Pozor, vlak!
Karel Benes a cseh vasúthívők lámpása, ráadásul erősen magyar orientációjú. Rendszeresen megfordul hazánkban, főleg kisvasutakat jár be, fotóz, ír, dolgozatai megjelennek többek között a prágai kiadású Dráhában is. Karel most ötvenedmagával járt nálunk, csupa cseh vasutassal, de nem a csőlátású fajtából valóval, hanem az élet egyéb, minőségi örömei iránt is nyitott szerzettel.
Benesék még februárban kezdték szervezni mostani útjukat, benne egy felcsúti kisvonatozással. Sokáig azonban nem mozdult előre az ügy, de ezen ne csodálkozzunk, nincs még kisvasút, aminek létrejöttét, indulását, megszerveződését ennyi homály és kétség övezné. Most azt nem taglalnák bővebben, hogy egy korábbi kérésünket, miszerint kizárólag vasútműszaki szempontból górcső alá vennénk a projektet, udvariasan visszautasították, bujkálni meg természetes kíváncsiságunk tudatában nem fogunk, hogy tucatnyi éve a vasútról tudósítva suttyomfotókkal traktáljuk olvasónkat, de a lényeg: ez az egész nem úgy épült fel, ahogy kell, mindig felfelé pillogtak a beindítására verbuváltak, várván, hogy ott fönt mit mondanak. Április elejére azonban bizonyossá vált, hogy a hónap utolsó napján a félszáz cseh vonatozhat, addigra megcsörren a piros telefon, és beindul az üzem.
A Vál-völgyi Kisvasút kisvasút alapítójának távozta után értünk a helyszínre – délelőtt volt a megnyitó, ezt követően szabaddá vált a vásár: az egyszem vonat, egyig végén a 2012, a másikon a 2016-os Mk-val gyakorlatilag megállás nélkül pendlizett az Akadémia és Alcsútdoboz közötti 5,7 kilométeren. Vonatonként negyven-hatvan utast számoltunk össze; mivel ingyen lehetett kisvonatozni, kezdésnek nem rossz, ha marad ez a tempó, a napi tizenkét vonat elvisz cirka félezer utast, ami száz nap leforgása alatt ötvenezer, egy év alatt 150 ezer, és még valami, lesz itt még évszaknak megfelelő üzemszünet is.
Előre bocsátva, hogy kisvasutak kozmetikázzák az utas/év adataikat, ez a forgalom nem Mesztegnyőhöz, Kaszóhoz mérhető, de nem is a csúcstartó Gyermekvasút (MÁV, Széchenyi-hegy) – elnézést az ottani barátainktól, de szerintünk erősen túlzó – 400 ezréhez, viszont már a LÁEV nyomában lohol. Felcsúton egy, legfeljebb négy kocsiból álló vonat maximális befogadóképessége egyébként körülbelül kétszáz fő (plusz-mínusz néhány), ha mindegyik megtelne, akkor a Vál-völgyi lenne a honi ranglistavezető. De csak akkor, meg ez a számítás nyilvánvalóan spekulatív.
Mert egyébként a helyzet az, hogy ez a kisvasút jelenleg azon hazai üzemek sorát gyarapítja, amelyek sehonnan nem vezetnek sehová. Jó, a hivatalos artikuláció szerint a Puskás Akadémiától indul az alcsútdobozi arborétumhoz, Felcsúton, az egykori MÁV-HÉV első osztályú felvételi épületben kialakított vendégházban, a mezőgazdasági géplerakat üres telke mögött meg hercig presszó működik: de ettől napi ötszáz önkéntes user még nem jön lázba. A felcsúti 5,7 kilométer perspektívája az, hogy megépül Bicskéig, nagyvasúti kapcsolatot kap, a Vál-völgy meg kirúgja magát, és a következő években kizárólag szakmai szempontok alapján fejlesztett, vonzó turisztikai célponttá válik. Tudjuk, ez a jövőkép a többségnek csípi a szemét (ennek okait itt és most nem taglalnánk, de olvastak már önök erről éppen eleget), de ez lehet a menekülő útvonal – mert, ha a politikai akarat elpártol innen, félő, hogy a Vál-völgyi Kisvasút létrejöttének minden stigmáját magán viselve nem tölt majd be említésre méltó vasúti funkciót.
