Szűzfelszállás távol s közel: küszködés Kínában, Japánban

Egy új repülőgép fejlesztése egyike a legösszetettebb, legköltségesebb folyamatoknak, nemcsak a komplexitás, hanem a más termékekhez képest szigorúbb biztonsági előírások miatt is: az, hogy a friss konstrukciók sorra késnek, tulajdonképp nem csoda. A megbízhatósági, szilárdsági és egyéb tesztek nem ismernek kompromisszumot, a gazdaság és hatékonyság paramétereit a piac figyeli kritikusan.

A kínaiak ráadásul a maguk fejlesztésével egyenesen a legnagyobb konkurenciának üzentek hadat, a Comac C919 a Boeing és az Airbus sikeres keskenytörzsű típusainak kell, hogy konkurenciát teremtsen. Mint emlékezetes, valamikor a Ryanair is „ráharapott” a típusra, bár gyanítható, miután a beígért nagy üzletnek nyoma sincs, hogy az ír diszkont cég feje a kínai tárgyalásaival tulajdonképp az igazi flottaforrást, vagyis az európai és az amerikai gyártót próbálta némi árengedményre bírni. A japánok is kemény feladatra vállalkoztak, a regionális piac sikeres szereplőivel akarnak versenyezni a Mitsubishi MRJ-vel.

Legutóbb februárban foglalkoztunk a két konstrukció helyzetével, akkor a C919-esről még azt írhattuk, hogy az első példány még az idén felszáll. A Reuters friss jelentése szerint azonban a szűzfelszállás 2016 első felére tolódott, az első gép átadása pedig akár 2020-ra is elcsúszhat. Ami annyit jelent, teszi hozzá a jelentés, hogy a C919-es az addigra már szolgálatban álló modernizált A320-asokhoz és B737-esekhez képest még inkább lemarad a technológia szintjét illetően.

Az elemzés ezt annak ellenére állítja, hogy a kínai gép hasonló, modernizált hajtóműveket kap, mint amelyek az európai és amerikai konkurens új változatai szárnya alatt dolgoznak, a CFM Leap 1C repülési próbáit nemrég kezdte el a General Electric. Azonban a konstruktőrök például a könnyű kompozitok felhasználásában már épp azért kényszerültek kompromisszumra, vagyis ezek részarányának csökkentésére, hogy ezzel is rövidítsék a fejlesztési időt.

Hogy a mostani csúszást mi okozza, arról nem tudni közelebbit, az állam tulajdonában lévő kínai cég emberei névtelenül sem közöltek többet, mint ami most kiderült: nyilván ez egy ugyancsak központilag eldöntött kiszivárogtatás, annak érdekében, hogy a csúszás hivatalos bejelentése ne keltsen túlságosan nagy hullámokat.

A csúszás ugyanis nem egyszerűen egy új típus megjelenésének a késését jelenti, hanem azt, hogy a közben egyre növekvő forgalommal küszködő kínai légitársaságoknak azzal a helyzettel kell szembenézniük, hogy noha érzékelhetően „kötelező” a hazai gyártmányból is az elvárt példányszám megvásárlása, ezek a gépek nem érkeznek be időben. A légicégeknek tehát ismét azon kell gondolkodniuk, hogy melyik konkurens gyártó termékeivel töltsék ki a néhány évnyi hiátust, amíg a Comac megkezdi a megrendelt 450 gép leszállítását.

Hogy a folyamatok mennyire bonyolultak, azt jól jelzi egy másik, a Kínában is gyártott MD-80-as sorozatra a megszólalásig hasonlító, de új szárnnyal és hajtóművekkel, modernebb rendszerekkel készülő százszemélyes ARJ-21-es, amelynek hat évvel az első repülése után sikerült elnyernie a típusengedélyt.

Érdekes mód a Japánban készülő regionális utasszállító állapotáról sincs túl sok információ azon túl, hogy a már korábban bemutatott első példány mellett elkészült a második gép és a végszerelés fázisában van a harmadik. A negyedik most ért az egyik legkényesebb művelethez, a törzs–szárny-illesztéshez, az ötödik törzsén pedig már a fő felhasználó, az All Nippon színei láthatók.

Ez azért a kínai helyzethez képest sokkal biztatóbb, feltehetően a szűzfelszállás után több géppel indulhat a tesztprogram, amelynek ráadásul az ebben a műfajban igen járatos amerikaiak lesznek a fő támogatói. A berepülés fő bázisa a Washington állambeli Moses Lake lesz, amit a Boeing is sűrűn használ, és ugyancsak északnyugaton, Seattle-ben állítják fel a teszteléshez szükséges műszaki központot. A magassági próbákat egy coloradói reptéren, a speciális pályateszteket (megszakított felszállás, például) Roswellben, a klimatikus próbákat a floridai Eglin bázison lévő laboratóriumban végzik. Vagyis a japánok jóelőre számolnak azzal, hogy a kritikus berepülési szakaszokat az ezekre felkészült, gyakorlott amerikai partnerek segítségével tegyék folyamatossá.

No és persze, ami az első repülést illeti, a Mitsubishi most 2015 őszére jósolja a típus szűzfelszállását, de nyilván épp a tesztrepülések menetrendjének sűrítése révén ígéri: tartani fogja a 2017-es átadási határidőt.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Utazzon velünk!

Az első világháborús olasz front déli szakaszát felkereső Isonzó Expressz emlékvonatra jelentkezzen a MÁV Nosztalgia Kft.-nél!