőgép, akár világhírű pilótájával a kabinjában. Háborús viszonyok közepette pláne, gondoljunk csak Saint-Exupery sokáig meg nem oldott rejtélyére: felszállt Korzikán a P-38-assal, de hogy hol zuhant a tengerbe, azt csak eltűnése után évtizedekkel sikerült kideríteni.

Műholdas, GPS-es, Google Earth-ös világunkban azt hittük, az ilyesmi most már gyakorlatilag kizárt. S amikor mégis előfordult, egyszerűen nem akartuk elhinni.

2007. szeptember 3-án negyed tízkor szállt fel Citabria Super Decathlon gépével barátja, a Hilton szállodalánc tulajdonosa nevadai repülőfarmjáról a világ egyik leghíresebb földi-légi-tengeri kalandora, Steve Fosset. Szupergyors rekorder-autója teszteléséhez keresett az ezer méternél magasabban fekvő nevadai síkságon olyan kiszáradt sóstó-feneket, ami legyalulva ideális e célra. Repülési tervet nem adott le.

Az 1944-ben Renóban született és brókerként milliárdossá gazdagodott Fosset 116 különféle sebességi rekordot állított fel: autóval, a La Manche-csatorna átúszásával, vitorlázó repülőgéppel és a Földet vitorláshajóval, majd hőléggömbbel megkerülve. 2006-ban nagy feltűnést keltett, amikor a csúcskonstruktőr Burt Rutan tervezte és a Branson-tulajdonú Virgin vállalatcsoport által szponzorált, sugárhatású Global Flyer repülőgépen leszállás és utántöltés nélkül három nap alatt körberepülte a Földet.

Miután Steve Fosset több óra múltán sem jelentkezett, keresésére indultak észak felé, de a mentés a repülési terv hiányában nehéz feladatnak bizonyult. Átkutatták a közeli tavakat is, de sehol sem akadtak a nyomára. Az idő múltával széleskörű programot szerveztek a fellelésére. Csak a Google-on 58 ezer friss műholdfelvételt elemeztek, száznál több légijárművel és összesen kétezer-egyszáz gépkocsival kutattak, hiába.

Özvegye már megindította Fosset halottá nyilváníttatásának jogi folyamatát, amikor 2008. október elején egy hegymászó a kaliforniai Sierra hegység Mammoth-tava közelében, 3400 méter magasan ráakadt a gép roncsaira, illetve Fosset ragadozók által alaposan megcsonkított maradványaira. A lajstromjel és más adatok alapján a gépet, míg DNS-vizsgálattal a fellelt csontokat sikerült azonosítani: megtalálták az eltűnt pilótát. Ám arra azóta sincs magyarázat, hogy miként került a hegyekbe, az indulási helytől délnyugatra, mikor jó időben, jó géppel északkelet felé, sík vidékekre indult. Számtalan elmélet, könyv, film született, s azt valószínűsítik, hogy rosszul lett, eszméletét vesztette és a gép maga bóklászott órákig, míg a hegynek ütközött.

Úgy tűnik, a sors néha kegyetlen véget szán a békés öregségre érdemeseknek. Hasonlóan híres repülő volt az 1897-ben született Amelia Earhart. Az akkor már világhírű Lindbergh-re emlékeztető alkatú, fiús, rövid hajú pilótanő 1927-ben egy Fokker gép másodpilótájaként átrepülte az Atlanti-óceánt, majd ezt 1930-ban egy Lockheed Vega repülőgépen az új-fundlandi Grace Harborból az észak-írországi Culmore-ig egyedül is megtette, 14 óra 56 perc alatt. 1935-ben a Hawaii-szigetről, Honoluluból a kaliforniai Oaklandbe repült, majd átlósan átszelte az Egyesült Államok kontinentális területét is, emellett számos női pilótarekordot is repült a Vegával.