Az elején említettük: vasútüzemileg a benyomás egyértelműen pozitív. A Bicskéről induló autóbuszról az Akadémiánál leszállva, a stadion mellett elhaladva körülbelül ötszáz méter gyaloglás után érjük el a végállomást – nagy parkoló mellett haladunk el, ahová a turistabuszok állhatnak. Útközben ivókutaknál enyhítheti szomját a vándor. Akadémia állomáson rögtön az esztétikus fatakarásba rejtett toy-toy vécék fogadnak, innen balra érjük el az akadálymentesített peront, e mellé simán, túllógás nélkül befér egy hosszú vonat is. A felcsúti kisvasút a szintén (viszonylag) új beruházás szobi mellett ismereteink szerint az egyetlen, ahol 48 kg/fm síneken gördülnek a járművek. Csak amíg Szob nincs beszabályozva, ez a pálya tökéletesen... A sínek geo-lekötéssel és síncsavarral rögzülnek a vadiúj lábatlani aljakhoz, a sínek 1942-es (!), diósgyőri gyártásúak, a sínfej teljesen ép, ha létezik „M-zárolt” vágányanyag, hát akkor ez az volt. Ez így, műszakilag még száz évig vasút lesz.
A személyzet Dombóvárról és Ferencvárosból jött, az egyik Mk vezére nyugdíjas dombóvári mozdonyvezető. Az égsötétkék kezeslábasok még ropogósan frissen vasaltak, a sárga mellényeken egy folt sincs. A felcsúti, újonnan emelt depóban felújított, Nyíregyházáról elszármazott (egyébként 1961-ben, Debrecenben épített) személykocsikban ülhet le az utas, szűkösen, de elég a hely, az út egyébként is csak húsz percig tart. A kocsik között nincs átkelés, az átjáróajtókból még a zár is ki van szerelve, ez egy nyíregyházi baleset óta van így, amikor a jegyvizsgáló két kocsi között valahogy kilépett a pályára...
Felcsút vasúti szolgálati hely, tárcsás menesztés jár minden vonatnak, a vendéglátópari egységben elvben van idő egy fagylaltra, sörre – kinek-kinek gusztusa szerint. Az arborétum bejáratát a kisvasút végállomásához tették át, a sínek földkúpban végződnek, azon túl meg földút vezet a bejárathoz, a látnivalókról az egzotikus növényekkel, cserjékkel benőtt kert honlapja tájékoztat.
Visszacsattogunk az Akadémiához, konstatáljuk, hogy a hat útátjáró közül egy bejelentkezéses: a rituálé gyors, rövid nyíltvonali megállás, személyzet leszáll, kis fémdobozból kezeli a vasúti útátjárót biztosító jelzőlámpát, ami a vonat elhaladása után automatikasan ismét villogó fehérre vált. Nagy ahojok közepette üdvözöljük az akadémiai peronon feltorlódó cseheket, akik a „poslední” kocsiba szállnak. Indulás előtt kötelezőnek éreztük, hogy a legfinomabb pálinkáinkból válogassunk az otthoni stelázsiról, négy cent minden önkéntes jelentkezőnek jut, nagyon viccesek vagyunk, amikor a na zdrávi (egészségedre) helyett azzal koccintunk, hogy nádraží (pályaudvar), eleinte nem értik, de aztán ano, és mindenki boldog, elégedett.
A leszállás után megkérdezem Karelt, akin klassz póló feszül, rajta a fél cseh vasúti F1-es utasítással és a felirattal: Pozor vlak!, hogy tetszett neki a kisvasút.
– Elég tetszett, szép – formálta persze magyarul a szavakat. – Nem annyira, mint nagybörzsönyi, szilvásváradi, de szép.
Szóval az elmúlt hétvége óta Felcsúton is a jelszó: pozor, vlak!
Vigyázz, vonat!
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
Utazzon velünk! Az első világháborús olasz front déli szakaszát felkereső idén újra elinduló Isonzó Expressz emlékvonatra jelentkezzen a MÁV Nosztalgia Kft.-nél!
