Odafentről látni... 3.

Az AirPano egy nonprofit vállalkozás, amely nagy felbontású, 3D-s légifelvételekre szakosodott. Orosz fotósok közössége, tagjai a panorámafelvételek elkötelezett hívei. A föld érdekes részeinek 3D-túráját tűzték ki célul, hogy mindenki a levegőből láthassa, amit látni érdemes. A képek interaktívak. Oleg Gaponjuk és csapatának feljegyzései színesítik a történeteket. Az első helyszín Nepál volt, a Himalája vidéke, a második Egyiptom, ahol a piramisokat távirányítású apró robothelikopterek fényképezték, a helyi hatóságok nem kis megrökönyödésére. A most következő beszámoló ugyancsak távirányítású helikopter bevetéséről szól, de már békésebb környezetben, ahol csak az időjárással kellett megharcolni.

Ez a négynapos kirándulás csak egy célt szolgált: lefotózni a híres bajorországi kastélyt, amit színes őszi fák vesznek körül. A megfelelő percre vártunk, amikor a levelek vörösbe fordulnak, és a zölddel, a narancsszínnel rövid időre együtt rezegnek. Technikailag egy ilyen fotózás nem tart tovább két napnál. Mi mégis több időt akartunk rászánni.



Később kiderült, hogy ez bölcs döntés volt. A hegyek már csak hegyek maradnak (még akkor is, ha Dél-Bajorországban az Alpoknak csak a lába látszik), így az időjárás eléggé kiszámíthatatlan arrafelé. Megfontolás tárgyát képezte az is, hogy amikor a kastély jó megvilágításba kerül a fotózó számára, az egy rövid harmincperces periódus reggel. Utána a nap továbblép, és csak a kastély oldalát világítja meg.

Megérkeztünk. Az időjárás nem óhajtott kooperálni velünk. Első nap: végig esett az eső, fotózás törölve. Második nap: ugyanaz.

A harmadik napon az időjárás megint kiszúrt velünk. A köd mindent beborított már reggeltől kezdve. Tele voltunk optimizmussal, felmásztunk tehát a kastély fölött lévő hegyre, majd leereszkedtünk a völgybe, remélve valami látványt. Semmi. Végül három óra várakozás után elhatároztuk, hogy bármibe kerül is, megörökítjük a kastélyt.



Azt tudni kell azért, hogy ha a látás 30-40 méter, nem sok eredmény várható a fotós számára. Kivéve, ha a kastély közepére fókuszál, annak ellenére, hogy eléggé kockázatos berepülni a kastélyba és ott fotózni.

Nem hagytuk ki. Istennek hála, minden turista aludt még ezen a korai órán. A felszállás nem volt könnyű a sűrű köd miatt, ami 100 százalékos páratartalom formájában kicsapódott a készülékünkre, úgyhogy sietnünk kellett. Nem volt idő arra, hogy visszahívjuk a gépet és kijavítsunk bármi hibát.

Távirányítású helikopterünk felszállt, és azonnal el is tűnt a ködben. Csak a pislákoló laptop maradt, meg a rövid pittyegések a magasságérzékelőből, amiket Sztasz hallott a fejhallgatójában. Az idő lassan múlt.

Pár perc múlva helikopterünk visszatért a tejfehér ködből, mintha a zuhany alól jött volna ki. Mindenütt nagy vízcseppek: a helikopteren, a kamerán és a lencsén is. Mégis: a berendezés megtette, amit kellett, és rögtön elmenekülhettünk szállodai szobánkba, hogy megszárogassuk.

A következő napot várakozással töltöttük, és csak a negyedik napon érkezett el az őszinte mosoly hozzánk. Az időjárás gyönyörűvé vált, és csak fotóztunk és fotóztunk…

(Fotók és szöveg: Szergej Szemjonov és Sztasz Szedov)