Miután férjhez ment a híres Putnam kiadó tulajdonosához, George P. Putnamhez, férje jelentette meg könyveit és segítette, hogy egyetemen taníthasson. Ugyancsak Putman ösztönzésére indult 1937-ben már egy Lockheed  Electra 10E kétmotoros, teljesen fém építésű utasszállítón Fred Noonan navigátorral Los Angeles-ből kelet felé. A cél a Föld körberepülése volt, több részletben. Ennek során érte őt és társait a végzetes baleset. Július 2-án már a Csendes-óceán átrepülésére indultak az új-guineai Lae-ból Hawaii irányába, a nagyon alacsonyra csökkent üzemanyagszint miatt le akartak szállni a Howland-szigeten. Ám azt befedték a felhők, s bár többször is rádióüzenetet küldtek a szigetre és a rájuk váró Itasca nevű hajóra, akik ezeket az adásokat vették is, nem találtak oda. Az indulásukkor Lae-n megfigyelték, hogy a nagyon terhelt gép hasa alatti keretantenna leért a talajra és elgörbülhetett. Feltehető, hogy végül egy közeli szigetnél kényszerleszálltak, és ott tengődhettek. Nikumaroro szigetén találtak is olyan maradványokat, amelyeket az eltűnt repülőgéppel és Earhart-tel hoztak összefüggésbe, de a csontok DNS-vizsgálata alapján nem lehetett azonosítani egyértelműen a maradványokat.

Az óceánrepülések időszakában az első háborúban is repült francia Nungesser és Coli a Levasseur PL 4/5 típusú, L’Oiseau Blanc kétfedelűn Párizsból indultak az Egyesült Államokba. A ledobható kerekű, úszóképes gépet utoljára a brit szigeteknél látták. Soha sem kerültek elő.

A norvég Roald Amundsen társaival elsőként hajózott át a kis Gjöa hajón Amerika felett a jeges északnyugati átjárón. 1911-ben, megelőzve az angol Scott-expedíciót, elsőként érte el a Déli Sarkot. 1926 májusában az olasz építésű Norge léghajóval, Svalbardból indulva repültek át az Északi Sark felett Alaszkába. Örömüket szegte, hogy váratlanul a Spitzbergákra érkezett Richard Byrd, az Ellsworth milliomos által szponzorált Fokker F-VII-3m-mel, és két nappal előttük elsőként az amerikai repült el a Sarkig és vissza.

1928-ban Umberto Nobile az Italia léghajóval indult az Északi Sarkra. Visszaúton eljegesedtek, a jégre zuhantak, a főkabin leszakadt, a megkönnyebbedett léghajó hat olasszal a fedélzetén felemelkedett, örökre eltűnt. Nobile keresésére mozgalom indult, végül a szovjetek mentették ki őket.

Amundsen a tragédiáról hallva - a Nobilével korábban kialakult feszültségek ellenére is - azonnal egy francia Latham hidroplánt bérelt és június 18-án az olaszok keresésére indult. A gép és neves pilótája eltűnt. Amundsenék sohasem kerültek elő, a gép maradványainak egy részét Tromsø partjainál vetette ki a tenger.

Végül egy  magyar eltűnés: 1939-ben a finn–szovjet háború idején a világ számos országából jelentkeztek önkéntesek a finn hadseregbe. Hazánkból többek között Pirithy Mátyás és Békássy Vilmos műegyetemi sportrepülők, tartalékos repülőtisztek is északra indultak. Svédországban két Fiat G.50 Freccia vadászgépet kaptak, amelyekkel onnan géppárban repültek tovább. A két pilóta 1940. február 9-én Finnország felé repülve a Botteni-öböl felett borult, havas időbe került.  Piriti észlelte, hogy kísérője lemaradt. Kereste, de aztán az idő romlását látva visszatért a repülőtérre. Békássy Vilmos a több napos, kiterjedt keresés ellenére is örökre eltűnt.