Nyugati pályaudvar: csücsök és bugyor

Van egy földrajzi koordináta, egy sarok, egy csücsök, egy zug a magyar vasúthálózaton, amelyet központi helyzete ellenére mindig elkerül mindenféle beavatkozás. Valószínűleg a csücskösség, zugosság, bugyrosság annak az oka, hogy legközpontibb pályaudvarunknak egy kiterjedt, nagyforgalmú elővárosi szegmenst kiszolgáló része az 1880-as évek óta változatlan, vagy talán egyre romló állapotban igyekszik eleget tenni az utazóközönség egyre magasabb szintű elvárásainak.

Ez a zug a kevéssé világlátott szemlélő előtt is a vasutat csak tessék-lássék üzemeltető közel-keleti országok állomásait idézheti föl, Amman eldugott, heti egy vonatot indító egzotikumát. Peronburkolatok: ahogy éppen alakult. Ki, mikor és miféle erőgéppel tudott egy acéloszlopot így elgörbíteni? Miért itt van vége ennek a vágánynak és miért nem ott? Miért van peron itt, és miért nincsen amott? Egyáltalán, ez peron, vagy csak üzemi járda? Miért van murva ott, ahol járunk és miért van ott aszfalt, ahol nem? Egymás mellé rakott betonaljak menő peronburkolatnak számítanak még a XXI. században egy budapesti pályaudvaron?

A Nyugati pályaudvar 14–15–16–17-es vágányait rendre elkerüli mindenféle beavatkozás. A pályaudvarra aszimmetrikus nyalábban esik a figyelem fénye. Miközben az esztergomi és váci elővárosi utasok alatt és felett negyven év alatt immár másodszor épült át a peron és a perontető, a monori, ceglédi és lajosmizsei utasok olyan körülmények között szállnak itt fel a vonatra, amelyek egy kelet-magyarországi mellékvonali állomást jellemeznek – az összehasonlítás nem több szomorú helyzetrögzítésnél. A gondolkodás, átépítés, korszerűsítés rendre megállt a 13. vágány menti peronnál. A helyzet szinte ugyanaz, mint amikor ezek a vágányok még a pályaudvari épület oldalhajójában végződtek postavágányként, azóta lényegében csak néhány ütközőbak került ide. Enyhén véletlenszerűen elszórva.

A vasútvállalat magától nem mozdul, mindig külső ösztönzésre, befektetőre vár. Olyanra, aki más üzleti és kulturális miliőben szocializálódott, ahol az ilyen állapotok maguktól azonnali beavatkozás után kiáltanak. Annak idején teljesen egyértelmű volt, hogy a Westend a maga alá söpört vágányokat viszonylag kulturált utaskiszolgáló létesítményekkel vette körül, olyannyira, hogy ezeken az elmúlt tizennyolc év nemtörődömsége is viszonylag kevés nyomot hagyott. A 8–9. vágányok és a csarnok vágányai, peronjai már eggyel alacsonyabb színvonalon, de országos összehasonlításban még mindig viszonylag elfogadható színvonalat képviselnek, bár a festék és drótkefe – ha nem is átfogó, de rutinszerű – használata az elmúlt negyven évben itt is kimaradt a repertoárból.

Azután meg csak a várakozás, mindig csak a várakozás valamire. Valamire, ami lényegében nincsen. A Westend-projekt előkészítésekor még kábították a nagyérdeműt egy, a túloldali vágányfelülépítésre hajazó építménnyel ezen az oldalon is, ebből szerencsére nem lett semmi. Kinek, miért, milyen célt szolgált volna? Parkoló? Ennyit tud errefelé a fantázia megszülni, ha vágányok felülépítéséről van szó?

A következő nagy vágás az úgynevezett kormányzati negyed építészeti tervpályázata és a konkrét beruházás előkészítése volt. Ekkor szűntek meg a már akkor is anakronisztikusnak számító 18., 19. és 20. vágányok, amelyek végképp egy elhagyott mozdonytemető képét nyújtották. Hosszú volt az agónia, ezer helyen nyilatkozta le az üzemeltető, hogy a pályaudvar forgalma össze fog omlani. Azóta ütemes a menetrend az összes érintett vonalon, kétszer annyi vonat fordul a Nyugatiban, összeomlásnak pedig se híre, se hamva.

Eltelt megint tíz év, a maradék négy páriavágány pedig vélhetően az újabb nagy nekirugaszkodásra, a Nyugati pályaudvar uniós támogatásból megvalósuló teljes rekonstrukciójára vár. Úgy tűnik, uniós támogatás nélkül ma már nem képzelhető el, hogy egy budapesti fejpályaudvaron egy sínkoronaszinten lévő százhúsz centi széles peron megszüntethető legyen.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!