Nincsenek meg az eltemetett burmai Spitfire-ek

Mint arról az iho/repülés is beszámolt, egy brit farmer, David Cundall azután fogott kutatásba 1996-ban, hogy megtudta, a II. világháború vége felé a RAF vadonatúj, szétszedett és beládázott vadászgépeket temetett el az eredeti gyári csomagolásban a föld alá, mert a britek a Spitfire-eket bevetni már nem tudták, de hazaszállítani sem. A korabeli fényképek és dokumentumok, valamint a helyszíni kutatások alapján, és a rangooni kormány engedélyével, amit a brit miniszterelnök közbenjárására kaptak meg a szervezők, január közepén megkezdődhetett a tényleges feltáró munka a mostani Rangoon International, az egykori Mingaladon repülőterén, a pálya közelében.

Noha a fémkeresők állandóan jeleztek, a feltárás nem járt sikerrel. A hatóságok ráadásul nem engedték, hogy a markoló másfél méternél nagyobb mélységbe hatoljon, míg Cundall kb. hat métert akart. A repülőtér kezelője azonban féltette az ásatásoktól a légikikötő berendezéseit, kábeleit.

Cundallnak egyébként vannak kritikusai is: egy egykori RAF-tiszt, aki a háború után Burmában is szolgált, azt nyilatkozta, hogy az eltemetett Spitek története csak legenda. Lionel Timmins azt is meg tudta magyarázni, miért jeleznek a detektorok a rangooni reptéren: a háború alatt fémlemezekből raktak ki pályát az ingoványos talajra, ennek maradékát találták meg a detektorok. Nos, az első egyhetes feltárás során valóban találtak fémlemezdarabokat is, de az itt megtalálni remélt 36 Spitfire-nek nem volt nyoma.

A 91 éves Cundall az első kudarc ellenére folytatja a keresést, még legalább két helyszínről tud, ahol a föld alatt a szemtanúk szerint összesen 120 beládázott vadászgép vár újjászületésre, de Cundall vissza akar térni az első kudarcos helyszínre, a rangooni reptérre is, ahol markolók helyett kézi erővel ásatna tovább.