Széllel szemben...lehet? Sólyom-esély kanadai szemmel

A tervezett és állítólag augusztusban induló Sólyom Hungarian Airways légitársaságról közöl összeállítást a Kanadai Magyar Hírlap, idézve az egyik magyar szakértői véleményt, miszerint prémium légitársaságot alapítani annyit jelent, hogy a kezdeményezők „széllel szemben mennek, legalábbis ami Európát illeti".

A lap erre reagálva egy kanadai ellenpéldát hoz fel. 2006 októberében a kanadai Porter Airlines is maroknyi géppel szállt fel a torontói Billy Bishop (belvároshoz közeli) repülőtérről és imázsát arra építette, hogy az Air Canadához és a többi észak-amerikai légitársasághoz képest a Porter a prémium szolgáltatásokra helyezi hangsúlyt. Az alig egy órás Torontó – Montreál, illetve Torontó – Ottawa közti járatokon ingyen bort, sört, üdítőt és szendviccsel, illetve sajttal ellátott snack-dobozokat szolgálnak fel. A torontói és ottawai reptereken az utasok ingyen használhatják a Porter várótermeit, ahol ingyenes kávé, tea, üdítők és snack-kel, internetes hozzáféréssel és nyomtatott újságokkal várják őket.

Összesen hét évvel később a Porter Airlines egy 26 gépből álló flottával rendelkezik és 19 desztinációs hálózattal – köztük Boston, Chicago, Newark és Washington – dicsekedhet. Eddig a Singapore Airlines-szal, a Qatar Airways-szel és a South African Airways-szel írtak alá partneri megállapodásokat, melynek értelmében a Porter Airlines a hosszútávú járatok kanadai összekötőjeként szolgál a Washington-Dulles-i, illetve a newarki reptereken.

A Porter Airlines valóban kanadai sikersztori és – ami különösen örvendetes – elsősorban hazai magántőkéből alakult, nem pedig állami szubvenciókkal, vagy egy nagy külföldi vállalat kanadai leányvállalataként. A tulajdonos a torontói székhelyű Porter Aviation Holdings Inc. és a vezérigazgató továbbra is Robert Deluce, aki korábban az  Air Ontario-nál dolgozott. Összesen 125 millió dollárnyi tőkével indult a cég 2006-ban, részben a Borealis Infrastructure, az ontario-i önkormányzati dolgozók nyugdíj alapjának befektetéseivel megbízott cég beszállásával, másrészt pedig az EdgeStone Capital Partners-szel.

Tehát jól kidolgozott üzleti modellel és amennyiben létezik piaci igény, talán mégis lehet repülni széllel szemben – állítja a kanadai magyar lap.

A történethez az iho/repülés azt teszi hozzá, hogy a Porter flottája kizárólag 26 Bombardier Dash-8/Q400-as légcsavaros-gázturbinás 70 személyes utasszállítóból áll. A sikernek nyilván ez is az egyik összetevője: az egységes és viszonylag olcsón üzemeltethető lgt-s géppark nyilván könnyebben kitermeli a prémium-ellátás fenntartásához szükséges pénzt.

Ugyanakkor egy a Malév helyébe lépni akaró nemzeti légitársaság számára nem biztos, hogy megoldás egy ilyen flotta, amellyel például a legnagyobb forgalmat jelentő Budapest-London vagy Budapest-Brüsszel vonalat eléggé kétséges lenne repülni: ezekhez a fontos járatokhoz feltehetően nagyon kapacitású jetek kellenek, amelyeket viszont nehezebb gazdaságosan üzemeltetni, ha pedig vegyes flottát alakítanak ki, akkor az növeli a költségeket.

Egyébként a Porter is tervbe vette 100 személyes CSeriesek vásárlását, nyilván abban a reményben, hogy a gyártó előzetes várakozásainak megfelelően ezeket a gépeket is olcsó lesz üzemeltetni.

Ugyancsak fontos különbség az üzleti és piaci környezet: a mai magyar légiutas számára a meghatározó választási szempont a légiutazáskor a jegyár, nem az ellátás. Kanadában megvan az a réteg, amely hajlandó a prémium légitársaság kínálta szolgáltatásokat megfizetni, a mai magyarországi körülmények között, illetve a jelenlegi európai stagnálás közepette ebben egy itteni startup-cég sokkal kevésbé bízhat.