Szeméttelep okozhatta a nepáli légikatasztrófát
A madárütközés következtében felrobbant a gép egyik hajtóműve, a hajtómű szétrepülő darabjainak egyike pedig megbénította a gép oldalkormányát: így foglalta össze a néhány nappal ezelőtti tragikus nepáli légibaleset eseménysorozatát a helyi légügyi hatóság.
A Sita Air légcsavaros-gázturbinás Dornier 228-asának balesete már a hatodik halálos repülőszerencsétlenség Nepálban kevesebb mint két éven belül. Előzőleg májusban követelt áldozatokat egy hegynek csapódó gép katasztrófája az ország északnyugati részén.
A pénteki balesetben a háromfős nepáli személyzet, négy nepáli utas, valamint öt kínai állampolgár és hét brit is meghalt. A 9N-AHA lajstromjelű Do–228-as a felszállás után két perccel, a repülőtér közelében lévő folyó mellett csapódott a földbe. A gépet a mentőegységek csak a zuhanás után sok idővel tudták megközelíteni, negyven percbe tellett, amíg a lángoló roncsokat eloltották.
A gépből a mentők már csak a felismerhetetlenségig összeégett holttesteket tudták kiszedni. Az alábbi videofelvétel tanúsága szerint az első tűzoltó-alakulatok nyolc perccel a gép lezuhanása és kigyulladása után érkeztek csak a helyszínre.
A szemtanúk arról számoltak be, hogy a gép személyzete még egy hajtóművel repülve megpróbálta letenni a Dorniert a folyómederben, de a gép váratlanul igen szűk fordulóba kezdett és abból zuhant le. A hatóság szerint a felrobbant hajtómű darabjai rongálták meg az oldalkormányt, és emiatt a Do–228-as vezethetetlenné vált.
A jelentések szerint a madár, amellyel a gép ütközött, egy átlag csaknem kétméteres fesztávolságú, nyolckilósra is megnövő feketesas volt. Az Avherald repülésbiztonsági szakportál egyik bejegyzésében az olvasható, hogy a helyi lakosok a folyómedret szemétlerakónak használják, ezért olyan nagy a madárpopuláció közvetlenül a felszállópálya küszöbe mellett.
A balesettel kapcsolatban azonban felbukkant más vélemény is: a helyi közlekedési tárca repülési szakértője a BBC-nek úgy nyilatkozott, hogy önmagában a madárütközés nem lehetett az egyetlen oka a katasztrófának, szerinte a gép manőverezése a „pánikba esett” pilóta kétségbeesett és rosszul végrehajtott kísérlete volt a pályára való visszatérésre. Ráadásul lehet, hogy a gép túl is volt terhelve ahhoz képest, hogy a katmandui repülőtér milyen magasan fekszik. Mindenesetre a brit áldozatok miatt brit repülésbiztonsági szakértők is részt vesznek a vizsgálatban.
A Himalája hegyei között fekvő országban a tucatnál is több magán-légitársaságnak gyakran kell a kellemetlen időjárást legyőzve olyan desztinációkra repülni, ahol még megfelelő úthálózat sincs. Turisztikai szakemberek szerint ez a baleset is elriaszthatja a külföldieket a nepáli túrázástól, mivel a halottak között is több külföldi hegymászó van.
A nepáli repülés 55 éve alatt már nagyjából 70 baleset következett be. A Sita azt nyilatkozta, ez volt az első baleset, mely a cég Dornier-flottáját érintette. A Sita Air magántársaság három Dornierrel repül, a szerencsétlenül járt gép a Mount Everest kapujának számító Luklába tartott.
A luklai célrepülőtér egyébként nem kevésbé veszélyes, ezt abból a felvételből is érzékelhetjük, amelyet épp a most szerencsétlenül járt gép startjáról készítettek néhány hónapja a Himalája szívében.
Az Asian Trekking nevű túrázóügynökség vezetője szerint a baleset számos kérdést vet fel a biztonsággal kapcsolatban, és minden bizonnyal valamilyen mértékű hatással bír a Nepálba tartó turizmusra. Ráadásul ősszel van a legnagyobb turistaforgalom Nepálban, ahol a világ 14 legmagasabb hegycsúcsa közül 8 található. A Himalája szívében elterülő országba évente több mint félmillió turista érkezik, legtöbbjük nyugati természetjáró és hegymászó. A turizmus 4 százalékát teszi ki Nepál gazdaságának, amelyet amúgy az évtizedes polgárháború következményei is sújtanak.
