Oshkosh: minden, ami repülés!

Ma kezdődik és egy hétig tart a világ legnagyobb repülőtalálkozója, az EAA AirVenture: airshow, oldtimer bemutató, repülőgép-kiállítás, kereskedelmi szalon, továbbképzési helyszín, tapasztalatcsere, házi építésű gépek seregszemléje, új típusok, eljárások, technikák bemutatója, szóval ez az a hely, ahol minden megtörténik, ami a repülés világában megtörténhet, ha sok ember és repülőgép egy helyre sereglik.

Tulajdonképp a legfontosabb, ami az egészet igazán hangulatossá, aviatikai népünnepéllyé teszi, az maga az idesereglés: szerte Amerikából és sok külföldi, sőt, óceánon túli országból is rengetegen jönnek ide egyszerűen találkozni, együtt lenni a repülőbarátokkal. Az egy hát alatt legalább egymillió ember és 10–15 ezer(!) repülőgép fordul meg itt, a legizgalmasabb katonai gépektől kezdve (repült itt bemutatót még az U-2-es, az SR-71-es és az F-22-es is) a polgári repülés fontos típusain át (vendégeskedett errefelé a Concorde és Jumbo, A380-as és Dreamliner) a régi idők kis és nagygépein (korábbi években volt Piper Cub rajzás és DC-3-as óriáskötelék) a Cessnák, Beechcraftok és más, mindennapi gépek ezrein keresztül, amelyek leszállás után rendszerint kempingsátrak részegységei lesznek, az ultralightok tömegéig.

Minden kategória külön-külön zónát kap a méretes wisconsini Wittman Regional repülőtéren, amely több kisebb helyszín után vált állandó bázisává az évenkénti AirVenture csodahétnek. Minden gyártó, de minden a fészerben repülőgépet építő madárember is fontosnak tartja, hogy eljusson ide.

Apropó eljutás. Az AirVenture egyik legkülönlegesebb és leglátványosabb része a nulladik illetve a megelőző néhány nap, amikor ideözönlenek a gépek. Nem túlzás a Wittman Regional tornyát ezekre a napokra a világ legnagyobb forgalmát bonyolító irányító központnak titulálni, de ami még érdekesebb, hogy ilyenkor külön irányítási központokat telepítenek azokra a bevezetési pontokra, amelyeken át a gépek folyamát a pályák felé „csatornázzák”. Mielőtt a későbbi napokban reményeink szerint igyekszünk egy-egy nagyobb eseményről majd külön is beszámolni, most az EAA AirVenture honlapján található információk segítségével adjunk egy kis ízelítőt abból, hogyan lehet ennyi gépet biztonságosan megérkeztetni.

Vegyük a legnagyobb tömegben érkező kisgépeket, vagyis hogy miképp alakul a VFR megközelítés. Mint a speciális NOTAM jelzi, július 25-étől augusztus 4-éig a közeli Ripon városa a belépési pont, a gép leszálló fényeit itt már fel kell kapcsolni, a transzpondert pedig STANDBY állásba kell tenni, majd már Ripon előtt 15 mérfölddel rá kell tekerni az érkező frekvenciára. A magasság 1800 láb, a sebesség 90 csomó, ha a gépnek ez túl kevés, akkor 2300 lábon 135 csomóval kell repülni. Noha GPS-szel könnyen lehetne Riponról a következő pontra, Fisk felé repülni, nem ezt kell tenni, hanem a vasúti síneket kell követni. Mindeközben fél mérföldnyi távolságot kell tartani az előttünk azonos magasságban és sebességgel repülő géptől, előzni csak az irányítás utasítására szabad, ha pedig túl közel kerülünk az előttünk lévőhöz, nem szabad S-selni, hanem ki kell válni a sorból és egy tágasabb fordulóval visszatérni a belépési pontra, és újra kell kezdeni a procedúrát.

