Több, mint ezer nappal a 777-es eltűnése után: a hős pilóta teóriája

Blaine Gibson amerikai ügyvéd, aki egyszemélyes amatőr kutatómunkájával találta meg az eltűnt Malaysia 777-es egyes darabjait Kelet-Afrikában a mozambiki és madagaszkári tengerparton, az eddig fellelt tizennégy után újabb hat tárgyat adott át a hivatalos vizsgálóknak. Ezek egyikének, egy az ülés háttámlájába épített monitor-tartókeretnek a deformációja szerinte azt bizonyítja, hogy nagy erejű becsapódás végzett a géppel, vagyis nem próbált valaki az utasszállítóval lehetőség szerint viszonylag finoman a vízre szállni. Gibson egyébként a maga költségére és a saját szenvedélye okán utazott roncsokat keresni a Maldív-szigetekre, sőt Burmába is, de az eddigi darabokat mind a kelet-afrikai partokon gyűjtötte be, Mozambikban és Madagaszkár szigetén.

Nem sokkal ezelőtt, hogy Gibson újabb roncsdarabjait átvették a vizsgálók, hogy igazolják, valóban az MH370-esről származnak, a járattal eltűnt, elhunyt utasok hozzátartozóinak hétfős küldöttsége érkezett ugyancsak Kelet-Afrikába. A hozzátartozók szervezete, a Voice 370 azzal vádolja a hatóságokat, hogy a gép keresését túlságosan is leszűkítik a tengeralatti terep kutatására. Szerintük ugyanis azok a darabok, amelyek Kelet-Afrikában sodródtak a partra, többet árulnak el a katasztrófa természetéről, például, ami újra felbukkan a hozzátartozók részéről, kimutathatók lennének egy esetleges pokolgépes robbantás nyomai. Az igazoltan a gépről származó tárgyakon egyébként ilyesmit az eddigi hírek szerint nem találtak a vizsgálók.

A rokonok, hozzátartozók egyfelől a madagaszkári hatóságokat, másrészt magukat az ott lakókat próbálják rávenni arra, hogy gyűjtsék be a gép roncsait, és e célból némi jutalmat is felajánlottak azoknak, például a halászoknak, akik megtalálnak és a hatóságokhoz eljuttatnak valamit. A tengerparti lakosoknak információs anyagot osztogatnak, hogy bárki felismerje, ha gyanús tárgyra bukkan.

A küldöttséggel egy időben érkezett a helyszínre a nemzetközi vizsgáló testület egyik tagja, aki cáfolta azokat a híreket, miszerint a kínai-ausztrál kutatás leáll. Ennek ellentmondó értesülés, hogy az a kínai kutatóhajó, amely eddig a mintegy 120 ezer négyzetkilométeres óceáni szakaszt, az „ívet” fésülte át, elhagyta a helyszínt. Mindeközben újabb nemhivatalos kutató állítja, hogy a gép, illetve ami maradt belőle, valószínűleg a mostani kutatási zónán kívül, attól északabbra van,  és az ő kutatási módszere alapján még a Reunionnál talált szárnymechanizációs rész felfedezése előtt arra a következtetésre jutott, hogy  a szigetnél érdemes keresni roncsdarabokat. Ami pedig az északabbra történő kutatás javaslatát illeti, ezt támasztja alá az a teória, hogy a gép a hivatalos feltételezésekhez képest kevesebbet repült az óceán fölött déli irányba, mert a pilótafülke ablaka vagy ablakai kitörtek, és emiatt a 777-esnek a számítottnál nagyobb lehetett a légellenállása, tehát hamarabb fogyhatott el az üzemanyaga.

Mint már korábban jeleztük, a katasztrófa egy volt 777-es kapitány, Mick Gilbert által feltételezett oka, legalábbis kiinduló pontja, a pilótafülke ablakfűtésének kigyulladása lett volna, amit azt tehetett különösen veszélyessé, hogy közben eresztett a pilótafülke oxigén-rendszere. Az illető gépnek korábban mindkettővel voltak problémái, és mindkét hiba többször jelentkezett a 777-eseken, ez okozta egy EgyptAir 777-es pilótafülkéjének kiégését is a kairói repülőtéren több évvel ezelőtt. A fűtőberendezés tüze és az oxigén szivárgása következtében kialakult robbanásszerű tűz okozhatta a hirtelen dehermetizációt, először a pilótafülkében, majd az utaskabinban is.

A teória szerint a pilóták egyike azonban az oxigénhiány ellenére nem vesztette el az eszméletét, de miután eloltotta a tüzet, láthatta, hogy az elpusztította a pilótafülke szinte minden berendezését. Ez a hősnek mondott pilóta dönthetett úgy, hogy mivel nem képes leszállni a géppel, annyit megtehet, hogy a 777-est valamiképp elkormányozta a sűrűn lakott területek, például a Maláj-félsziget fölül, hogy a szélestörzsű utasszállító ne a városokra zuhanjon, hanem az óceánba.

A vizsgálók legutóbbi jelentése ugyanakkor azt valószínűsíti, hogy a gépet a vízbe csapódás előtt nem irányította senki. A Reunionnál talált flaperon-darab állapota azt jelzi, hogy a gépnek a feltételezett vízre szállás előtt senki nem bocsátotta ki a fékszárnyát, a mechanizáció behúzott állapotban volt, ahogy azt utazómagasságon, utazósebességgel repülve kell tartani.

A vita tehát most, több mint ezer nappal a gép eltűnése után, arról folyik, kierjesszék-e a kutatást térben és időben, a tervezett januári leállás utánra és a jelenlegi zónától északra. Az október–novemberi keresést a rossz idő erősen hátráltatta, a kutatás kiterjesztése pedig újabb harmincmillió dolláros kiadást jelentene az ausztrál hatóságok számára.