Fisk megközelítésekor az oda telepített irányítás megadja a gépnek kijelölt pályát, a megközelítési útvonalat és a toronyfrekvenciát, amit figyelni kell. El ne felejtsem, mivel a légtér és ezzel a frekvenciák is igen zsúfoltak, ez az a helyzet, amikor a rádión normális esetben csak az irányító beszél, a megszólított gépnek pedig gyors szárnybillegtetéssel kell jeleznie, hogy vette az utasítást, nem szabad rádión visszaszólni, csak ha valami bonyodalom van.  Az irányítás pedig nem lajstromjel szerint szólítja a gépeket, hanem a gép típusát, színét, egyéb jellegzetességét emlegeti, mondjuk így: „piros-fehér felsőszárnyas”, vagy kék-fehér amfíbia”.

Az egyik megközelítési vonal tovább vezet a vasút felett, a másikhoz le kell térni kelet felé egy autóút felett. Ezután már a torony hasonló stílusban előadott utasításai szerint történik a pálya megközelítése, a 27-es esetében például úgy szól az utasítás, hogy a pályával párhuzamosan kell repülni, a pálya felétől kell megkezdeni a süllyedést, és ráfordulni a leszálláshoz. No de ez sem olyan egyszerű, ugyanis a pályákra különféle nagyméretű „pöttyöket” festettek fel, a 27-esen például egy narancs, egy zöld és egy fehér színű nagy foltot, és a torony utasítása szerint kell leszállni, vagy „a számra”, azaz a pálya legelejére, vagy a narancsra, vagy a zöldre (a fehér a felszállóknak szóló jelzés).

Közben a torony arra is utasíthat, hogy az illető gép a narancs helyett repüljön tovább a zöld pontra, ha arról a szakaszról már kifordult az előző gép, és a továbbküldés révén egy harmadik számára lehetséges a földet érés a második mögött, a narancsnál. Az alábbi videón is megfigyelhető, amint a gép pilótája a „megszólításra” billegtet, a torony utasítására fordul rövid falra, majd földet ér a narancs ponton.

Külön főszabály, hogy meghatározott súlyhatár alatt a gépek amint lehet, forduljanak ki a torony által megadott irányba, vagyis ne menjenek a gurulóig, az ismertető hangsúlyozza, hogy a reptér teljes területe alkalmas a kisebb gépek mozgására. A főszabály: bármilyen géppel is értünk földet, tilos a pályán visszafordulni („biztos lehetsz benne, hogy mögötted is jön egy gép leszállni!”).

A legurulás után a szélvédőre ki kell tenni, vagy az ott lévő önkéntesnek ki kell mutatni azt a kinyomtatott jelzést, számot, amit a gép még a bejelentkezéskor emailben kapott, és a zászlós-táblás fiúk-lányok eszerint irányítják a gépet a neki már kijelölt parkolóhelyre.

Ha a 18-as a használatos irány, az annyiban érdekesebb, hogy 18/36-os pályából kettő van, ugyanis a párhuzamos gurulóút is ilyenkor leszállásra szolgál. A 18-as jobb pályán ugyancsak ott vannak a pöttyök, a küszöbön kék, aztán rózsaszínű, sárga és bíbor, úgyhogy ezt a pályát is egyszerre nem csak egy gép használhatja. A 18-as küszöbhöz 1500 lábon kell átrepülni a 27-es pálya felett, és csak utána lehet süllyedni.

Természetesen más az eljárás a gázturbinás illetve a katonai gépek számára, külön útvonal és füves pálya van kijelölve az ultralightoknak és a hidroplánoknak, természetesen megvan a forgószárnyasoknak is minden eljárás. És amikor véget ér a repülős nagyhét, természetesen megintcsak megfelelő eljárásokkal lehet biztosítani tízezernél több gép békés és biztonságos hazaindulását.

Hogy addig mi minden történik idén ezen a héten, arra még később visszatérünk.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!